Mer' ez bizony egy felvágott lesz, annak meg ott a helye! Szóval semmi érdemleges nem történik az égegyadta világon [aham, persze... vagy csak lusta vagy fényképezni]. No szóval ez 'télleg' ilyen mindent bele kis poszt lesz, amelynek értelme unalmam elkergetése. Témája pedig az utóbbi napok "egy-két kattintás"-ainak összegzése.
Akkor kez'gyük'!
Júni huszonkilenc. Kossuth sírna, mennyi esett kalapjára... Nyócegészkilenctized milli, egészen pontosan. Ez annyit tesz, mint nyócvankilenc deciliter per nédzetméter. Teccikérteni? Avagy majdnem egy centi víz állna a földön, ha nem párologna el, a talaj nem lenne olyan szivacsos etécé... Osztan mi született eme borongós napon? Hát semmi jó, csak mint amelyek egy borongós napon születhetnek... Avagy benn a sufniban, az álkaszások lakhelyén, vagy a teraszon. Egy-egy kép innen is, onnan is!
Júni huszonkilenc. Kossuth sírna, mennyi esett kalapjára... Nyócegészkilenctized milli, egészen pontosan. Ez annyit tesz, mint nyócvankilenc deciliter per nédzetméter. Teccikérteni? Avagy majdnem egy centi víz állna a földön, ha nem párologna el, a talaj nem lenne olyan szivacsos etécé... Osztan mi született eme borongós napon? Hát semmi jó, csak mint amelyek egy borongós napon születhetnek... Avagy benn a sufniban, az álkaszások lakhelyén, vagy a teraszon. Egy-egy kép innen is, onnan is!
Kicsit szürreálisan zajosan vignyettál, de legalább jól látszik a kromatikus aberráció [nekáromkoggyámá'!] a potrohon. Ja igen, a sufniból, vagyis már majdnem a pincéből, merthogy a pince sufniból nyíló bejáratán lőttem. [csak ez senkit sem érdekel]
Akkor legyen valami más! Ez teraszos. Tisztára mint a japán mezőgazdaság, csak mégsem. Tulajdonképpen totál nem, de legalább ezzel is több lett cirka két sorral a tartalom. Voila! "Hass, alkoss, gyarapíts...!" Háteznemjöttössze. Mindegy is, jöjjön néhány pixel. Egészen pontosan haccáznegyvenezer:
Hát nem aranyos? Azok az édibédi kis fekete szemek, melyekben tükröződik a vakufény...! Télleg, vaku. Ennél a képnél jöttem rá, hogy a fordítva felrakott tele beárnyékol az előbb említett fénykészítő manager eszköznek. Avagy cumi. Szóval erre majd fabrikálunk valamit... [igen, mi, mind az összes én, bleee!]
Július kettő(-csipkebokor vessző; oly' magasra dobtam e labdát, magam is elfelejtettem, én voltam a feladó, hát leütöttem) [demarháranemvoltvicces...]
"Álljon itt két kép emlékéül..." [na minek? tuggya a zúristen] Mindegy is, csak álljon, ne keressük mindig az okokat, mer' csak ilyen felesleges karakterekhez vezetnek. [rakdmá'beazokataképeket!] Ehun ni!
Amúgy eredetileg ez egy majdhogynem piros virágocska, de úgy megfotosoppoltam, hogy lila lett. Aztán ha már lila, adjunk neki némi vignyettát is. Meg az 1:1 képerány sem állt neki rosszul. Így készül a Chocapic.
Hát az úgy volt, hogy izé, azaz, mer', tehát na. Szóval így, pont így, ahogy írtam. [...] Meg van a sajátos véleményem az egyháznak nevezett pénznyelőről... de nem bírtam ellenállni a kísértésnek, elmormoltam egy imát, és lőttem. Ő meg nézett megvetően. "Se puszi, se pá? - Menj má'..." Így vót a zegész történet, én meg boldogan élek, míg meg nem halok...
Júli négy (igen ma, jól látod! Igaz már csak pártíz percig, addig meg úgysem néz meg senki a bejegyzést. Mondjuk utána sincs garancia...)
Szóval ma. Ma szétkaptam a gépházat, mer' olyan hangja volt, mint egy traktornak. Tudni kell, olyan számítástechnikai prof vagyok, hogy nekem a bekapcsológombon kívül nem sok közöm van a működéshez. Nem is kell, én inkább amolyan kocapolgár vagyok - menjen, oszt cső! Ha elromlik, kidobjuk. Lóf... Na szóval azé' ilyen kis hülyeségekért nem visszük szervizbe. Nehogy má' a nyúl vigye a puskát, a mindenségit! De felháborodtam a vadkapitalizmuson! No mindegy. Szóval szétkaptam, de csak annyira, hogy fatter szíve ne ugorjon ki, mit keresek én ott. Ők félnek, én meg csinálom. Mondjuk ezer meg egy dolog lelte már halálát ily módon kezeim közt, de most nem féltem. Mit ronthatok el? Karc a NYÁK-on? Letört lapátok? Elszakadt kábelek? Ugyan, balfék nem vagyok. [nem-e?] Szóval csak annyi volt, hogy lekaptam az alaplapi ventillátort, amelyen kábé kambriumi porréteget is találtam. Mindegy, szép tiszta lett. De persze olyan csúnyán festett alatta a hűtőborda, nem volt szívem otthagyni. Picit küszködtem a csavarokkal, fatter nagy ijedtségére - "Na ugye, megmondtam hogy bele fogod ejteni..." Jóvanna, kiráztam belőle, oszt kész. Nem kell ennyire megi[ly]edni. Kis porszívózás (persze vigyáztam a kondikra, nehogy azok is csörögjenek a fém csőben) meg törölgetés után vissza minden. Gép bekapcs - ezaaaz, túlélte! Micsoda műtét volt... Mindegy, örül a búrám. Legközelebb jobban is szétszedem, csak ne legyen itthon senki... (No meg ne olvassa e sorokat.) A képek... No, azok csiccsenek. Vagyis vannak, de kitöröltem a RAW-okat, a jépeg meg nem az igazi. Nem akarok azzal bíbelődni. Mindegy, képzeljétek el, vagy próbáljátok ki! Ez is egy módszer... Legközelebb csak körülírom, mit láttam, és már kész is agyunk szülte fotónk. Persze garanciát nem vállalok az eredetiségre.
No jól van, befejezem az agymenést. Jóccakát!