No, akkor belekezdek. Megint. Pedig... pedig egészen jól ment tegnap az írás. Technika ördöge, mondhatnánk, pedig csak és kizárólagosan, újfent az ember volt a hibás. Ez van, normális poszt helyett képek jönnek, ömlesztve. Bocs [kitől?], el lett kalapálva...
 |
| Fergeteg |
Hazafelé volt csak igazi forgatag, jó néhány ezres csapat szállta meg a belvárost. Mondhatnánk, hogy "údedurva", "mostmilesz", pedig egészen szokványos eseményről vagyon szó. Sőt, mondhatnánk, mindennapos, de mint hogy itt, a Kárpát-medencében, a négy évszak egy egész évnyi időszakot ölel fel, sokkal helyesebb, ha mindentelesnek nevezzük az eseményt. Teccik érteni? Nem? Sebaj, én sem! :-)
Ellenfényes, kontrasztos, meg izébizé, szóval... ja.
(Remélem kedves olvasóim között nem sok pszichomókus akad, bár tény, elborult agymenéseim kitűnő táptalajt biztosítanának egy nagyszerű szakdolgozathoz. Vagy csak feltűnési viszketegségem van? Akár.)
Innen csak a Fűrész főcím hiányzik:
(Félreértés ne essék, nem nagyon vagyok oda érte. Egy-két résznél több számomra csak a szokásos erőteljes bőrlehúzás. No nem mert nem bírja gyomrom, hisz' Puruttya Extrémen edződöm, sokkal inkább a ráció, mint hogy felesleges a sok belőle. Minőség-mennyiség, igen, fordítottan arányos. Persze, hajaj, de naiv vagyok, nem pénzé' csinálják, dehogy is, hát egyértelműen a szórakoztatás a cél, a pénz másodlagos. [banyek, e két utóbbi szó ezen írás kivételével megférne a világban egymás mellett?]
A globál ágas-bogas létében mi is valami hasonló rothadó almák volnánk? Persze, csak kinek inge, öltözködjék...
Így NE komponáljatok!
Itt már akad némi tudat, persze éppen csak annyi, hogy elférjék itt:
Hiába, inkább volt ez szellőztetés, mint fotózgatás. Bár ártani nem ártott, kemény hétvége volt. Fejben. Sebaj, itt az újabb hét, a félszázadik, nincs sok vissza. Cselekedni kell!
Lehet kezdeni!
:-)))
Igazán életvidám, dinamikus, cselekvésre ösztönző fotó, gratula! :-)))
Nem különben ő:
Bár ez egy jó kép. Lájk! Kis betűvel, ne is lásd!
Kerek erdő közepében négyzetes kocka. Avagy mesterséges természet:
Bár a semminél több. Persze soknál kevesebb. A betondzsungelhez képest maga az álom.
"Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó..."
Ott ni! Be szép volna ottan leledzeni. Csak úgy. Senki se tudja. Nem is létezem. Csak vagyok.
A szem a lélek tükre, mondák az okosak.
Az én szemem meg a keresőre tapad. Ez az én tükröm...
(Erről most eszembe jutott egy egészen komoly gondolatkör, de még mielőtt végképp megbolondulnék, lapozok.)
Ugráltam utána a dzsindzsában, mint valami hülye gyerek. Mondjuk, sokat nem tévedtél. Konkrétan semennyit. :-)
Egy bubi, két bubi a tenger egy nyugodt szegletén. Hogy aztán sziklák vad forgataggá változtassák. Persze, a fennhez kell lent is. Csak ne ily' csúnyán. Kegyesb kegyetlenség? S fordítva? Minden bizonnyal.
Szűkebb hazánkról egy kép. Szeretem. S elhagyni soha. Nem tehetem.
S egy részletesebb:
[de hogy mi a jó életért nem engedi beszúrni?! "nem található kép az URL-en". akkor dugd fel... !!!]
Helyette akkor link.
S lényege?
(...) Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát (...)
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát (...)