Az általam igen kedvelt Alien-tetralógia harmadik részében is elhangzik e felkiáltás, de ott kicsit mást jelent. :-) Nálam jelen esetben "csak" annyit, hogy beindult a zivatarszezon. De még hogy!
Tegnap még olyasmit vártam, hogy a déli óráktól lesz némi zápor-zivatar, ami végül is befuccsolt. Egy szem cellára futotta, ott ni, a Dunakanyarban!
Aztán persze, annak rendje és módja szerint kipusztult. Amolyan nyári egycellásra emlékeztetett - élt fél órát és kampec. Sebaj, "majd este...", gondoltam. Négy óra körül kimentem egy picit körbeszaglászni, akad-a valami érdemleges odafenn? Hááát, túl sok minden nem vót, de egy-két olyan biztató jelet azért láttam, ami engedte, hogy reménykedhessek az estében. Az elfüstölő, "száraz" gomolyok mellett egészen látványos próbálkozások is voltak már.
Némi zöld, mert szerencsére már az is van. :-)
Majd megpillantottam őpillangóságát [beteg :-D]. Szerencsére pózolt nekem egy kicsit, így a 8-ból egy jó kép is akadt. :-)
Azutánmegelmentemedzésre... No, az a szűk három óra most kimaradt, pedig fotóilag talán a legizgalmasabb lett volna. Kár érte. Amikor kiértem a csarnokból, nyugat felé rögtön megpillantottam egy cellát. Szép kis csapadékfüggönyt eresztett. Aztán hazafelé láttam még legalább hármat, az egyik, északkelete felé, gyönyörű üllőt is növesztett, az alacsony szinten rohangáló sötétebb felhők és a naplemente fényeivel aranysárgára festett üllő nagyszerű látványt nyújtott! Sajnos gyorsan be is zavartak a kisebb Cu-ok és Sc-ok. Ellenben elkezdett dörögni! Vagyis anyum mondta, hogy dörgést hallott. Mondom, mifene? Kimentem, mer' ezt le kő ellenőrizni. :-) S bizony kelet felé, Szécsénynek, villogott! Sőt, északkeletre, Nagykürtös irányába is! Néhány kósza dörgést is hallani lehetett. Öröm és bódottá, a szezon első zivataros napja. :-) No de ami ezután következett...
Fél kilenckor felgyorsultak az események. Újabb cella alakult ki a szokásos helyen, a Naszály térségében.
Pár perccel később megdördült az ég. De nem távoli, hanem relatíve közeli, amolyan "tíz-tizenöt másodperces". Kissé reccsenős, de nem a "szomszéd fába becsapós". Szóval értitek... :-))) Kimentem, gondolom megnézem, mert furcsállottam, hogy ilyen gyorsan ideért az előbb említett kis cella...? Nem is! A várostól északra keményen beindult a konvekció, hujuj, de még hogy! Sorra pattantak ki a záporok-zivatarok, az egész északi horizont villogott. Ez pont kapóra jött, mert a ház északi oldalán fel tudok menni a tetőre, ahonnan hagy ne mondjam, elég jó kilátásom van északnak. Nosza, fel a géppel! Igaz, picit későn értem már fel, egyre inkább betakart a csapadék, de két villámot sikerült elcsípnem.
Utóbbi egészen látványosra sikeredett, de ekkor leszakadhatott az ég, mert már csak tompa villanásokat láttam. Közben északkeletnek távoli lecsapók látszódtak. Mint nyáron. :-)
Kilenc órakor újabb közeli dörgésekre lettem figyelmes. Sőt, nagyon közeliekre. Alig két kilométerre dél felé csapkodtak, de már betakart a csapadék. Ekkor már sejtettem, hogy valami kellemes készülődik.
Majd negyed tíz előtt pár perccel hirtelen a torkomban kezdett dobogni a szívem, de komolyan... A tőlünk délre fekvő házaktól furcsa hangok jöttek... Mintha légpuskával lövöldöznének... Ilyen komoly esőcseppek volnának...? Aztán megállt bennem az ütő - jég? JÉG! Elsőre az aszfalton-járdán hagyott hatalmas plecsnik miatt azt hittem, legalább 2 centisek, de szerencsére csak borsó méretűek. Mindez szárazon hullott legalább másfél percig, közben egyre inkább megerősödött a déli szél! Amolyan mini-burst-szerűség, természetesen nem, de mégis. :-) Eszméletlen volt, az a félelmetes hang, ahogyan ezek a nem is túl nagy jégszemek tetőt-földet értek... Wáh, még most is beleborzongok... Aztán... aztán leszakadt az ég... Bő fél óráig esett kisebb-nagyobb intenzitással, a legerősebb szakaszban a látástávolság 500 méter alá is benézett, sőt, bőven alá, mert az utca végét, ami 200 méterre van, is alig láttam... Nálunk az efféle zivatar még nyáron is kuriózumnak számít, hát még áprilisban...! A csapadékmennyiséget le sem merem írni... Na jó, megteszem... 27.9 mm, azaz huszonhét-egész kilenc-tized milliméter!!! Brutális... Jobb szó nincs rá...
Bár siránkozhatnék, hogy nem nappal jött, de kit érdekel, végre enyhült a szárazság, no meg maga az élmény tényleg teljesen a nyári időszakot idézte. Este-éjjel zivatar, imádom. Kinn a teraszon szinte meg lehetett süketülni, úgy verte a műanyagtetőt az eső. Ezt is a nyári éjszakákon szoktam elkövetni (mármint kiülni a teraszra és élvezni a műsort). :-)
Szóval nagyszerű nap volt, azt hiszen, erre az április ötödikei dátumra még sokáig emlékezni fogok! :-)
Aztán persze, annak rendje és módja szerint kipusztult. Amolyan nyári egycellásra emlékeztetett - élt fél órát és kampec. Sebaj, "majd este...", gondoltam. Négy óra körül kimentem egy picit körbeszaglászni, akad-a valami érdemleges odafenn? Hááát, túl sok minden nem vót, de egy-két olyan biztató jelet azért láttam, ami engedte, hogy reménykedhessek az estében. Az elfüstölő, "száraz" gomolyok mellett egészen látványos próbálkozások is voltak már.
Némi zöld, mert szerencsére már az is van. :-)
Majd megpillantottam őpillangóságát [beteg :-D]. Szerencsére pózolt nekem egy kicsit, így a 8-ból egy jó kép is akadt. :-)
Azutánmegelmentemedzésre... No, az a szűk három óra most kimaradt, pedig fotóilag talán a legizgalmasabb lett volna. Kár érte. Amikor kiértem a csarnokból, nyugat felé rögtön megpillantottam egy cellát. Szép kis csapadékfüggönyt eresztett. Aztán hazafelé láttam még legalább hármat, az egyik, északkelete felé, gyönyörű üllőt is növesztett, az alacsony szinten rohangáló sötétebb felhők és a naplemente fényeivel aranysárgára festett üllő nagyszerű látványt nyújtott! Sajnos gyorsan be is zavartak a kisebb Cu-ok és Sc-ok. Ellenben elkezdett dörögni! Vagyis anyum mondta, hogy dörgést hallott. Mondom, mifene? Kimentem, mer' ezt le kő ellenőrizni. :-) S bizony kelet felé, Szécsénynek, villogott! Sőt, északkeletre, Nagykürtös irányába is! Néhány kósza dörgést is hallani lehetett. Öröm és bódottá, a szezon első zivataros napja. :-) No de ami ezután következett...
Fél kilenckor felgyorsultak az események. Újabb cella alakult ki a szokásos helyen, a Naszály térségében.
Kilenc órakor újabb közeli dörgésekre lettem figyelmes. Sőt, nagyon közeliekre. Alig két kilométerre dél felé csapkodtak, de már betakart a csapadék. Ekkor már sejtettem, hogy valami kellemes készülődik.
Bár siránkozhatnék, hogy nem nappal jött, de kit érdekel, végre enyhült a szárazság, no meg maga az élmény tényleg teljesen a nyári időszakot idézte. Este-éjjel zivatar, imádom. Kinn a teraszon szinte meg lehetett süketülni, úgy verte a műanyagtetőt az eső. Ezt is a nyári éjszakákon szoktam elkövetni (mármint kiülni a teraszra és élvezni a műsort). :-)
Szóval nagyszerű nap volt, azt hiszen, erre az április ötödikei dátumra még sokáig emlékezni fogok! :-)