Kedd
F1 billentyű --> "Cím"=MKR. Avagy kedvesebb nevén mezoléptékű konvektív rendszer. Oké-oké, nem káromkodom többet... :-))) No, szóval ilyen szép névre hallgat az a légköri képződmény, amely 19-én (kedd) este kissé megzavarta a középső országrész nyugalmát. Hogy a betűkön túl is érje némi vizuális hatás a kedves mélyen tisztelt olvasót, beszúrok néhány radar- illetve villámtérképet.
18:15 (UTC); forrás: met.hu |
Igen, az a piros pöttyös ződ pacni vóna ott a középső területeken. No persze, miért is ilyen nagy szám ez nékünk?
17:15-18:15 (UTC); forrás: met.hu |
Hát(...) ezért! Igaz, többnyire nem túl fotogén felhő-felhő villámok, de azé' nem sírtam, amikor megláttam őkelmét. :-)
Hogy miért is van bekarikázva a radaron a Börzsönytől északra lévő cella, ez a fotó ad választ:
Igen csak tetszetős struktúrát mutatott, aztán a következő radarképeken is jól látható lesz, hogy igen hosszú élettartama volt. Szerintem SC. SC, mint szupercella. Aztán persze az én ítélőképességem ismerjük (ismerjük?), szóval olyan biztos vagyok benne, hogy nagyon nem. Mindegy is. Jól megadta az alaphangot az igazi bulira. Látványos villámlással, morajlással kényeztette a határ mentieket és a határ túloldalán élőket. Persze azok biztosan kevésbé örültek, akik éppen alatta voltak... Még egy kisebb tubaszerű izét is lógatott, de felhője olyan lehetetlen részén, hogy inkább csak betudtam egy "érdekes felhőalakzat"-nak, amelynek létrejöttéhez erősen hozzájárult a nem kicsi szélnyírás.
Gomolygás az üllő alatt:
Sőn! :-)
No de elég legyen már a süket dumából, inkább a képek, avagy "hagyd már, a bort jobban bír[ly]uk!". Hááát, ez bé lett nézve! Mer' hogy olyan lehetetlenül sűrűn villogott, hogy egyszerűen nem lehetett fotózni! Igaz, minden 10-15. villám lecsapó volt, de a hosszú záridő alatt annyi felhővillám csapott, hogy a bevillanó lecsapó már beégett a képen. Fenevigyeel..
Ez az egy "normális" kép született. Jól látszik, a nem túl hosszú záridő ellenére is szinte nappali a világosság. A járdán még csak kósza esőcseppek, de már jött a java... A "totalitásról" egy radarkép:
19:45 (UTC); forrás: met.hu |
Ekkor jutott eszébe faternak, nyitva maradtak a szobaablakok. Na mondom... Jó kis sprintet levágva rohantunk a szobákba, de az ablakok előtt egy-egy négyzetméteres foltban csurom víz volt már a szőnyeg. Ráadásul épp' ekkor érkezett a legerősebb szélroham, alig lehetett becsukni az ablakokat. Azért sikerült. :-)
Villámtérkép:
19:45 (UTC); forrás: met.hu |
Aztaká! Bejövős. :-) Folyamatos volt a stroboszkópozás, no meg a dörgés is. Aztán az idő előrehaladtával egyre több lett végre a lecsapó, néhány egészen közeli is megtisztelt. Ekkor azonban már nem igazán fényképeztem, az eső nem hagyott alább sajnos.
23:15 (UTC); forrás: met.hu |
Pedig tényleg nem gyenge lecsapók boldogították a nógrádi jónépet:
23:15 (UTC); forrás: met.hu |
(karika lecsapó, pötty felhővillám)
Az eredmény pedig fenomenális, ha emlékezetem nem csal, két éve nem volt ilyen, hogy egy "piroska" telibe köszöntse városunkat. Végre, nagy nehezen megtörtént, bár nem egy izolált cellából (pedig mennyi ilyen hőzivatar kóbor-kóborol itt a hegyvidéki térségben, mégsem jön össze sosem). Bár nem bánom már miből, csak essen. :-) Kissé száraz ez az év. Szerencsére ez a nap segített ezen gondunkon, hisz 37.8 mm csapadékot mérhettem másnap reggel [ma, szerdán]. Ilyen komoly összeg - mint már említettem - zivatarból 2009-ben hullott utoljára (a téli nagy havazások többet adnak! Azé' ezt sem mondhatja el magáról minden magyar település.)
Szerda
Előző este még ez a nap is brutálisnak tűnt - délelőtt napsütés, labilizálódó légkör, majd a kora délutáni órákban egy zivatarrendszer érkezése nyugat, délnyugat felül. Azonban a ciklon, illetve annak frontja (frontjai?) keresztül húzták a modellszámításokat, és már a hajnali, kora reggeli órákban kialakult egy viharzóna a Dunántúlon. Ez sajnos nem tett jót a labilitásnak, bár a nagytérségi emelőhatások így is elég komoly rendszert szültek (többek között egy itt-ekkor kialakult cella tarolta le Kecskemét városát, de északkelet felé haladva érintett további nagyobb településeket, úgymint Jászberény, Hatvan, Gyöngyös. A Mátra lábánál hihetetlen károkat is okozott, fákat, villanyoszlopokat tört ketté, tetőket robgált meg az orkán erejű szél. A Kékesen több, mint 110 kilométer per órás széllökést regisztrált az OMSz mérőállomása...!) Szóval egy szép zivatarrendszer alakult ki, nem túl vérmes villámtevékenységgel, de annál hevesebb esőzéssel kísérve:
06:15 (UTC); forrás: met.hu |
Nem gyenge, alig nyolc órával az előző rendszer után ki tudott alakulni egy szintén nem éppen a leggyengébbek közé tartozó csapadékzóna.
Mivel a délebbre észlelők látványos felhőstruktúrákról számoltak be, úgy gondoltam, kinézek a várossal szemközti Fehér-hegyre [a név kötelez :-))) ]. Sajnos azonban elcsúsztam időben [még szerencse, hogy nem térben, bár a strandpapucs-sár kombináció ezt is lehetővé tette], már esett, mire a hegy (inkább domb) lábához értem. Aztán némi csendesedés után felnéztem, de csak félútig jutottam, ugyanis újra eleredt, és a szél is megerősödött. A kettőből arra gondoltam, ideért a teljes rendszer, ettől már csak rosszabb lesz, így elindultam lefelé (nincs alkalmas eszközöm net eléréséhez) - nem kellett volna... Amikor leértem az Ipoly hídjához a határra, egy csapásra elállt az eső, hirtelen az egész eget alacsonyan rohanó fractusok borították be. Itt egy pillanatra megálltam, és gondolkoztam, visszamenjek-e, mert tényleg brutális volt a látvány, de valami azt súgta, "nem kéne...." Így hát maradtak a zavaró tereptárgyakkal tűzdelt fotóhelyek.
Mivel tényleg nem volt csúnya a látvány, rögtön egy panorámába kezdtem, aminek a vége 360 fok lett:
(kézből, némi illesztési hibával...)
Még néhány kép szél tépte felhőkkel, háborgó Ipollyal:
Aztán elkapott a hév. Tetszetős volt a "Behajtani tilos!" a "STOP" felirattal, a nyugtalan égbolttal, gondoltam készítek egy "drámai" összhatású képet:
Tiszta ámerika... :-)))
Végül egy nyugat felől dörgő zivatar ijesztgetésének bedőlve gyorsan hazaindultam, de még lőttem egy képet a magassági szél felhőkre gyakorolt jótékony hatásárólt:
Teszkóparkolóban :-) |
Aztán tényleg uzsgyi haza, mer' nem a zivatar, hanem egy dél felől érkező zápornak köszönhetően újabb potenciális "ázási lehetőség" mutatkozott. Olyan jól sikerólt a bemutatkozó, hogy a medencében sem lettem volna okkal vizesebb... Szerencsére a fényképezőgép tatyójára eszkábáltam már egy esővédőt (nem volt nehéz kivágni egy megfelelő darabot egy régi esőköpenyből :-) ). Hirtelen annyira megeredt, hogy a sulim hátsó bejáratához kellett beállnom. Jó tíz perc után csendesedett az egyébként igen intenzív záporeső, melyet néhány távoli dörgés kísért csak. (Bő tíz millimétert hullatott.) Aztán hazafelé menet a csepergő esőben olyan izgalmas játékot játszottam, mint hogy "melyik a legmélyebb pocsolya, megtalálod?". Cseppet sem néztek h*lyének a járókelők. :-) Zavart ez engem? Nem. Problem? :-))) Szóval így telt a délelőttöm. Még jött némi zápor-zivatar, de komoly csapadék már nem hullott.
Délutánra felszakadozott a felhőzet is, így jutott némi optika is a másik optika elé. Avagy fotózzuk a légköri optikát!
HDR-szerű huszonkétfokos haló:
Estére egy napkutya, avagy angol nevén sundog, avagy éppen magyarul melléknap is megjelent:
Figyeltem, de más jelenség, pl. zenitkörüli ív nem alakult ki, pedig azt is hasonló jégkristályok alakítják ki, mint a kutyust. Sebaj, azért szép zárása volt ennek a napnak!