...vigyázz, rajt! Huh, igen!
No de mi is ez az értelmezhetetlen "előzönge-prologus"? Hát, röviden-tömören ölég termékeny nap volt. Sőt, termékenyek közt is kiemelkedő. Persze ez csak a mennyiségre igaz egyértelműen, a minőségre koránt sem... De azért remélem, tetszeni fog! (ha nem, tök nyolc, úgy is magamnak csinálom {"blee"-szmájli})
Na de tényleg nézzük, hogyan is indult a nap. Kezdjük a legelején. Neeem, nem a teremtéssel [pfej, életem legrosszabb meséje...], inkább egy kis hűvössel. Oké, tudom, nem érted. Nem baj, mindjárt fogod. :-) (Ha otthon vagy az effélékben, átugorhatod e kis szösszenetet.)
Újabb 1:1 oldalarányú kép:
Nem egy Robert Capa, de a semminél több! (Félreértés ne essék, a többi képem sem hasonlítható R. C. fotóihoz, csak ez még annyira sem... Teccikérteni?)
Levelek, mindenütt levelek...
Neeem, nem Szabolcs egyik településéről vagyon szó... :-)
Ez a kép nekem valamiért megint csak bejön. Furcsa ilyen szemszögből nézni, no meg a fény-árnyék játéka... Hümm, lájk!
Készül a csalánlevél-közelkép:
Igen, fordított objektívvel, azért fogja ilyen furcsán az obit. :-)
Aztán egy ideig a sötét erdőben bandukoltunk, semmi izgalmas nem akadt. Vagyis de, jött két biciklis, akikről szerettem volna egy fotót csinálni, ami érzésem szerint tök jó lett volna, csak elkapkodtam. Kár érte...
Végre kiértünk az utolsó, hatos tó partjára. Itt egy félkörívben jó nagy betongát fogja vissza a víztömeget, néhol kisebb nádas is nőtt:
A rézsútos betonon elindulva rögtön észrevettünk egy kisebb récecsapatot. Nem voltak félősek, gondolom kaját vártak tőlünk. Hát, azt nem kaptak, helyette jól körbefényképeztük őket. Sajna eleinte szembefénnyel, később pedig túlságosan is izgágák voltak, nem bírtam lekövetni őket. :-)
Zajos, zajos, de inkább csak azért, mert erősen fel kellett húznom a bebukott részeket.
Aztán feljebb pillantottam, és... Wáh, gyönyörű volt a látvány!
A kép nem adja vissza... Hihetetlenül szép!
Újabb kacsu portré:
Nos, ennyi volt a móka mára. Röpke 3 és fél órás fotózgatás után ugyanennyi képszerkesztés, majd bő egy óra blog írás. De most már kifolyik a szemem, ráadásul holnap korán kelek, mert 9-kor indulunk Hajdúböszörménybe kézi meccsre...
No de mi is ez az értelmezhetetlen "előzönge-prologus"? Hát, röviden-tömören ölég termékeny nap volt. Sőt, termékenyek közt is kiemelkedő. Persze ez csak a mennyiségre igaz egyértelműen, a minőségre koránt sem... De azért remélem, tetszeni fog! (ha nem, tök nyolc, úgy is magamnak csinálom {"blee"-szmájli})
Na de tényleg nézzük, hogyan is indult a nap. Kezdjük a legelején. Neeem, nem a teremtéssel [pfej, életem legrosszabb meséje...], inkább egy kis hűvössel. Oké, tudom, nem érted. Nem baj, mindjárt fogod. :-) (Ha otthon vagy az effélékben, átugorhatod e kis szösszenetet.)
Na szóval, még annó, hetvennyócba... akarom mondani 10. osztályban földrajzon tanultunk (már aki persze) olyat, hogy az anticiklon forgási iránya (az északi féltekén) megegyezik az óramutató járásának irányával. No most, amint az látható a fenti képen is... Nem, másképp' írom. Szóval valahol az észak-közép-európai térségben, illetve Skandináviában szééép masszív anticiklon csücsül. Forgási irány milyen is...? Igen, az éppen felénk mutat. Mi következik ebből? A "jobbra fent" látható zöldes-kékes (=hideg) légtömeget mind felénk (bár inkább keletebbre) rántja. ...és így lett a Chocapic. Neeem, sokkal inkább a ma reggeli -9.9 fokos minimum! Szép érték, különösen ez időtájt. És hogy jön ez a fotózáshoz? Hááát úgy, hogy a víz 0 fok alatt mutatott halmazállapota igen csak fotogén tud lenni! [végre, elérkeztünk ide is, taps-taps-taps...]
Mivel ez a mínuszsokfok tényleg elég hűvös, nem merészkedtem kertünknél messzebb, de ilyen helyzetben nem is feltétlenül kell, a makrózás nem éppen nagy helyigényéről híres.
Kezdeném egy mentalevéllel:
(Ez és az elkövetkező néhány kép által lefedett terület a valóságban 1-2 cm - csak hogy érzékelhető legyen a látottak parányi volta.)
Akár biológia órán is lehetnénk, csapok-pálcikák időnként jellemzők ott is. Persze kristályos formában nem éppen egészséges dologról vagyon szó...
Továbbiak:
Tudom, nem volt valami nagyon izgalmas, de vége már... A képek minősége is hagyhat némi kívánni valót maga után... Jogos... Csak hát az első alkalom mindig olyan izgalmas...
Na, itt már van egy kis érdekesség is:
Az a kis, hatszög alapú hasáb... Ő most a főszereplő (igazából minden kristály ilyen, de ő "nagyon" :-) ). Ugye nem véletlen a hatszög, a víz kémiája (vagyis térszerkezete) erősen bejátszik. A vízmolekulák tetraéderes szerkezetben kapcsolódnak össze, és ezen tetraéderek szabályos rendeződése adja a hatszögletes formát.
Az eddigi dokumentum-jellegű képek (és kémiai okoskodás) után egy kissé művészibb vonal:
Itt sajnos nem igazán tudtam elérni, hogy a sárga szín dominánsabb legyen, pedig úgy ütne igazán. De lehet, hogy csak a "nem sárga" részeket kellett volna sötétíteni...
Csapadékmérőm napos és árnyékos oldalának határán. Felmerülhet a kérdés, miért vízszintesen, hisz nem a zeniten delel a Nap. :-) Nos, mindösszesen arról van szó, hogy így sokkal szebben mutat. Legalábbis remélem. :-) (Ha most valaki komoly magyarázatot várt, sajnálom, csak ilyenre futotta...)
Ezt némi hatásszünet követte. Vagyis olyan némi, hogy egykor indultunk Tomival ki a város határába a Nyírjesi tavakhoz. Szép őszi idő, napsütés, mi kell még...?
Az első értékelhető fotó a - már a tavakhoz vezető - földút mellett készült:
Bár kissé nagy a mélységi élesség, no de ennyit enged a technika. (Pedig még PS-pal is tunningoltam...)
Egy hasonlóan "őszi":
Mondjuk november közepén ez annyira nem meglepő...
Sokáig gondolkoztam, ezt a képet betegyem-e, végül megtettem:
Semmi izgalom, csak a "hótszabályos" harmadolós szerkesztés... Igen, készítettem már jobbat is hasonlóról...
Néhány százméternyi séta után beértünk az eleinte akácos erdőbe, ahol rögtön egy - szó szerint - üde színfolt köszöntött bennünket.
Persze, kicsit kiégtek egyes ojjektumok, de ez van sajnos...
Aztán jó ideig nem akadt semmi igazán izgalmas, végül egy korhadozó pótkocsi mentett meg:
Rögtön mellette pedig az épület:
Egy újabb telek újabb házánál tovább próbálkoztam az épület művészi megörökítésével, de kissé erőltetettnek hat:
Természetellenesen meleg színek, szürreálisan lilás-kék égbolt...
Inkább valami természet(es)!
Kissé mintha kontraszthiányos volna... Bár, fene se tudja. Az előzőek után mondjuk nem csoda.
No, itt aztán nincs hiány kontrasztból! Meg jóféle háttérelmosásból sem. Tetszik ez a kép, de nagyon.
Újabb 1:1 oldalarányú kép:
Levelek, mindenütt levelek...
Ez a kép nekem valamiért megint csak bejön. Furcsa ilyen szemszögből nézni, no meg a fény-árnyék játéka... Hümm, lájk!
Készül a csalánlevél-közelkép:
Aztán egy ideig a sötét erdőben bandukoltunk, semmi izgalmas nem akadt. Vagyis de, jött két biciklis, akikről szerettem volna egy fotót csinálni, ami érzésem szerint tök jó lett volna, csak elkapkodtam. Kár érte...
Végre kiértünk az utolsó, hatos tó partjára. Itt egy félkörívben jó nagy betongát fogja vissza a víztömeget, néhol kisebb nádas is nőtt:
A rézsútos betonon elindulva rögtön észrevettünk egy kisebb récecsapatot. Nem voltak félősek, gondolom kaját vártak tőlünk. Hát, azt nem kaptak, helyette jól körbefényképeztük őket. Sajna eleinte szembefénnyel, később pedig túlságosan is izgágák voltak, nem bírtam lekövetni őket. :-)
Aztán feljebb pillantottam, és... Wáh, gyönyörű volt a látvány!
Újabb kacsu portré:
Ők legalább nem szégyenlősek. Bezzeg, ha az ember akár csak kezemben meglátja a "nagy, fekete gépet", rögtön megáll benne az ütő, "úristen, ez le fog fényképezni!".
A XX. századi nagy fotósok úgy gondolták, itt, az új évezred elején már semmiféle gondja nem lesz a fotósnak a portrézással, ehhez képes - ebből a szempontból - még zárkózottabbá váltak az emberek... Sajnálatos... (Szerencse, hogy a természetbeli témák hozzám közelebb állnak, bár a teljesen természetes körülmények között lőtt porté is egy igen szép műfaj, amit szívesen kipróbálnék. Csak hát lásd előzőek...)
Egy kis hullám:
Van is egy ilyen film, a Die Welle. Arról szól, hogy egy iskolában egy tanár az osztályában gyakorlatiasan szeretné bemutatni az autokráciát, ami elég jól sikerült is neki, minden diák engedelmeskedik, de később elfajul a helyzet, tragédia történik. Érdekes történet, de számomra kissé szürreális, a mai diákság megmarad a fészbuknál, mintsem ilyen érdekes dolgokkal foglalkozzon, komolyan véve próbálja megérteni azt... (Persze nem is erről szól a film, de na... Nagyon kritikus vagyok filmekkel szemben. :-) )
Őzike:
Megfogott a látvány, van benne valami... valami... Nem is tudom, kissé nyomasztó... Elgondolkodtat...
Az egyik tó felszínén ilyen érdekes alakzatok leledzettek:
Furcsa formák, nem tűnik valami komoly lénynek, valami kis egyszerű létforma lehet.
Az egyes tó lefolyója:
A vízpermet szépen ráfagyott a környező tereptárgyakra. Az általam mért 8.4 fokos hőmérsékleti maximum itt valahol 1-2 fok körül lehetett. Szép ez így novemberben... :-)
És a zárókép a vasúti felüljáróról:
WW 04-es jelenidő kód, azaz "füst által okozott légköri homály". Vagyis ez még nem az, de később majd az lesz belőle. :-)
Nos, ennyi volt a móka mára. Röpke 3 és fél órás fotózgatás után ugyanennyi képszerkesztés, majd bő egy óra blog írás. De most már kifolyik a szemem, ráadásul holnap korán kelek, mert 9-kor indulunk Hajdúböszörménybe kézi meccsre...