...iskola. De még mennyire az! Főleg, ha már reggelről azt csinálhatok, amit igazán szeretek. Asszem tudjátok, miről is vagyon szó. Csak az a baj, hogy itt már el is fogyott a tudomány - nincs miről írni! De miről is lenne? Arról, hogy olyan kevesen voltunk angolon, hogy tanárnőnk megengedte, fotózgassunk órán? Hát, akár... Csak az a baj, hogy nálam még egy kép is többet mond. Ándörsztend... No nem mintha valami brutális szociofotó-gyűjteményt mutatnék be, vagy éppen ilyen-olyan kellemetlen riportképeket készítenék egyesekről [gonosz-smiley], inkább... ...csak képek. Semmi több.
Inkább képezzük le a fényt. Helló Kitty!
Wáh, micsoda... micsoda dolog volna az... Hát... Nem bánnám. Ott legalább kiélhetném észosztási-egoista vágyaimat. Bár, ahogy körbenézek az osztályban (ahogy körbenéznek rám), megy az most is...
No persze egy véletlenszerűen kihúzott szám négyzetének gyöke sem feltétlen önmaga, avagy mindenkinek (nekik is) akad másik oldala:
Mondjuk az alu-galacsinok készítése, de főképpen reptetése szintén életművem részhalmazát alkotják, de ez már csak porszemecske a többi mellett. "Belefér". Remélem. Ha nem, akkor meg ganéjdomb lesz termünkből, ahogy egyik tanárunk szokása mondani.
Éles-váltás, ala puruttya.
Aztat nem tudhassa senki... Nem tudhassa, de tudni fogja! Mily' fegyvertény lesz ez a nemtudók ellen... Noszóval, ez biz' oly' szinten kötődik az oskolához, mintha ott készült volna vala. És ez biz ott készült. Teljes egészében. No nem is igaz, mer' a fotóbolt ehun vala itthun. De nem kell ezt tudni a kedves mélyentisztelt olvasónak, nézze csak a képet, dánke!
Asszem itt vége is e komoly történetnek, bocs hogy nincs befejezés. Mintha magyartanárom is effélét firkantott volna házi beadandóm végére. No, és kié lett egyedül 4-esnél rosszabb? Szavazataikat látom... igen... és már küldöm is az energiát, három, kettő, egy, elvarrom a negatív szálat, viszontlátásra...