:-))) Egy éves anyagot posztolni? Áh, dehogy, néhány napos, csak közben hónapos, meg éves is. Pláne nem is nagyon izgalmas. De a semminél több. Igaz, látszik - csak unalmamban.
Szép, de egy merőleges rálátásnak (hogy minden porcikája éles legyen) és a teljes légréteg negatív hőmérsékletének, hogy ne olvadozzon... Hát, annak nagyon örülnék! Csak nem tudom, hol kell jelentkezni időjárás-kisasszony kegyeiért...
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
(aminek rövidítése BÚÉK, hosszú ú-val!!!)
Jóccakát!
szerk.: a "BÚÉK" nem is rövidítés, hanem mozaikszó. Sebaj, ez legyen legnagyobb nyelvtani tévedésem!
(Óh, már látom magam a nyelvtan szóbelin, ott fogok makogni mint egy hülye gyerek. Hiába tudja alkalmazni az ember a szabályokat, ha az elméletét kérdezik...)
 |
| Zajos harmincas |
Amúgy nem is igaz. Nem harminc. Vagyis ami a képen van, az igen. Meg a cím is. De amúgy nem. Kérlek szépen, ez az állítólagos harmincas igazából "307", csak a megfordított nagylátó obi nem a nagy befogott látószögéről híres. Inkább a nagyításáról. Igen, ez egy szimpla-ócska hetven forintos tollal írt háromszázhét - semmi ördöngösség. Csak a nagyításban - de ott keményen! :-) Kb. 2.5*1.5 cm-es területet fed le max ekkora látószögnél, ami igazán kellemes, ellenben a mélységélességgel, ami - ahogyan a képen is látható - tkp. megegyezik egy közepesen vastag golyóstoll golyójának átmérőjével. Az meg cirka milliméteres... Ergo nagyít mint a fene, csak éppen az élességet nehéz eltalálni. No persze, ezzel nem is izgő-mozgó rovarokat kell lődözni. Ja igen, hogy mi is ez a "307"? A törifüzetemből, nem is tudom így hirtelen, melyik jegyzetből, de ha jól tévedek, a két világháború közti időszak magyar viszonyait taglaló leckéből van. :-) (Ennyiben ki is merült részemről megtanulása. :-))) )
...s ha már ennyit emlegettem, legyen itt egy igazi harmincas! Vagyis harmincadika.
No nem fogok nagy regényt írni, bár szemem nem nagyon akar még leragadni, de nem hiszem, hogy jönne most ihlet agymenéshez. Meglássuk!
Ugyan szép kis hóesés kerekedett, de nem tartott sokáig, előbb ónos, majd szimpla eső mocskolta, majd vitte a fehér aranyat. Tény, idén - őőőizé, tehát a '11-12-es téli szezonban - még nem sok minden jó jutott a tél-hó-hidegkedvelőknek. No de majd a hónap közepétől... ...talán... Ja, szóval ott tartottam, hogy volt némi hó. Tényleg csak minimális, ráadásul relatíve magas hőmérséklet mellett, a gyenge éjszakai fagy után alig maradtunk valamivel 0 fok alatt, de még így is olvadoztak a hópelyhek. Igaz, a leglátványosabb, hatszögletű kristályok ilyen körülmények között alakulnak ki (no meg a jóval hidegebb, -15 fok körüli tartományban). Rendesen rákattantam most a témára, érdekes dolgok ezek. Hol, hogyan, miért...? Izgalmas! De jöjjenek má' azok a képek...! - hallom a hátsó sorból. Jogos! Bár komolyra senki ne számítson. Tényleg csak ilyen olvadozó-csoffadt pelyhekre futotta.
Valahol a beton kúttetőn. Kifejezetten alkalmas hely kristályfotózásra, mert a természetesen pozitív hőmérsékletű levegő, ami a kútban van és melegíti a betont, jót tesz a pelyheknek... Bár most mindegy volt, mindenütt ugyanannyira olvadt. Kivételt ez alól csak az egyik madáretetőm teteje képzett, azon éjjel megfagyott a víz, és ezen a kis jeges darabon egészen szépen megmaradtak, igaz, nem túl hosszú ideig. De még a kúton vagyunk:
Érdekes alakzatok sejlenek fel, de hát az optika törvényei szentek és sérthetetlenek - láthatatlan homályba vesznek.
Az egyetlen 'kevésbé rosszul' sikerült fotóm e napról, a már előbb említett etetőről:
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
(aminek rövidítése BÚÉK, hosszú ú-val!!!)
Jóccakát!
szerk.: a "BÚÉK" nem is rövidítés, hanem mozaikszó. Sebaj, ez legyen legnagyobb nyelvtani tévedésem!
(Óh, már látom magam a nyelvtan szóbelin, ott fogok makogni mint egy hülye gyerek. Hiába tudja alkalmazni az ember a szabályokat, ha az elméletét kérdezik...)