...köd mögöttem. Dehogy öttem mög! :-) Szóval újra Őrhalom, avagy kedvenc horgászvizem partján ért a reggel. Az előző napokban már megtörténtek az előkészületek, úgymint kukoricafőzés, vagy horgászboltos gazdagítása. [ej de magyartalan] Szóval este ébresztő beállít, 03:00. Mivel négykerekű jármű nem áll rendelkezésemre, meg amúgy sem szeretem őket, marad a vonat. Az viszont három-harmincnégykor megy. Bár sokkal inkább zavar az ezt követő esti korán fekvés. (E sorok írásakor már hazajöttem az újabb hajnali haltúráról, és ez nagy valószínűséggel így lesz még legalább 5-7 napig.) Szóval kelni kell, mer' megy a vonat. Jó is ilyenkor menni, enyém az egész utastér. :-))) Igaz csak 13 percig. Ilyenkor csatolt szinkron Bz megy, de csak az elsőre lehet felszállni. [tudom, nem izgat senkit] No, akkor ott tartunk, hogy leszállok. Kábé 4 méter * 3 méteres kis bádoglemez-bodega a falu megállóhelye, de nekem mindegy, úgy sem sokat időzöm. Megvárom, míg elmegy a vonat, és már irány is a tó! Egyébként a lehető legjobb helyen van a megálló, tíz lépés, és már az Ipoly árterén gyalogol az ember. Tehát a vasúti töltés tkp. az folyó gátja is. Mondjuk a zúzottkő nem éppen a leghatékonyabb ellenszere a víznek. Igaz csak egy-két évente szokott akkora árhullám levonulni, hogy ilyen nagy legyen a folyó. Milyen? Ilyen! Ez tavaly június elején készült, pontosan a vasúti megállóból. A háttérben nagyon távol álló fasor az eredeti meder. És még az előtérben is folyik... Körülbelül 800 méter széles itt. És nem is sekély, bizony 1.5 méteres a víz körülbelül. Meg is dőlt a rekord... No de térjünk vissza a jelenbe. [avagy közelmúlt] Amint mondtam, tényleg nagyon jó helyen szállok le a vonatról. Laza tempóban szűk tíz perc alatt már a kanyargó Ipoly partján sétálok. Aztán egy éles balos kanyar, még 300 méter, és meg is érkezem a holtág partjára. Maga az egész ártér sással-náddal benőtt, amely a tóparton még sűrűbb. Szerencsére gondos kezek tisztítják épp a megfelelő mértékben, így ezzel nem akad gond. Jól megközelíthető, kulturált kis tavacska. De hol a köd? Az biz ott van mindenütt. A sok vízfelületnek köszönhetően a hajnali órákra erősen be tud nedvesedni a terület, így sokszor van köd a reggeli órákban. Azt hiszem a hosszú bevezető után itt az ideje a képeknek. Jöjjenek hát!
Ék-felé:
A jobb alsó részen látható templomtorony a szomszédfalu Hugyagé. Jellegzetes hangja mindig eszembe juttat egy nagyszerű zeneszámot...
Nyugat felé (Balassagyarmatnak) sűrű ködfal magasodott, igaz, a jelző relatív. 10 méternél nem volt magasabb:
Aztán egyre alacsonyabb lett:
Közben kelet felé (a kép bal felső részén) ún. tyndall-sugarakat láthattam:
A tó körüli fasor nem engedte lehűlni a levegőt, hiánycikk is a köd:
:-)
Nyugat felé a távolban csak a magasabb fák látszottak ki a köd alól:
Úgynevezett Kelvin-Helmholtz-instabilitás figyelhető meg a bal felső harmadolóban lévő kis felhőfoszlányon:
(balról jobbra tartó két hullám)
Végre felkelt a Nap - vele együtt melléknapja is:
Utóbbi a hugyagi templommal:
Felhőfoszlányok, mintha scannelve volnának:
Pedig csak fotóbolt... ...de nekem tetszik. :-)
A távoli köd gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a kelő Nap aranyló színbe öltöztette:
28 mm-en:
Illetve újra egy picit nagyobb gyújtótávval:
Aztán visszamentem a bothoz, elvégre horgászni mentem. :-))) Múlthéten voltam "felderítő-horgászaton", már akkor is láttam sok poszátát, illetve egy törpegém-család is lakik a közelben. Utóbbiról mutatnék két képet:
[Ekkor még csak hallottam a kicsiket, ma már meg is pillanthattam őket.]
Dimbes-dombos:
Az ilyen dombok déli lejtőin előszeretettel termesztenek szőlőt. Sajnos Szlovákiában...
Zöld apróság:
Ezzel az irizálással záródik a bejegyzés:
Fél tízkor már otthon is voltam. Akinek korán kezdődik a nap... :-)