Még régen ("kompaktosként") gyakran jártam ki naplementét fényképezni - "kezdőnek könnyű téma". No persze... Szerencsére, mint oly sok egyébre is, rájöttem - a fotózás lényege egyéniségünk képbe öntése. Nem elég elkattintani, az kocafotós tucatfotó. Éppen ezért "könnyű téma" sem létezik. Csak nehéz, avagy annak fokozott változatai... Ma újra előjött naplementétfotózhatnék-"én"-em , ezért e poszt. Mondjuk igazán látványosra sikeredett, ezért is keltette fel érdeklődésem. Kifolyt a festék rendesen, meg kell hagyni. Spuri a tetőre, hagy szóljon!
 |
| Ny-Ék panoráma |
Aztán fel a teleoptika - irány az apró részletek feltárása!
Némi virga Ény felé:
(Ilyenen szoktak lenni a látványos melléknapok.)
A magasban (is...) fújó ölég emberes szél érdekes alakzatokat formált:
A délelőtt folyamán egyébként láttam néhány hullámfelhőt (Kelvin-Helmholtz instabilitás).
 |
| Színkavalkád |
Neeem, nem a szaturáció-csúszkát toltam az egekbe.
Újabb forró részletek:
Aktuális kedvenc:
(Imádom ezt a kis rádiuszú élesítést, olyan finom részletek csalhatók vele elő, melyeknek köszönhetően szinte kézzel fogható közelségbe hozhatóak e felhők is.)
Végül egy "álló" panoráma:
Sajnos az a panoráma nem sikerült, amelyen a a keleti horizont felett lévő rózsaszín középszíntű felhők is rajta vannak. Sebaj, így sem volt utolsó a látvány.
(06.28.)