Má' megint jókor kezdek írni (huszonháromtizennégy). Aztán ha lefekszem, úgy is zenét hallgatok, megint elmegy néhány tíz perc, akár óra... Persze közben sem azt figyelem, sokkal inkább számolgatom, "hányat alszom" még reggelig. Vagy kocogtatom a fogaim, vagy fejszámolok, vagy a """racionalista""" énem miatt minden mozdulatomat követi egy másik, mert ugye szimmetria, mint tökéletesség űberállesz. De lehet, hogy csak szimplán elmélázom napom felett - felkeltem, szokásos reggel, szokásos suliba menetel a "szokásos véletlenekkel", szokásos suli annak szokásos szokatlanságaival, aztán haza - csak a szokásos. Itthon kaja-pia-tanulás, szokásos edzés, majd megint tanulás, majd gépezés. És - szokás szerint - itt kötök ki. Persze lehet - gyors visszazökkenés, mintha rossz volna a sínillesztés -, hogy gyorsan elalszom. Forgolódom, vagy éppen nyugodtan alszom. Ja. Aztán, mikor az érdekesebb része, a REM-fázis elér, berreg a telefon - kezdődik elölről a túra... ...de hátha az enyhülés feltöri a monoton, jeges állóvizet. Hajrá!
Üdvözöllek kedves látogató! Örülök, hogy internetország e rejtett zugára akadtál! Ha kincset nem is, néhány fotót, szöveges szösszenet találhatsz. Kérlek nézz körül! :-)