Holnap... Holnap végre lesz napsütés is. Végre hétvégén. A mai nap kész kín, fizikailag még csak-csak megvagyok, de fejben... Muszáj volt szellőztetni egy picit, mentem egy kört biciklivel a városban. (Asszongya, most visszaszámoltam gugül örsszel, bő tizenegy kilométer. Szóval ezért fagytam én rommá, kevesebbnek éreztem...) Bár a szellőztetés ideig-óráig okés, de milyen dolog már visszamenni a sz*rba? Utálom a megváltoztathatatlan negatív dolgokat. Márpedig ez az. Kivételesen nem én tehetek róla (nem a minapi poszt témája, mondhatni, "kár", mert ha csak annyi volna... Az csak egy újabb lapát a nagy hegyre...). Évekig szenvedni, tehetetlenül, közben meg mintha minden hepi volna, tudod, mi az? Ne akard, kérlek! Még ha ellenségem is vagy...
Létezik olyanság, hogy negativizmus? Lehet mindezt annak nevezni? Külső szemlélőnek igen. De ez inkább csak a valóság... No de... No de holnap... Hová is keveredtem a napsütéstől? (Ez egy olyan szép szó.) Mindegy is, csak legyen fény, mert az élet alapja, mint a fotózásé is, s e körkörös hivatkozás már be is zárult. Fényt!