...mer' az jó! Sőt, több annál. Egy olyan különleges műfaja a fotózásnak, amely magasabbra szintre emeli azt annál, mint a hétköznapi látvány megörökítése. Mi is a makró? Miniatűr csodák feltárása - művészien. A kettő együtt - maga a csoda! [mekkora duma!] Naszóval... Igen, A makrózás igazán különleges. Ráadásul nem igényel sok helyet. Hogy ez hogy jön ide? A MetNet Fotóiskola fórumában merült fel a dolog, vagyis említettem, hogy a makrózáshoz "nem kell sok". No én itt erre gondoltam. Míg egy "normál" képhez kell a tér, addig itt... ...itt pár négyzetméteren megalkothatjuk a remekművet. Na jó, jobb esetben néhány jó fotót. Ez az, amiért imádom. A másik pedig a miniatűr csodák világa. Mint valami biorobotok, és még csak észre sem vesszük őket... Eltapossuk, önkényesen véget vetvén életüknek, mer' mi emberek vagyunk. Mert mi vagyunk az emberek. Ők meg csak ösztönlények, semmi több. No persze... Miben vagyunk mi többek tőlük? Igen, az agyunk. De minden bizonnyal nekik is jutott... Mértéke kérdéses... ...de nem elhanyagolható... Szóval fujj ember, éljen a természet! Nesze neked antiszocialitás... :-) Télleg beteg vagyok. Sebaj. Nem fordulok meg az ótópályán csak azért, mert arra megy a tömeg. Birka hegyek. Kell ez nekünk? Nem. Inkább jöjjenek a képek!
Nem makró, de legalább ma készült:
Pfff... és még csak azt sem tudom megtanulni, sás-e vagy szöcs? Ilyenkor eszembe jut, minek? Kellene egy gomb, kar, akármi - lehúzni a WC-n volna legjobb a napot, a nap azon részét. De nem. Szenvedni kell. Bár így van ez jól. De... ...amikor már azt hinné az ember, tök jó minden, beüt egy ilyen kis apróság, és mivel az érdekes dolgokban maximalizmusom erőteljesen érvényesül, egy ilyentől egészen elmegy a kedve az embernek. El is ment... Vajon a kicsiknek is elment volna...? Aztat nem tudhassa senki!
Wáh, milyen beteg egy bejegyzés lett. :-) Nem baj, néhány 0, 1-től nem omlik össze a világ, legfeljebb jóleső érzés tölt el - olvashatják. Éljen a zinternet! ...pedig pár éve még micsoda h*lyeségnek tartottam írni arról, mi van velem. Most meg pötyögöm e sorokat. Hijj, változik a világ. Öregszünk-h*lyülünk.
Nem makró, de legalább ma készült:
Pfff... és még csak azt sem tudom megtanulni, sás-e vagy szöcs? Ilyenkor eszembe jut, minek? Kellene egy gomb, kar, akármi - lehúzni a WC-n volna legjobb a napot, a nap azon részét. De nem. Szenvedni kell. Bár így van ez jól. De... ...amikor már azt hinné az ember, tök jó minden, beüt egy ilyen kis apróság, és mivel az érdekes dolgokban maximalizmusom erőteljesen érvényesül, egy ilyentől egészen elmegy a kedve az embernek. El is ment... Vajon a kicsiknek is elment volna...? Aztat nem tudhassa senki!
Wáh, milyen beteg egy bejegyzés lett. :-) Nem baj, néhány 0, 1-től nem omlik össze a világ, legfeljebb jóleső érzés tölt el - olvashatják. Éljen a zinternet! ...pedig pár éve még micsoda h*lyeségnek tartottam írni arról, mi van velem. Most meg pötyögöm e sorokat. Hijj, változik a világ. Öregszünk-h*lyülünk.