Nos, örömködöm, látván, hogy "sikerült". Igen, meg volt az első. ...és most itt a második! Azta'...! :-))) De miért én beszélek, ha megtehetnék a képek is? Tegyék!
 |
| Sziget |
Nos, igen. Talán első, nekem igazán tetsző fotóm új gépemmel. Rögtön egy kis történelem: már több, mint 3 éve, hogy elkezdtem... Egyszerű kis kompakt gépecske ügyetlen kézben. A légkör tudományáért és a benne zajló folyamatokért való rajongásom egyik fontos tervezett része volt a fotózás, így igazából ezért is kezdtem én el művelni a szakmát. Hosszú hónapok, sok-sok ezer expozíció után jutottam el a szintre - akadályoz a gép. Olvasgattam fórumokat, hitegettem magam - csak a technika iránti vágy beszél belőlem... ...de nem. "Mindegy" is, kibékültem a helyzettel, sőt, még inkább bizonyítani akartam magamnak - igenis sikerülhet jót alkotni, nem csak a sokszázezres-milliós tulajoknak! Így újult erővel vágtam neki a fotózásnak, mígnem bekövetkezett a katasztrófa - első gépem az örök pixelek mezejére távozott. Eleinte furcsa volt felkelni a bizsergető érzés nélkül - nem mehetek... Aztán megszoktam; és elszoktam. El, mert ez a kis masina alapjaiban változtatta meg mindennapjaimat, és most nem volt... [éles váltás -->] De szerencsére ennek mára vége, sőt, lassan fél éve... Fél éve! Jesszusom! Lassan több, mint négyezer expozíció után - ennyiszer hallottam már azt a dupla kattanást, azt, melyet Ő hallat. Ő, az én kis 420-asom. Az Olympusom. Az az Olympus, melyet annyiszor ócsárolnak a fórumokon, az, mely "zajos", mert nem kenonikon... "Csakazértis Olympus!" ...és ím', az az első "igazán tetsző" kép... Január 15., írja a naptár... Készítéskor borongós, párás idő, nem éppen fotózásnak kedvező. De megpróbáltam. Nekem tetszik. Tudom-tudom, fokhagymaszag... ...de emellett kilencvenvalahány fel nem töltött képem van e napról. Megpróbálok szelektálni... A nap termése: január 15.