Be szép is a magyar nyelv, hogy e címből annyi mindenre lehet asszociálni, mégis, amire én gondolok most, nem valószínű, tenné azt más is. :-) Persze miért is ne, de mégis... :-)
Szóval a zárka az most egy vágányhoz kötődik, szóval vágányzárról lészen szó. :-) Tegye fel a kezét, aki erre gondolt! No hát ezért a költők nyelve a miénk. (Mármint persze nem azért, mert most sikerült ilyen szép asszociációt találnom, hanem a lehetősége... :-) )
De nem is szaporítanám tovább a szót! Reggel fél kilenctől fél háromig voltam kinn, csináltam majd' ötszáz képet - amiből lett vagy húsz értékelhető. Egész jó arány! Már persze, kinek mi az értékelhető... Mivel egy munkafolyamat bemutatásáról van szó, így azért annak is kell (sőt, annak kell!) látszódnia, a kép esztétikai minősége, ha szabad ilyenről beszélni ez esetben (márpedig mirét ne szabadna), az most másodlagos. Vagy mégsem? Mondjuk akinek ez a munkája és profi szinten űzi, az már tudja a témát, a kompozíciót, expozíciót egyesíteni, neki egy szinten mozog a kettő - muszáj, mert ezért profi. :-) No meg el is kell adni! A szó szoros és tágabb értelmében is...
Na de vissza a témához! Szóval arról van szó, hogy július 14. 03.00-tól július 15. 03.00-ig teljes vágányzár volt érvényben a Balassagyarmat-Nógrádkövesd vonalszakaszon, ugyanis váltócsere és két útátjáró ágyazat- és aszfaltcseréje történt (váltó- ás átjárócsere volt Gyarmaton, csak átjárócsere pedig Magyarnándorban). Szóval volt munka rendesen. Hogy a munkások számára mi a szerencsés és mi nem, nem tisztem eldönteni, de a nap nagyobbik részében szép napos, meleg idő volt, ellentétben a korábbi és a következő napok felhős, hideg, szeles, időnként esős idejétől.
De már megint nem itt jár az eszem... :-) Ugye hajnali három az hajnali három, még ha járok is horgászni. Szóval nem keltem fel hozzá, bár az egyik leglátványosabb rész, az aszfalt felverése ekkortájt kezdődött. (Ja igen - szóval én a gyarmati váltó- és átjárócserénél voltam jelen.) Jó kényelmes nyolc óra tájékán keltem - kellemetlenül ködös, nyálkás, szürke volt az idő. Mondjuk nem lepett meg, csütörtökön is ezt írtam az előrejelzésbe. :-) Fél kilenc tájékán jutottam ki. Már javában zajlottak a munkálatok. A aszfaltot teljesen felverték és az ágyazatot is kiszedték. Nem lehetett könnyű munka, az fix.
Itt már az úttestbe helyezik vissza a vágánydarabot (vagyis jobban modva egy teljesen újat):
Egy ki magyarázat: a képen nyugat, északnyugat felé nézünk a gyarmati állomás aszódi (keleti) oldaláról. A jobboldali vágány, amelyen a kétéltűek állnak, Ipolytarnócra vezet. A baloldali az aszódi vonal természetesen. :-) A kettő közt pedig - látszik ugye a sorompókból is - egy átjáró van, vagyis most éppen nincs. :-) Itt pedig éppen emelik be az új vágánydarabot, amelyre majd rákerül az aszfalt.
Nem cicáztak, jól összeszokott csapat dolgozott itt, 20 éve együtt vannak... Mint valami zenekar, olyan harmonikusan mozogtak együtt, mindenki tudta és tette a dolgát. Öröm volt nézni! :-)
Egy kép az új váltó helyéről:
(Úgy néz ki a dolog, hogy van az út és rögtön utána két méterre van ez a váltó is, így együtt cserélték a kettőt. Konkrétan nem tudom, miért kellett cserélni, de a tippem az volna, hogy a szabvány állása bal kitérő, ezért komoly terhelésnek van kitéve ez irányban. A képen balra van a kitérő, jobbra az egyenes állás. Utóbbi a harmadik , tkp. a tarnóci vágány felé vezet. A kitérő, baloldali vágány a negyedik-ötödikhez, erre járnak be/ki az aszódi személyek. Szóval ez az én tippem, de ez csak elmélkedés részemről.)
Az új darab kicsit nagynak bizonyult az átjáróban, vágni kellett belőle:
Hát ez nem a házi 125-ös flex. :-))) Pár perc alatt átnyisszantotta a tömör, hengerelt acélt, amiből már egy 10 centis darab is kb. 5 kiló, szóval van ám sűrűsége.
Mindeközben megkezdték az aszfaltozást:
Igen, mindkét vágánynál felszedték az aszfaltot, de az ágyazat cseréje csak az aszódi oldalban történt meg.
"Csendélet sorompóval"
:-)
Sínek rögzítése. Közben a tarnóci oldalban zavartalanul folyt a forgalom:
Na jó, ötös lassújel volt érvényben az állomás és a bejárati jelző között.
Hogy hogy hívják a szerkezetet, nem tudom, a lényege, hogy van rajta egy-egy tengely, amellyel a síneken mozoghat, meg a motor, amivel leszorítja a GEO-kat (ez a nevük azoknak a csavaroknak meg a fémlapoknak, amelyek végül is lerögzítik a sínt a talpfához). Tkp. egy két lábon keréken járó akkus csavarhúzó. :-)))
Közben a kétéltűek először a vágányokon bementek az állomásra, majd onnan gumikerékre váltva kijöttek az aszfaltra. Okos kis szerkezetek. :-)
A pontosság persze fontos:
A földmérő fiatalemberen múlik, hogy illeszkedik-e majd minden pontosan. Milliméterre. Nem kis dolog ez azért.
Heveder illesztése:
Közben a háttérben megérkezett a zúzottkő is. Három Faccpp kocsi és a 224-es Púpos volt a főszereplő. :-)
Már előző nap megjött, van róla egy telós képem is.
És ha már ilyen szépen villantott, hát én is ott termettem!
Gyönyörű gépezet! A GANZ és a magyar mozdonygyártás egyik zászlóshajója, kár, hogy már csak néhányan vannak... Nagyon szép! A hangja pedig egyszerűen fenomenális! (Később, amikor kitolt, ott álltam a kék fűtőház és a gép között, nem kis élmény volt! Ezer lóerő az ezer lóerő. :-) )
Miközben Nógrádkövesd, a mi bányánk alig órára van innen, kaptunk egy kis anyagot Uzsáról, az ország másik végéről. Miért? Miért nem működhetnek a dolgok ésszerűen ebben az országban?
Elkezdődött!
Szerintem ők ketten sem gondolták komolyan, hogy onnan nézik végig. :-) Gyorsan el is tűntek, azért nagy port kavar az ilyesmi. :-)
Egészen pontosan ekkorát!
:-)))
Itt éppen mellettem volt a gép. Amikor érzed a tüdődben a gép dörömbölését, na az, amit nem lehet leírni! Frenetikus élmény, egészen egyszerűen fantasztikus!
Kiszórva a kő:
Az aszódi vágányon tolt ki, majd a képen a jobb felső részen is látható kitérőn (amit takar a sárga mellényes úriember :-) ) átment a tarnóci oldalba, majd ott is szórt egy kis követ.
Persze mikor máskor ment volna el a nap, ha nem ekkor...?
Aztán az új váltón (3. kép) tolt vissza újra az aszódi oldalba:
Végül jött a KIAG:
Kitérő Aláverő Gép. Annyit csinál, hogy megemeli a vágányt, ezzel együtt a talpfákat is, aztán azok alá szépen betömöríti a zúzottkövet.
Így:
A baloldali kis fülkében ül a kezelő (mindkét sínszál felett, tehát mindkét oldalon egy-egy). Ők vezérlik azokat a mozgó karokat. A hozzánk legközelebb eső, a fülkétől nem messze lévő kar megemeli a sínszálat (van ám benne erő!), a jobboldali két kar pedig besüllyed az ágyazatba, majd szépen "benyomja" a zúzottkövet a talpfa alá. Erre azért van szükség, hogy stabil alapokon álljon a sín. Enélkül pár vonat után úgy nézne ki a pálya, mint a hullámvasút, a szó szoros értelmében.
(Itt egy videó egy hasonló szerkezet működéséről. Nem saját persze!)
A végeredmény pedig ilyen lett:
Szép, beszabályozott pálya. :-) Ezután még ráment az aszfalt és kész is a Chocapic. :-)))
(Erről is teszek majd be képet valamikor...)
Ennyi lett volna a hétvégi program. :-)))
Ja meg persze jött egy hidegfront is, ami okozott egy szép kis szupercellát itt a közelben. Sőt, tkp. felettünk. Csak hát olyan szinten el voltam foglalva ezen képek megfotóboltolásával, hogy nem nagyon nézegettem kifelé a sötétített szobából... Pedig de jó lett volna...! Kamerakép a városból:
 |
| forrás: http://idokep.hu |
Durva mi? Én meg gépeztem közben... Nem kicsit vágott az ideg. Erre várok egész évben, erre átgépezem. Nóóómális? Nem...
Jóíccakát!
szerk.:
ezt a kis klasszikus meg csak úgy idetűzöm. Ilyen kedvem van most. :-)
Beethoven - Holdfény-szonáta
Liszt - Második magyar rapszódia
Schubert - Pisztráng
Strauss - Kék Duna keringő
Verdi - Nabucco - Rabszolgák kórusa
szerk.:
ezt a kis klasszikus meg csak úgy idetűzöm. Ilyen kedvem van most. :-)
Beethoven - Holdfény-szonáta
Liszt - Második magyar rapszódia
Schubert - Pisztráng
Strauss - Kék Duna keringő
Verdi - Nabucco - Rabszolgák kórusa