Nos, ha a korábbi három alkalom 30-40 centi közötti apró csukácskái "átoknak" számítanak, a teljes betli micsoda? Ennyire futotta e nyári hajnalon... Na jó, a part közelében vezetett ezüstös, közepesen mélyen vezetett, nem túl erősen verető sneci-imitáció woblerre érkezett egy vendég, de mellé ütött, méret körüli forma volt. Sebaj, kárpótolt a hajnal...! Mert hogy valami eszméletlen volt! Az az igazi nyári kisugárzásos, sekély ködös enyhe hajnal. Imádom! Nem győzöm használni e szót... De mit is lehetne rá mondani, ha nem ezt? Lássuk a képeket!
Ha már hát-tér, egyet nyugat felé is:
Hát nem gyönyörű? Tiszta szavanna-érzés, persze a köd arrafelé talán nem mindennapos jelenség.
Kedvenc képem:
Aztán persze eszembe jutott, mégis csak horgászni jöttem, ideje volna elindulni a víz felé. Persze nem nagyon lehet ellenállni a kísértésnek:
De nem, de nem! Egy utolsó erőfeszítés, végsőkig küzd a hűv' a fénnyel...
...de nincs már erő, mi megállíthatná a világosságot.
...de előbb egy kis szösszenet. :-) Az előző naphoz hasonlóan fél ötkor keltem. Vagyis ez a megfogalmazás pontatlan, mert az ébresztő volt ekkorra állítva. Engem az ágy kidobott 4:28-kor. :-) Szerencsére jó kis belső órám van, egy-két nap után, amikor azonos időpontban kelek, simán ráállok és mindig felkelek ébresztő előtt. A fáradságot is bírom, bár néha kell a délutáni pihenés. (Ahogyan ma, 3-án is. Ugye elsején-másodikán hajnali horgászat, mindkét nap kb. 5-6 óra alvás, ráadásul tegnap este még némi alkoholizálás is megesett, így ma megint csak egy hat órát aludtam, meg hát picit forgott is velem a világ hajnalban és hát na... Majd' elaludtam a suliban, pedig utolsó napom volt a 12 évből. Anyám, de gyorsan elment...)
Na de ez most nem lényeges! Szóval fél ötkor keltem, de az előző nappal ellentétben most megpróbáltam sietni, mert jónak tűnt a napkelte. 5:01-kor már tekertem és a szokásos fél óra alatt meg is jártam a bő tíz kilométert. A Nap legelső sugaraira nem értem oda, de talán jobb is, mert nem volt nálam állvány, sok esélyem nem lett volna. Persze a keleti oldal, fényes, így kézzel már a legalacsonyabb érzékenységet is ki tudtam tartani, főleg csúcsfényekre mérve a fényt. Persze kissé alexpósak, de... ...nem tudom, én így szeretem. Mindig is úgy voltam vele, hogy inkább több legyen a sötét rész, mert onnan valamit még vissza lehet hozni, ellenben egy kiégett égbolt igen csak csúnya...
Az első kép:
Rögtön, ahogyan átmentem a holtág hídján, szinte leestem a bicikliről a látványtól. Pedig...
A varbói templom szokásos fáival és szokásos ködével most is kellemes témát nyújtott:
Rabi Miklós, egy általam nagyra becsült és tisztelt amatőr (de mégis profi...!) fotós is írt már erről, milyen fontosak is az ilyen témák, ahová mindig visszajárhatunk és mindig valami újat tudunk mutathatunk a szemlélőnek. Maximálisan egyetértek e gondolattal, meg ha kissé elcsépelt témának is tűnhet az Őrhalom-köd-napkelte szentháromság. Én valahogy nem tudom megunni...
No de meg lehet ezt?
Szerintem nem... Szerintem...
A templom... A fák... Néhány perc s egy újabb szemszög.
Persze, feldolgozás-függő, de ez velejárója a fotózásnak. Ha a keresőbe nézve nem tudom eldönteni, milyen utómunkák szükségesek a KÉP elkészültéhez, el sem kattintom... Unalmas tucatfotó, az is valami. De egy kép több ennél... Persze az e sorok feletti is lehet unalmas. Ízlések és pofonok - s ez így van jól!
Lassan egyre magasabbra emelkedett a Nap a látóhatár felett. Szerencsére akadt némi magasszintű felhőzet éppen jó helyen, ez egyrészt jól szűrte az erős fényt, másrészt kellemes színezetet adott a háttérnek.
Ha már hát-tér, egyet nyugat felé is:
Valami szürreálisan borzongató ez a hullámzó-mozgó tenger s hiába közelíti az ember, elérni sosem tudja...
Vissza a másik oldalra, mert igen csak színesedünk!
Kedvenc képem:
Na igen, köd, napkelte, templom... Nem is értem, miért. :-)
Aztán persze eszembe jutott, mégis csak horgászni jöttem, ideje volna elindulni a víz felé. Persze nem nagyon lehet ellenállni a kísértésnek:
A jobboldalt látható fa tövében szoktak pihenni a kihajtott tehenek. :-) Ennek is van egy fílingje. :-)
No de megyek én a vízhez, mert horgász volnék vagy mifene. De... Ez... Valami fenomenális! Lehet erre legyinteni?!
Hihetetlen látvány volt, mindez az éjszaka sötétjéből ébredő táj minden zeg-zugának neszével koronázta a természet. Nádirigó egyensúlyozik a hajladozó szálakon, kakukk énekel párjának a még sötét erdő mélyén, amott őz szökken a harmatos hajnalban...
Lassan vége a csodának, a pára-fellegek fejet hajtanak ősi csillagunk éltető sugarainak.
De nem, de nem! Egy utolsó erőfeszítés, végsőkig küzd a hűv' a fénnyel...
Új nap virradt hát az ébredőkre. Ez' apró csodát hoztam el nektek!