Ennél jobb cím most nem jutott eszembe.
"- Áh... Nem is!"
;-)
Tegnap korán feküdtem, forgolódtam is éjjel az ágyban. Fél négy körül is felkeltem, nem nagyon akaródzott visszaaludni. Meglátogattam a hűtőt egy bögre tejért - mer' ez olyan általános dolog hajnalban. (Na jó, ha horgászni mennék, még oké, de februártizenkettedikén?) Noszóval... Az eset után vissza az ágyba, mer' nagy meleg nem vót (16-17-ig is lemegy, éjjel nem fűtünk). Aludni persze most sem nagyon sikerült. Gondolkoztam. Sok mindenen. Többek közt az előző álmomon, amit mostanra már elfelejtettem, de akkor még emlékeztem rá. :-))) Aztán a támadó figurákat is elképzeltem magamban, meg kigondoltam, hogy s miként fogunk nyerni vasárnap. (Bizony, kezdődik a szezon, juhéj!) Aztán gondolkoztam azon, mennyit tanuljak a nap folyamán, s arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb, ha nem tanulok, mer' "holnap meccs van". :-))) Ez van, nincs kedvem... Gondoltam hát, valamivel csak el kellene ütni az időt - fotó! S ím', a nagyszerű ötlet! Úgysem voltam az Ipolyon azóta, hogy beálltak a nagy hidegek [ennek ilyen formában tuti nincs többesszáma, de mindegy], hát menjünk arra! Mentem is. :-) Nem akartam nagyon rohanni, mégis sikerült megjárnom bő két óra alatt. Igaz, nem volt nagy táv, gugülörszön kimérve asszongya czirka hét kiló. :-) (Kelet felé indultam - hogy honnan, azt nem kell tudni. :-) Annyit, hogy majdnem legalulról. :-) )
Igazából semmi érdekes nem történt. Rögtön az elején találkoztam egy jó nagy cinege-csapattal, volt ott minden, szén-, barát- és kékcinege is. Olyan ricsajt csaptak, hogy ihaj! Értékelhető kép sajnos nem született, pedig olyan aranyosan játszadoztak-repkedtek a fák közt fekete-fehér öltözékükben baráték. :-)
Ezt követően - míg elértem az Ipolyig - eltettem a gépet. Nem nagyon szeretem emberek közt "mutogatni", megbámulnak, mintha mittoménmi, a texasi láncfűrészes volnék... Utálok - ilyen szempontból - középpontban lenni... Hagyjanak békén... Nem szeretem a fürkész tekinteteket. Az árulkodókat még kevésbé... Inkább megelőzöm a "bajt".
Szerencsére gyorsan túljutottam az - egyébként sem túlságosan forgalmas - "bel"városi (=lakott) részen. Kiértem a gátra, itt már valamivel otthonosabban mozogtam. :-) A közeli cserjésből a nem is oly' rég hallott ismerős füttykoncert csapta meg hallójáratom zeg-zugát - cinegéék itt is fesztiváloztak. :-))) Aztán nagy lett a csend, mikor egy ölyv jelent meg a közelben. Igaz, gyorsan tovább is állt, csak rövid szünetre késztetve a füttyösöket. :-)
A gátról egy kép (észak)keletnek:
A domb előterében látható telepített erdő(cske) még határon innen, a domb már túl... Közöttük az Ipoly kanyarog (ott már kanyarog, hisz csak a város alatt szabályozták - azaz vágtak neki egy egyenes medret. Persze ez nem egy Duna, itt megáll a jég.).
A kórház alatti fürdőnél rámerészkedtem a jégre, mert nem túl nagy a víz. Hihetetlen élmény a tizenöt centis jégen óvatosan lépkedve a lábunk alatt csordogáló vizet kémlelni. A hideg ráz tőle, ha rá gondolok, pedig szinte hétköznapos dolog, hogy megfagy a víz... S mégis... Azért más, mint mondjuk a monitor mögül olvasni e sorokat.
Miután "kijegeskedtem" magam, elindultam a híd felé. Igaz, egészen a város nyugati határáig terveztem utam, de - megmondom őszintén - nem volt hozzá kedvem... Végül valahol a kettő között lett az igazság, a hídon túl, a sportcsarnok környékéig mentem.
De ne rohanjunk ennyire előre... (Igaz, sok kép nincsen.)
De ne rohanjunk ennyire előre... (Igaz, sok kép nincsen.)
Árnyékos-jeges-havas:
Nem kellene, de elárulok egy turpisságot - vízszintesen tükrözve. :-) (S nem vízszintes tengely mentén - a kettő nem ugyanaz!)
Huszonkettes mellett felső érintő is mutatta magát - de még milyen szépen! Az utóbbi idők legszebbike!
Innen még néhány száz méter, s indultam is haza. Rövidke volt, de legalább nem itthon. Igaz, hiányzott a hó, no de majd... talán... talán jövőhéten... Csak ne olvadjon.