...de még mennyire, hogy jobb! Ugyan zúzmara nincs, de úgysem azt szoktam fotózni, amit eltervezek. :-) [az élet egyetlen területe, ahol tudok improvizálni] Nos, már majd' egy hete nem fotózgattam semmi érdekeset, így bizsergett már a tenyerem egy kis zárkattogásra. [paradox, bár a fülem is szokott viszketni :-)))] Nacóval... Ha ló nincs... ...jó bizony az ősz is, tél helyett. Sőt! Bár nem vele kezdtem. Ritka, hogy az első képek között akad olyan, amelyet "beválogatok", de ez most megtetszett:
Először a város legmagasabb részére, a Springa-dombra indultam, időközben azonban meggondoltam magam - inkább a városon át az Ipolyra megyek. Szombat délután, kevés ember, nyugalom - ahogy szeretem.
De előbb...
De előbb...
 |
| Aquatica |
Nem nagyon van most miről írnom - csak a szokásos: nagyon jól éreztem magam a bőrömben! Ha egyszer azt csinálhatja az ember, amit szeret, nem nagy dolog.
Igazából az egész sétát ő miatta terveztem:
No de ugye eltervezett... ...nem is olyan, mint gondoltam. Pedig suliból hazafelé három nap is megálltam előtte, gondolkoztam, hogy volna jó - hát nem így...
Nagyot ugrunk időben (és igazából térben is) - legyalogoltam a belvárosba, de sok minden nem akadt.
 |
| "Egy sima hambit!" |
Valahol a lenti Orchidea előtt:
[úgyis csak a helyiek tudják "gonosz-smiley"]
Ezt már ők sem. :-)
(Amúgy valahol az aluljáró után.)
Felmentem a hídra. Jó alacsony a víz. No de masina a kezemben, kép meg a szememben:
Picit sötét a jobb sarok, a fátyol viszont dob rajta egy picit. [hangos gondolatok, sokadik rész]
Na, most már tényleg - alacsony a víz!
Mondjuk minden látszik ezen, csak az nem...
...
Újabb nagy mértékű-léptékű tér-idő ugrás:
Meg mondom őszintén, nem tudom hol járunk... Annyira emlékszem, hogy ugyanazon útvonalon jöttem, mint mentem korábban - Orchidea-posta, de hogy hol...?
Pff, ezt sem tudom... H*lye vagyok, de ennyire? - Igen!
No, ezt már tudom (látom):
Talán az ótó nem kéne, bár dinamikája érdekes kontraszt az előtérrel szemben. Fene se tudja, kár az ilyenen gondolkozni - vagy így, vagy úgy, de most ez van és kész! Majd, esetleg, valamikor...
Nem egy "hejdehűha", de ma készült:
Zárókép a ligetből:
A múzeum mögött-mellett az egyik bokor tele volt széncinkékkel, de akadt köztük kék és barát is. Nem láttam még így hármójukat együtt, érdekes volt. Értékelhető fotó sajnos nem készült. Az egyik közeli juharon egy kis fakopáncs kopogtatott. Meg volt még egy érdekes hangú madár is, őt nem ismertem fel sajnos.
Ezt követően eltettem a gépet és elindultam hazafelé. Hosszútávú memóriámra jellemző, hogy emlékszem, volt két érdekes dolog is hazafelé, de hogy mi, rejtély... Pedig egyiket még meg is akartam említeni, ez is rémlik, csak maga a lényeg nem. Ez van sajnos, ennyivel is szegényebb lett az e tájra tévedő kedves olvasó. (Vagy gazdagabb hiányával? Akár...)
Jóccak'...!