[Be szép alliterésön!]
Kemény lett volna, ha a víztoronyba csap, de azért így sem rossz. :-)
Ő kicsit szambázott:
:-D
Ő viszont szépen vigyázzba állt:
Aztán egy érdekesség:
Ilyen ez a szerelem... Amikor kéne, nem jön. Bezzeg, amikor nem számítasz rá... Igazából persze mindig alattomosan követ téged, aztán a megfelelő pillanatban bumm, ott is terem! No így volt ez ma is...
Történ az egyszer, hogy egy fórumbéli kolléga, aki éppenséggel még megyénkből való is, megjegyezte, elég ramaty úgymond a helyzet, hogy valami összejöjjön. Én meg mondtam néki, hogy hát tessék nyitott szemmel járni...!
 |
| forrás: shmu.sk |
Bizony megéri!
Szóval ekkor már kinéztem az ablakon is és egy szép toronyt láttam dél felé, kb. másfél-két percenként egy villámmal. Messze volt még, nem dörgött, de látszott, hogy folyamatosan fejlődik. Irány hát fotózni! De hova? Nagyon messzire nem mehetek, mert azért lassan itt van és jó volna valami kilátás dél felé. Két választásom volt - mehettem a vasútállomásra, a felüljáróra. Ez jó lett volna, ha azon a fránya felüljárón nincs világítás... De mivel van, nem igazán tudok fotózni. A déli végére meg hiába megyek, ott meg fa takarja a kilátást. Maradt hát a másik lehetőség - alig 150 méterre innen, a Springa-domb. Alig 5-6 métert emelkedik ide, de legalább közel van és a déli égbolt szabad. (Meg tkp. egy fát leszámítva az egész nyugati horizont.) Nos, ide mentem. Siettem, mert egyre jobban villámlott. Igaz, többnyire csak felhővillámok voltak.
Jöjjenek hát a villanyok!
Az első látványos lecsapó:
Ő kicsit szambázott:
Ő viszont szépen vigyázzba állt:
Aztán egy érdekesség:
"Felfelé csapó" villám. Látszik is, az alja erős, vastag, a teteje szerteágazó. No meg az is érdekes, ahogyan tekergett a csapadékban;szintén a kép alsó része, a faág ahol kilép - na ott bement az eső mögé, majd vissza. Szép! :-)
Ezután volt még két közeli lecsapó a következő 60 másodperces expóban, de mindkettő a mögött a bizonyos, a nyugati irányt takaró fa mögött. Aztán az első esőcseppek is elszólták magukat így muszáj voltam hazajönni. Igaz, elég bénán nézhettem ki, kezemben a gép, állvány, nyakamban a kulcs, derekamhoz szorítva a tárcám... :-)))
A legjobb az volt az egészben, hogy folyamatosan 40-50-es szél volt, volt viharos lökés is. Nagyon izgalmas volt, bár igazán jó kép nem sikerült. Sebaj, tán holnap...? ;-) Csak ne kettő és négy között...