Lesz itt minden, mint a búcsúban...! ...de csak szépen sorjában! Valahol ott fejeztem be, hogy... szerelmes lettem. De valami eszméletlen módon! Első látásra... Könnyű kis kezes pálca a 270-es picker a maga 10-40 grammos dobósúlyával, amit pedig kapások alatt művel az valami egészen fenomenális! Eddig a pergetésért éltem-haltam, mostantól a hiperkönnyű fenekezés is feliratkozott a listára. (Hab a tortán, hogy az is Shakespeare márkájú bottal. Rákattantam a márkára, de talán nem véletlen.) Szóval tényleg nagyon jó kis szerszám a botocska. A már jó pár éve meglévő, de kitűnő állapotban lévő 30-as hátsófékes Eurostar orsóm éppen illik rá, pont egyensúlyban vannak. Főzsinórként 18-as süllyedő, feederezőt tekertem rá, előkének pedig - a halak kapókedvétől, illetve várható méretétől függően - 12-es vagy 15-ös kerül a forgókapocsba. Egyelőre nem bonyolítom túl, szimpla csúszóólmos (10 g) szereléket alkalmazok. És brutális... még az öt centis baba-vörösszárnyú kapását is jól mutatja az extrém hajlékony spicc...
Arról nem is beszélve, hogy az első "nagyvadas" találka is meg volt - rögtön az első alkalommal! Igaz, megfognom nem sikerült, de a rövidke huzavona alapján compóra tippelek, méghozzá a testesebb fajtából. A 12-es előkéről a jóféle 14-es horgot úgy csavarta le, mint a huzat, pedig még a féket is szinte akadálytalanul húzhatta... Kár érte, de legalább tudom, mire is kell számítsak nyáron a vízen!
Mindez 12-én, azaz szombaton történt.
13-án egyesületünk horgászversenyt rendezett, ami egyben jubileumi megmérettetés is volt, ugyanis idén 60 éve, hogy megalakult a Mikszáth Kálmán HE kisvárosunkban. Előző nap még igen kellemes meleg, nyári idő volt erős napsütéssel, jól mozgó halakkal. Aztán megjött a hidegfront, ami az ország nagy részén szép mennyiségű csapadékot hozott, csak errefelé nem. Most az egyszer örültem neki, mert ugye verseny... Fél hétkor borús, hűvös, kissé szeles időben érkeztem az Ipoly partjára a regisztrációra. Sorsolás után a 47-es számú helyet foglalhattam el, ami, nos, nem volt éppen a legjobb. Alig 80 centimézteres volt a víz, bár alig áramlott, de itt esélyét sem láttam, hogy komolyabb hal megálljon az etetésen. Pláne, hogy csak úszós készséggel lehetett horgászni... Nem is értem... Pedig az új bottal szerettem volna aprítani a halnépet... Sebaj, maradt az ötös spicc meg a snecik. Igaz, nem volt sok belőlük sem - hiába, a front az front, ráadásul még erős is volt. Három óra alatt 25 snecit és egy darab fenékjáró küllőt sikerült kiimádkoznom a vízből. Nem sok, gondoltam, mérlegeléskor is alig 420 grammot mutatott a mérleg. Aztán ahogy végigment az 52 fős mezőnyön a mérlegelő csapat, láttam, annyira nem is rossz fogás ez. Igaz, az első helyben nem reménykedhettem, mert voltak, akiknek paducot, keszeget is sikerült fogniuk, sőt, a helyi csuka-mágus Pista bá' egy 70 dekás krokodilt is akasztott - egy szem snecit fogott az elején, azzal meg is fogta a csukeszt. Tud valami az öreg, nagyon tud valamit. Persze közel 50 év tapasztalattal... Az eredményhirdetéskor végül az 5. helyen hangzott el nevem, nagyon boldog voltam. Két megnyert ifi-verseny után a felnőttek közt is sikerült egy egészen szép eredményt elérnem, többen külön is gratuláltak, nagyon jól esett, végre nem csak a szemrehányó tekintetek, "hülye kölyök", meg ilyesmik fogadtak... Szóval végül egészen jól zárult, akármilyen kicsi és haltalan volt is a víz. Nyereményként egy jó kis hátizsákot vehettem át, ami éppen kapóra jött, mert egyre csak sokasodik a felszerelés, valamiben el kell vinni, ráadásul - biciklis vándorként - nagyon nem ugrálhatok a cuccok mennyiségét illetően.
A versenyről fatter csinált néhány képet. Amit tudok magamról és megállapíthatok: sem nem szeretek a fényképezőgép "másik" oldalán állni, sem nem is mutatok ott jól. :-)))
Ilyen béna fejet vágni...? :-))) Épp' dumáltam fatternak, hogy ugye a snecik fenn vannak, a keszegek meg lenn, de azoknak talán nem elég mély a víz... ...erre nem lekapott közben? :-))) Mondtam neki, hogy szerintem elég hülyén fogok kinézni, mindig furcsán mutat az olyan kép, amin beszél az alany.
A mérlegelés:
Utólag végül is örülhettem a mennyiségnek. :-)
Másnap, 14-én, azaz tegnap még terveztem egy őrhalmi horgászatot, de már csak levezetésképpen. Legfőképpen azért, hogy a félig megmaradt, bekevert etetőanyag és a megvett csalik ne vesszenek kárba. Elég hűvös volt a reggel és a nap további része is, kissé át is fújt az időnként goromba északias szél, de még így is sikerült néhány kisebb keszeget, sügeret zsákmányolnom. Természetesen ők is mindannyian visszanyerték szabadságukat. Egy-két fotó is készült.
A horgászhelyem. Lassan kezdem kiismerni, hol-mi-merre található. Töklevél, nádtorzsa, hínárfolt a víz alatt... Jól fog ez jönni nyáron! Az előtérben látható néhány töklevél melletti beugróba etettem, itt a legmélyebb a víz előttem, kb. 1.7 méter. Jól mutatja a hely haltartó képességét, hogy ugye már az első horgászat alatt ráállt a jobb hal is...
A kb. 20 méterre lévő túlsó part:
A nádas mögött kissé mocsaras terület rejlik, így ember az nem nagyon háborgatja - gondolom a halak itt nagyobb biztonságban érzik magukat. Mutatja ezt az is, hogy gyakran ringanak a nádszálak "furcsa" módon. Persze lehet, hogy apróbb keszegféle okozza, de akad a tóban jó néhány ponty is, compóékről már ne is beszéljünk... Már el is képzeltem magam előtt, ahogyan a csendes nyári estén ülök itt, szél sem libben, a feltolós úszós készség két szem kukoricával felcsalizva ott ring a nádas-tökleveles szélén... Jajj, de várom már!
Egy hangulatkép:
Csak mert. :-)
Mára, vagyis tizenötödikére is borús, kifejezetten hűvös idő jutott. Az időjárás furcsa fintora, épp' a két évvel ezelőtti Zsófia-ciklon napján idén is igen csak barátságtalan idő uralkodik. Igaz, akkor rekordcsapadék hullott, most meg alig. No de talán a jövőhéten, igazi konvektív szezon kezdődhet, nappal nyárias meleg, délután este zivatarok. S ez nem egy nap, nem is kettő... Hanem sok nap. Sok-sok nap... Reméljük! De vissza a hűvös jelenbe... Csak estére szakadozott fel valamelyest a felhőzet, nyújtva némi látványt és színt a szürkeségben elfáradt elmének és szemnek.
Látványos kondenz-halál:
Aztán a középszintű Altocumulus is mutatott némi érdekességet:
Ezzel a képpel zárnám a néhány napos összefoglaló-posztom. :-)
Most egy kis szünet következik, egyrészt mert holnap megyek Salgótarjánba emelt földrajzérettségit írni, másrészt csütörtök-pénteken még lesz egy-egy edzés, szombat délután pedig hazai pályán fogadjuk a a Lajosmizsét. Ez lesz a záróforduló, s egyben néhányunk búcsúmeccse is, szeptemberben már talán(-talán...?) valahonnan egészen máshonnan írhatok. Hogy honnan, nem tudhatom még, de lassan... lassan kiderül. Bár kissé fájni fog a szívem, de azért csak kell a más légkör...!
Na de ez még messze van, addig több hónapnyi pihenés, sok-sok horgászat és egyéb kellemes időtöltési lehetőség vár rám! :-)