Igaz, csak egy kép, de kétlem, hogy volna olyan, kinek ne e szeretett évszak jutna eszébe róla. :-) Elcsépelt téma, persze, de hát ezért is ismeri mindenki. ...és igen, annyi mindenki, annyiszor és annyiféleképpen fotózott már hóvirágot, hogy nehéz igazán újat, kiemelkedőt alkotni. (Úgy jöhet le, ez az a tipikus duma, amit azok mondanak, akiknek fogalmuk sincs a fotózásról. Talán igaz. Ellenben az is, amit írtam...) Persze az ember mindig úgy nyomja le a gombot, hogy "ez lesz az igazi". Aztán vagy igen vagy nem. Legtöbbször utóbbi. Mégis azért a kevés igenért görnyedünk órák hosszat a harmatos fűben, a tűző napon, zuhogó esőben... S ez, miért érdemes csinálni!
Még egyszer: ez nem "igen". De talán a következő...!
Most pedig, hogy nyálas csöpögésemmel elkergettem minden olvasómat, írok magamnak. :-)))
Sokszor gondolkozom azon, milyen szerencsés is vagyok - technikai szempontból talán az egyik, ha nem a legjobb időszakba születtem. Mármint fotó-technika szempontjából - ugyan biztosan nagy kedvvel csinálnám a laborálást, ám a digitális technika nagyban megkönnyíti a fotózást, annak elsajátítását, költséghatékonysága pedig fényévekkel a film előtt jár. Ettől függetlenül semmivel sem "kevesebb" egy digitális fényképezőgéppel készített kép - mint ahogyan nem is több. Egy s ugyanaz a kettő. Ezüst marad hátra a filmen, elektronok cikáznak az áramköri lapokon - ám a kép, a KÉP... ahhoz alkotó kell...
Kissé elkanyarodtam a témától... Miről is szerettem volna beszélni? Ja, igen, hogy "jókor születtem". Igen, hisz a relatíve könnyű technika adott. Ellenben hiába a sok millió fotózgató ember a világon, van még mit megmutatni. Tudom, kissé futurisztikus képet jelenítek meg, de vajon a technológia fejlődése a jövőben (nem holnap, de még csak nem is jövőre... messze!) engedi-e majd a fotóst, az embert alkotni, vagy mindent látó robot-szemek pásztázzák majd a világot, s beköszönt-e a végtelen fotós-éj? Nem szeretném, ha így volna, de tényleg nem a közeljövőben, de még csak nem is ebben az évszázadban lesz. Ám lesz, ebben szinte biztos vagyok. Mindenki látni akar mindent! Ki kell elégíteni a csorda étvágyát...
Hüpp, de "pengét elő" duma lett. Sebaj, azért remélem átment. :-)
Már majdnem elköszöntem, de... nem bírok. Nem, mert egyszerűen kínkeserv, ha hang hagyja el ajkamat. Már a puszta lét is. Hogy miért? Prózai - torokfájás. De valami eszméletlen kínzó... Nem hat ellene semmi. Marad hát a szenvedés... Avagy holnap irány a doki - megint. Garat, mandulagyulladás? Remélem egyik sem. Egy könnyen kezelhető betegséget kívánok, mert a könny kicsordul minden egyes nyeléskor, legszívesebben ordítanék a fájdalomtól, de nem tehetem, el sem tudom képzelni, milyen fájdalommal járna... mert ez tényleg nem az a szokásos "kapar a torkom".
Reggel meg csak rosszabb lesz, tudom, mert reggel mindig rosszabb. Nem akarok felkelni! Vagyis de. Csak kínoktól mentve...
A viszont látásra!
szerk.:
(21:37)
A jó édes anyukáját... Ráz a hideg, gondoltam mérek egy lázat... 37.9. sípsípsípsííííííííííp!!!
szerk.:
(21:37)
A jó édes anyukáját... Ráz a hideg, gondoltam mérek egy lázat... 37.9. sípsípsípsííííííííííp!!!