Inkább fordítva.
Szóval kezdeném "hátra". Mármint időben. Szóval az utóbbi napok (és az elkövetkező egy-kettő is) - amatőr meteorológus szlenggel élve - ún. KÜN-t hozott. Ez a szép kis mozaikszó a Konvektív Ünnepi Napokat takarja. Talán nem sok magyarázatra szorul - zivatar-zivatar hátán. :-) Eleinte nálunk, Nógrádban azért nem volt túlságosan vérmes a dolog, sőt, tkp. az egész eddigi KÜN-ben egy épkézláb zivatart nem volt a környéken. Na jó, egy... Ellenben hullott jó sok eső, szóval rohamtempóban beindult a vegetáció, ami természetesen örvendetes. De persze mit sem boldogítja ez annyira a fényképezni vágyó időjárás-őrültet, mint egy látványos zivatar. Vagyis a látványos zivatar... Ez természetesen a hőn áhított szupercella, amelyből az utóbbi napokban - a hazai szinten igen ritka, nagyon jó átfedésbe kerülő légköri paraméterek okán - számos komolyabb darab előfordult elszórtan az országban. Szóval a szupercella... Ez a képződmény, aminek már a neve is hátborzongató, hát még látványa vagy éppen amit művel... Utána jégverte táj, elmosott földek, derékba tört fák maradnak... Szóval mindenki csak a látványt szereti, azért cserébe azonban az előbbiek járnak... Nos, én sem kívánom azokat, ezért is vagyunk "készültségben" minden lehetséges alkalommal, amikor a közelben ilyen zivatar kialakulására, vonulására lehetőség van. Persze nappal... Mert hát hiába a zivatar, ha éjszaka jön... S mit ad isten, június 10-e épp' erről lesz emlékezetes... Keserédes gyönyör, mondhatnám szép csöpögősen, hááát... Nekem inkább keserű...
...az egész a Vág partján kezdődött:
 |
| forrás: http://met.hu |
Aprócska cellának tűnt semmi extra. Közben ment az ír-horvát (1:3) meccs, azt néztem én is, mi mást tettem volna.
Aztán egyre érdeksebben alakult őkelme:
 |
| forrás: http://met.hu |
A délnyugati áramlásban neki úgy támadt kedve, inkább kelet-nyugati áramlásban mozog. Közben persze szépen fejlődött.
 |
| forrás: http://met.hu |
Itt már némi fény- és hanghatással is járt, így hát felmentem a tetőre. Vittem a gépet is, de tudtam, nem lesz túl fotogén. Hiába, hogy a lehető legjobb szögből figyelhettem ,többnyire felhővillámok voltak benne. Azok viszont dögivel, másodperces stroboszkópozást okozva. Közben folyamatos, erősödő dörgés jelezte, mérges a kicsike és ereje teljében van...
Lerendeztem egy panorámával, az is gyenge lett...
A felhővillámok a szemnek még elég fényt adtak, a gépnek kevésbé, így elkélt az egyperces expó. De persze zajos ám este a kis Oly, kellett volna a hosszú záridős zajszűrés. No de egy öt képes panorámánál ennyit nem engedhettem meg ,így is totál bemozdult a felhő. Maradt a zaj...
Aztán persze fejlődött tovább, miután kidühöngte magát Ipolyságon, tovább folytatta útját a határ mentén.
Eközben tőle délre, a Börzsöny északi oldalán egy kisebb zivatar keletkezett. Mivel a szupercella nem érhetett el, így örültem nekik, legalább némi csapadék azokból hullhatott volna.
 |
| forrás: http://met.hu |
 |
| forrás: http://met.hu |
Persze, hogyhogy-nem, elhalt... Maradt hát a szupercella. De még milyen...! Amint az a radaron is látható, épp' városunknál szambázott be a határon egy kicsit!
 |
| forrás: http://met.hu |
Mindez az orrom előtt, alig néhány kilométerre északra, tökéletes szögből a teljes mértékben csapadékmentes oldalról! Ez az a szög, melyet a viharvadászok is mindig keresnek, mert persze csak onnan látszik a zivatar magja, az ún. mezociklon, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint egy ciklon középpontja - forog veszettül és ha megfelelőek a körülmények, ott alakulhat ki a tornádó. S továbbra is mindez az orrom előtt... ...az éjszaka sötétjében. Álltam a tetőt szájtátva, mint egy kisgyerek és majdnem a sírás kerülgetett... ÉVEK ÓTA vártam erre a lehetőségre, a pillanatra, amikor az a sejtelmes búgócsiga-alak feltűnik a horizonton... S most itt van... De...! Milyen elégedetlen mindig az ember, több kell neki... Többre vágytam én is. Fotózni akartam. Nem sokat, csak néhány képet, egy igazi szupercelláról, a megfelelő helyről a megfelelő időben, hogy végre én is átéljem már ezt az értést... S nem... Vége... Szinte pillanatok alatt... Elment. A lehetőség. Itt volt előttem. Tökéletesen. Egy szupercella a maga minden kellékével... De nem, de nem... Ilyen az én szerencsém... Nem valószínű, hogy akárcsak az elkövetkező év(ek)ben is ilyen nagyszerű lehetőség adódik...
Miután északkelet felé távozott, ketté is vált, a baloldali tag élte túl az eseményt:
 |
| forrás: http://met.hu |
 |
| forrás: http://met.hu |
Hát ennyi volt... Amire várok, már mióta... Csak néhány óra, csak annyi kellett volna, világosban...
De ez van, túl kell lépni rajta. Bár nehéz lesz...
Hogy mindezt hogy lehet megtenni? Egy esetleges másik szupercellával. Mikor? Mondjuk holnap... Mondjuk! Mondom én... Hogy mire lehet számítani?
Nos, csapadékra mindenképpen... Sok csapadékra. Országos lefedettséggel. De hogy azok a bizonyos szupercellák hol várhatóak? Szerintem a narancs sávban. Persze, most felmerülhet a kérdés, térségünk nincs is benne...? Hát, szerintem nincs... De! A szupercella az szupercella, ha olyan kedve tartja, ő kvázi arra megy, amerre akar. Szóval még ide is betérhet egy fotó erejéig. Ezért készülődöm. Hátha... Egyébként inkább egy nagy kiterjedésű, bőséges csapadékú MKR-t várok a Dunántúl északi felére, mely északkelet felé haladva érintené az Északi-középhegység nyugati és középső területeit is, azaz minket, Nógrádot is. Egyébként ebben is lehetséges beágyazódott szupercella, de az nem olyan látványos, mint az izolált struktúra.
Szóval itt a lehetőség, ha nagy nem is, de van. Hajrá!