Áfter! Stílszerűen. :-)
Asszongya, elmaradozott a tegnapi "feldolgozás", avagy a tavaly februári képek újratöltve. Nos, nem magyarázkodom - nem volt kedvem. Most viszont van! :-) Igaz, az óra már ugrott, szóval a vasárnap az már tegnapelőtt... ...bár ez nem sok mindenen változtat. :-)
Nem lesz sok kép, ahogyan pötyögés sem.
február 6. |
Igazából ez majdhogynem az eredeti kép, alig-alig módosítottam rajta. Legfőképpen élesítettem - akkor még... akkor még azt nem figyeltem. Pedig mindennél többet mondanak a képben rejlő apró részletek. :-)
Aztán persze elszállt az agyam, "mer' miért ne?". :-))) Nem szoktam túl sok fekete-fehér fényképet készíteni, kiváltképp úgy, hogy előre annak tervezem. Ez sem annak született, de - az előzőn túl - az is lett belőle. :-)
(No meg vágtam egy picit, a szokásos kontraszt, mert ff-ben elfér.)
Talán a baloldala picit összemosódik a szemnek, de nekem tetszetős. Főleg, mert színesben egy picit lapos az egész, ez valamelyest feldobja.
február 15. |
Első normális képem az Ipolyról. :-) Itt sem kellett sokat változtatnom, leginkább a szokásos élesítés. No meg - helyieknek, illetve a környéken járatosoknak - feltűnhet, mi is az az épület a baloldalon? Hááát, az úgy volt... ...szóval ...szóval: úgy gondolom, amíg egy fotó célja és feladata nem kimondottan az, hogy dokumentáljon valamit a maga realisztikus képében, addig megengedhető rajta - szigorúan esztétikai céllal! - módosítás. Amolyan l'art pour l'art. Csak a fotózásban. Persze mértéke... Az jó kérdés. Hosszú viták témája volt és lesz is. Én azt mondom, merjük szabadjára engedni fantáziánkat! Ellenben a képmanipulációt (ld. clone stamp) csak egy "bizonyos mértékig" - amíg az a kép esztétikai értékén emel! A bizonyos mérték... Az meg megint szubjektív. Saját farkába harap a kígyó, nehéz, nehéz... Nincs rá egzakt "definíció", mennyi is az annyi. Érezni kell...
Még egy kép aznapról:
Azóta sem lőttem hasonlót... Ez már persze újradolgozva, de az eredeti sem sokkal rosszabb, sőt.
No már ennyi volt a móka, majd... valamikor... ;-)