Régi szép idők. Persze előre úgysem érti túl sok mindenki, miért hallgatom éppen ezt a zenét... Jó másfél év után töltöttünk el barátnőmmel pár napot a Napfény városában. No? "Szeged haleluja...!" ;-) Azon már meg sem lepődtem, hogy nem egy ismerős arcot láttam, volt aki a koliból volt ismerős, más az egyetemről, évfolyamtárs, szaktárs... Ez az, amit imádok! Nagyváros, mert az, és mégis kicsi, mert ismerős arcokkal találkozhatok nap mint nap! Kalandos utcák, nyüzsgés a belvárosban, pár lépésre tőle csendes terek, parkok, ligetek... Élő, fejlődő, izgalmas város, amit mindenkinek ki kell próbálnia! Fogok, fogunk mi még arrafelé lakni, ezt már megígértem magamnak az egyetem alatt, és most is csak megerősödött bennem ez a gondolat - vissza kell térni!
"ívé Béla" :-)
Szerencsénk volt, éppen akkor jártunk a Széchenyin, amikor elcsörgött-zörgött. :-)
Az új (legalábbis nekem) "gát" a városban:
Igen, volt már itt fent a víz nem egyszer...
Nem éppen gusztusos előtér, és az egyenesek is görbék talán... ...kicsit sárga, kicsit savanyú...
Koncepciók fényekre, formákra:
:-)