...de csak mert alkotói válság vala. Amúgy nem, csak mégis. Vagyis... Szóval egyszer ez, egyszer az, egyszer amaz, avagy mindig közbejő valami - ahogyan ma is, de legalább eljutottam a gomb megnyomásáig. Hiányzott is már a jól ismert hang, az érzés, a kereső... Egyszerűen imádom! De [oké-oké, nem kezdünk vele mondatot, de... problem?] azt hiszem rövidre fogom - egészen egyszerűen nincs most írókám. Persze elborulhatna az agyam, zagyvaság is valami, csak mégsem az igazi. Szóval nyugi, képek!
Hetedike
Szerda reggel, első két óra lyukas. Hetek óta nem voltam horgászni, bizseregtek már ujjam egy kis zsinórcsévélésre. Nosza, irány Őrhalom! Még előző nap vettem is néhány villantót, bepakoltam - minden kész, csak a halak kellenek! Vagy mégsem? Hát [vele sem...], ez utóbbi - mint később kiderült. Kellemesen friss a hajnal, kisebb hóréteg fogadott, csend s nyugalom - Őrhalom. Nem lehet leírni, csak érezni, mi is ez, milyen is... Halászni mentem, hát rajta! Elindultam a tó felé, léptemre gyenge neszezés támadt a közeli cserjésben - csak apróság, ő fél tőlem, pedig ha tudná, nem harapok... Odaértem. Baljós fények a vízfelszínről. Egységesen világos, mintha hóréteg volna. S ekkor csapott meg a gondolat - november! Persze, hisz' szinte hetekig fagyos idő volt, a víz pedig szereti a szilárd halmazállapotot. Így jártam én... Azért egy rövidke sétát még tettem az ártéren, de masina nem volt nálam, kép nélkül maradtam - bár az élmény, felbecsülhetetlen, megmarad.
Hazafelé a vonatról végre láttam a tájat - gyönyörű volt még alig paplanba burkolózva is. Otthon viszont már csak az olvadozó hóréteg fogadott.
Perspektíva:
Nyolcadika
Mámoros állapotban, lerészegedve, ittas gondolatok közepette már-már könyörögtem a lehetőségért, s ím', előttem az út - irány a múlt! [de szépen ki lehet fejezni a történelem-tanulást!] Szóval... szóval tanulni kéne. Persze a muszáj és a fogok nem feltétlenül bírnak ekvivalens jelentéssel, ahogy jelen esetben sem - inkább a fény...! De még mennyire, hogy a fény, száguldó gomolyok közt bújócskázó Nap járja könnyed táncát velem, fontosabb lépéseimnél meg-meg állva:
Igaz, időnként félrelépett, de tudja, megbocsájtom neki. Neki...
...mert nélküle én nem vagyok, hogy ő lehessen!
Becsavarodtam rendesen!
E börtön innenső oldalán, hol én?
Talán. Örök talány...
szerk.: rövid leszek, megmondtam. Upsz - hazudtam...
szerk.: rövid leszek, megmondtam. Upsz - hazudtam...