Az élet lapjai, mint egy hosszú, ámbár közel sem végtelen könyv, íródnak tovább. Akkor is, ha rég szeretett dolgokat elfeledünk. S néha, hosszú téli éjszakákon, vagy éppen tücsökciripeléstől hangos nyári éjen, eszébe jutnak az embernek ezek. Van hogy észre sem vesszük, egy szempillantás, annyi sincs, s már tova is jutunk rajta. Máskor emlékeket felidézve, régi szép pillanatokat újra élve, mosollyal arcunkon emlékezünk vissza. A szép dolgok is elmúlnak, mégis megmaradnak, örök emlékként élnek tovább, s ezen emlékek tortájából néha, mikor éppen úgy hozza a sors, egy apró szeletet vágunk, hogy évek, évtizedek múltán újra éljük e szép pillanatokat. Hát ezért vagyok én most itt.
Hány meg hány éjszakát virrasztottam át e blog készítésével? Volt amikor életem értelmét jelentette. S ma? Egy régi múlt fátyolos emléke. De örökkön megmarad életem részének.
Talán soha többet nem mesélek már ezen keretek közt. De az is lehet, hogy ma valami új fogant. Az élet egy hajtása, talán, talán valami, ami újból fontossá teszi számomra e helyet. Nem tudom. Nem tudom, s nem is ígérhetek semmit. Egy dolog biztos - valami olyat mutatok, amit nagyon régen nem tettem már.
2021.07.14.
Egy nyugatról érkező, majd hazánk középső tájai felett lelassuló, hullámzó, ámbár nem túl markáns hidegfront alakította időjárásunkat. A fülledt, szinte üvegházi klímát hozó délutánt követően igazán izgalmas éjszakában volt részünk fővárosunk déli részén. A dél, délnyugat felől a magasban kialakuló meleg nedves szállítószalag - és persze egyéb, elsősorban a fronthoz kapcsolódó trigger - hatására igazán izgalmas, látványos zivatarok alakultak ki a Duna vonalában, északias haladási iránnyal. Gyakorlatilag az első sorból, a legjobb szögből élvezhettem a nagyszerű műsort, amit a légkör adott elő ezen az éjszakán.
S íme a képek, amiért itt vagyunk!
S hogy mit is mondhatnék? Nos, ...Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt...!