A szemfülesebbek észrevehették, bizony, ez ma már második írásom. ['űdedurva!] Nem, sajnos nem történt semmi komoly, nem szakadt rám az időbank, így az eddigiekhez hasonló sűrűségben fotózgatok, csak éppen ma jutott eszembe posztolni a keddi anyagot. Aztán délután meg már magának a fotózásnak a hévje (vagy csak annak menetszele? nem tudom) kapott el. Szép őszi elemek, és végre az időjárás is úgy gondolja. Bár érdekes volt a szinte nyárias értékeket követő keményvonalas őszi idő beköszönte és egyáltalán valója, de szeretem én ezt az évszakot is. Most pedig különösen jól jön a borongós idő, végre nem csak napsütésben lehet fényképezni. Nóóómális az ilyen?, gondolhatjátok. Segítek, nyugi - nem, nem vagyok az! :-) Miért is lennék? Naszóval, itt van az ősz:
Igen-igen, van itt élesség mindenütt, csak ott nem, ahol a zemberfia várná. No de hátha okoz némi meghökkenést, mostanában ez a módi, nemde? "Csnálj valami szokatlant, hátha felfigyelnek..."
Nos, ez itt minden, csak nem szokatlan. Mármint tőlem, mer' odavagyok az ilyesmiért.
Hátőizé, semmi jó nem jutott eszembe, de a szokásos rakás-képet már nem akartam erőltetni:
Elfogadható. Talán. Majd egyszer. Lesz jobb is. Hajrá!
Szaturáció mínusz itt, szaturáció plusz ott, plusz vignyetta, kontraszt, hasonlók eredménye:
Talán picit sok az élesítés, nem tudom. Bár nekem tetszik, de azért öndicséret... No, hát nem éppen ildomos...
Hidegfront után fortyogott a légkör, bár komoly dolog nem lett belőle:
Itt legalábbis, "bezzeg délnyugaton...". No, ott kijutott a jóból! Olyan peremfelhőt, ami ott hasított, nyáron is alig látni...
A végére némi szocio, bár éppenséggel hiányzik róla az ember.
Igaz, azért valamilyen szinten ott van az, csak hát fától az erdőt, vagy hogy szokták mondani... Mindegy is.
További jó szórakázást! Kösz, hogy elolvastad! Jóccakát!