Ilyen ez a horgászat - egyszer hopp, máskor kopp. Persze ezzel nem lenne gond, ha valahogyan jó arányban állna a kettő. De hogy mindig kopp legyen...? :-)))
Negyed egykor, éjjel, még láttam az órát, szóval valamikor az időtájt aludhattam el, aztán háromkor már csörgött is a vekker. Tök vicces, ilyenkor azt érzi az ember, mintha öt percet aludt volna. :-) Ellenben fáradt nem voltam, az mindig csak később jön ki. Hiába keltem azonban korán, megint, el nem tudom képzelni, min, de annyit piszmogtam, hogy csak fél négykor tudtam elindulni. A város persze teljesen kihalt, külterületen meg még alig szürkül. Délnyugat felé a vérvörös Hold, mint valami égi szellem, szegezte rám tekintetét, keleten a pirkadat bontogatta lassan szárnyait... Nem kis élmény ilyenkor bicajozni egy jót! Ez a fél órás, tíz kilós út pont megfelelő - se nem sok, se nem kevés, nem túl megerőltető, de kellemesen fárasztó. Pláne, hogy igen kellemes is volt a hőmérséklet, 21 fokban indultam, póló, rövidnadrág bőven elég volt. Mire kiértem, már teljesen világos volt, négy órára járhatott az idő. Megpróbáltam az ártéri fák koronája mögé bújó vöröslő Holdat lekapni, de nem igazán sikerült... Amikor még elég magasan volt, félrefókuszáltam, aztán a következő képnél már belemászott a fákba. És még csak köd sem volt, más téma gyanánt. Hát persze, hogy nem volt, lengedezett egész éjjel a kellemes, lágy szellő, a harmatpont is egészen alacsony volt. Fél ötkor már az etetést is elvégeztem, így csak várnom kellett a halakat. Hááát, vártam én... Csak ők felejtettek el jönni. Csak igaz lehet, hogy nappal a meleg, hajnalban az oxigénhiány miatt nem esznek. Este talán, akkor viszont a szúnyogok is engem. Nehéz kérdés... Bár ellentmond az étvágytalanságnak, hogy az egyetlen kifogott halam, egy 25 centis compóból szinte folyt az etetőanyag, meg láttam is a túrásokat - szóval ott voltak az etetésen, csak épp' a csalimat nem nagyon akaródzott felvenni. Ugyanerről számolt be egy ismerős Zalából - nappal semmi, sötétedés után hat kiló feletti tőpotyka. Hoppá... Ha sikerül megbarátkoznom a zümmögő hadakkal, tán én is ráveszem magam egy kis esti véradásra pecára.
Sok kapás nem lévén, egy-két fotóval ütöttem el az időt.
Rögtön a napkelte. Jó téma, persze, csak kivitelezni nehéz valami újat. Nekem sem sikerült persze. Inkább csak magamhoz képest, mert eddig az erősen kivágott Nap/Hold fotók nem voltak valami híres minőségűek. Persze ez sem, de ez legalább "kevésbé rossz":
Szép foltos a kicsike. A sötétebb vízszintes sávokat a légkörben lévő afrikai eredetű homok okozza. Ezért van az, hogy mostanában, amikor alacsonyan jár a Nap, csak egy vörös korongot és nem a megszokott fényes, izzó foltot látjuk.
Volt némi kraft a levegőben, de persze ez mindig így van. A Nap első sugarai az éjjel összegyűlt minimális nedvességet bedurrantják, de ilyen kis Altocumulus castellanusokon és kisebb gomolyokon kívül többre nem futja.
Várom a kapást:
Várhatom... Néhány apróbb pöcc volt, az is csontira. Kukorica nem is kellett nekik. Az egyetlen értelmes kapás meg a compó volt...
Még egy kis gomoly:
Ennyivel ki is fújt a nap. Háromnegyed kilencig bírtam, aztán elviselhetetlen lett a forróság.
De azért jó volt. Megyek holnap is. :-) Igaz, most pergetni, csukára. Meglátjuk, hátha jön valami!
Most még kimegyek locsolni (faja a szivattyú, új hobbi :-D ), aztán kilenc körül egy kis karikázás a szitiben, majd irány aludni, mer' hát holnap ugye megint három... :-) Mondjuk délután aludtam közel három órát, így lehet, hogy le sem fogok beírni feküdni. Vicces lenne, mert holnap háromra kellene mennem még dolgozóba "betanulás" címszó alatt. No de messze van az még...! :-)
Most még kimegyek locsolni (faja a szivattyú, új hobbi :-D ), aztán kilenc körül egy kis karikázás a szitiben, majd irány aludni, mer' hát holnap ugye megint három... :-) Mondjuk délután aludtam közel három órát, így lehet, hogy le sem fogok beírni feküdni. Vicces lenne, mert holnap háromra kellene mennem még dolgozóba "betanulás" címszó alatt. No de messze van az még...! :-)