...de most sem tudtam magam rávenni, hogy csak fotózni menjek ki egyszer hajnalban, és ne a botzsák mellé tegyem be "hátha lesz valami" címszóval a fotómasinát. Pedig - sajnos, vagy nem? - gyakran a fotózás sokkal jobb eredménnyel zárul, mint az aznapi horgászat. Most is így volt... Persze ilyenkor horgászat közben ott motoszkál valami a fejemben, "itt a gép, hal meg úccse, miért ne?". Pedig ha két kattintás helyett a bot mögött ültem volna, lehet, hogy megvan az "év hala". Persze sok a ha, meg a volna. De mégis... Persze így utólag má' marha okos vagyok, de sebaj. Majd legközelebb - az mindig van. Szóval augusztus tizenhárom. Aki csak egy picit is próbált utánajárni a témának, tudhatja - Perseidák! No persze ősajtsága úgy gondolta, mínusztizenvalahány magnitúdójával pöppet megnehezíti dolgunkat. Úgy is lett... Még a szabadszemes megfigyelés csak-csak, de a gép... ...na annak csak a fényár jutott. Szokásos fél négyes vonat, de ez már nagyon korai ilyenkor augusztusban. Fél hat körül kelő Nap, én meg már 4 előtt kinn vagyok. Sebaj, kapóra jött az a néhány porszem ott fenn. Legalább nem unatkoztam. Láttam jó néhányat, így részemről egészen sikeres volt megfigyelésük, főleg ahhoz képest, hogy mindössze egyetlen órácskára korlátozódott. (No meg ugye a Hold is...) A vonatról leszállva sokáig állta ma megállóban, hol a sínek között flangáltam, hol a "Megállás helye" táblának támaszkodva fürkésztem az égboltot. Sajnos sok volt a zavaró felhőzet is, így minden adott volt egy alapos buktára, de azért akadt néhány. Sebaj, jövőre alig lesz Hold, csak az idő legyen jó. Szóval jó fél órát ácsorogtam vak sötétben, egyedül a megállóban, aztán elindultam a víz felé. Fákkal körülvet rövidke ösvényen érhetünk a tóhoz, én már az első tíz méteren megálltam. Nem sietek... Lőttem néhány sekély köd-lemenő Hold kompozíciót, de azok a fránya becsillanások... Nem tudom, hogyan lehetne orvosolni (megelőzni) őket. Így inkább feljebb tekintettem:
Tudom, zajos, de sem fényerő (kitobi, 3.5), sem érzékenység (400) nem engedi a kevésbé zajosat... Utólag még nem tudom, hogyan lehetne jól szűrni.
Mentem tovább... A nyugodni készülő Hold a becsillanások ellenére is igen csábító volt, most mégsem ő következik, mer' télleg nagyon csúnyák azok a csillanások... Inkább némi szürrealizmus:
Úgyis zajos volt, így még jól is áll neki. Szerintem...
Közben potyogtak-potyogtak a csillagok, de lassan a miénk is felragyogott.
A jobb felsőbe jutott egy kicsike. Nem is volt olyan kicsi, ráadásul szép fényes volt, kissé zöldes-kékes beütéssel. Viszont az egyperces expóidő elnyomta rendesen. Sebaj, ő az első meteorom - kipipálva.
Aztán jó ideig maradt a horgászat. Nem akadt semmi fotótéma. Két kisebb záporka is megijesztett, a fentebbi képen is látható Ac-pamacsokból időnként közepes záporeső hullott. Szépen be is nedvesítette a talaj közeli rétegeket, így a napkeltéhez intenzív ködképződés is társult. Sajnos ez nem olyan látványos, mint a vékony szálakból álló, alig méter magas ködöcske. Nem is nagyon lődöztem.
Szomszédfalu Hugyag temploma, kétféle kompozícióban:
Hinné valaki, hogy ez utóbbin hasonlítanak inkább az eredetire a színek? Pedig de. Az elsőből - veszteségmentes ide, Olympus oda - sehogyan sem tudtam kihozni ezt a rózsaszínes árnyalatot. Persze alapjáraton tényleg inkább narancsos egy napkelte, de a korábban már említett záporok csapadéksávjait megvilágította a felkelő Nap, azok pedig ilyen bugyirózsaszínbe öltöztették a tájat.
Itt pedig gyorsan véget is ér e történet. Fogtam néhány tenyeres sügeret, oszt viszlát! De legalább kellemesen kifáradtam. (Kettőkor sikerült elaludnom, háromkor már szólt az ébresztő.) Köszönöm a figyelmet, ha csak a képeket nézted meg, azt is! (Bár ezt tök felesleges leírnom, mert aki tényleg csak azt nézi, ezt nem olvassa. Logikai bukfenc, mondanám, ha filmnézés közben volnánk. Bár színház az egész világ, olykor bugyirózsaszín, olykor árnyoldalát mutatja.)