Ugrás a fő tartalomra

[03.10.] Geráppppppppppppá!

:-)))
Semmi, csak hát ő izé... Ja. Szóval télleg semmi.

Az vagyon, hogy ma jó idő volt vagyon. Szépen sütött a Nap vagyon. Én meg fényképeztem vagyon. Beltérben. "Fuck off." :-))) (Ritka szép rím, nem?)
Szóval télleg jó idő volt, én meg télleg nem kint próbálkoztam. De hát na, mit nekem fizika, no meg a fény az fény, kevés fény is foton, meg a sok is. Természetes is, meg mesterséges is. Akinek nem tetszik, azt most nincs lelkierőm sajnálni.
Noszóval. [nem is, hanem fényképezőgéppel. hö-hö] Ja igen, ott tartottam, hogy "noszóval". [b*meg...] Inkább a képek...!
Ez kérem szépen úgy volt, hogy. Kályha nővérem szekrényével szemben. Kályha előtt állok, mer' olyan jó meleg, azt meg szeressük télidőben (még ha tavasz is). Nővérem kinyissa a szekrényt. Szemem felcsillan, "hagyd úgy"! Úgy maradt. Állvány elő, gép elő, pepecselés percekig, majd kattan a zár. Belerúgtam az állványba... Mégeccer megpróbálom, de most már nem nézem focilabdának az állványt. Siker. Ja igen, ez ilyen érdekes szekrényajtónak tűnhet. Nincs szekrénye. Azúgyvolt... Megfotóboltoltam. Méghozzá úgy, hogy a jobboldali valós "falcsíkot" némi faanyaggal (amúgy farost) a szekrényből copi-pészteltem, tükröztem, majd áttettem a baloldalra. Teccikérteni? Így született őkelme. De ezt nem kell tudni senkinek, csak súgtam. Kép a képért!

"Kérem a következőt!"
Ím'!
Reggel. Inkább délelőtt. Zavartalan napsütés. (Na jó, atomok-molekulák milliárdjai zaklatják néhány foton lelki életét, de kvázi zavartalan.) Déli szoba. Nap besüt. Vékony függönyön minta. Sötétítőn árnyék. Én csak leképeltem...

Fater hozatott egy kis fát, mer' messze még a szezon vége... Szép idő, kimentem. Talán egy-két kutya-portrét tudok lőni. Nem tudtam... Bement mindenki. (Kijött nővérem is velem, de gyorsan be is ment, fater is befejezett mindent.) Tipikus forevör ölón helyzet. Ilyenkor mindig beindul a fantáziám. Ne tessék rosszra gondolni, de csak ilyenkor van alkothatnékom. Társas lény az ember, mondják az okosok, de én csak egyedül tudok alkotni. (Pofátlanság néhány év után "alkotás"-nak nevezni azt, hogy kattintgatok? Nem tudom. Lehet.) Messze járnak a gondolatok... Szóval egyedül. Nekem NEM MEGY, ha más is van ott. Bocs, ez van. Antiszoc - kénytelen leszek beletörődni...
Bémentem a sufniba:
Címötletek: Pengeél. Úgymint élet-halál. Vagy: A halál árnyékában. Elcsépelt, tudom... Más most nem jut eszembe.


Hát... Na... Más nem hiszem, hogy eszembe juthatna...

"Minden nedves, minden nehéz.
A nyomor országairól
térképet rajzol a penész."

Igaz, részemről sem külváros, sem éj.
S a nyomor országa... Az... Azon bizony megakad az ember szeme, mert látom. Látom... Brr...



Most ezután tudjak elköszönni szépen? Nem lesz hiteles... Persze, nem is kell annak lennie. De én szeretném, ha az volna...
Kösz hogy megnézted!
További szépet!