Tegnap, azaz elsején, a nyár utolsó napjának első napján, érted, utolsó... bakker... szóval tegnap végre meg volt az első edzés a csapattal. Persze kicsit keserű a szám íze, mert szeptembertől messze leszek ide, hogy a csapattal, a csapatommal játszhassak a bajnoki pontokért, jaj, de fog is hiányozni! Az alapozást még lenyomom így augusztusban, aztán... aztán valami új kezdődik. Valami egészen új. Hogy is mondta nővérem - kinyílik előtted a világ. Igen. Azt hiszem ez jól illik arra, hogy egyetemre megy az ember. Ha véglegesen még nem is, de tulajdonképpen már igen, elhagyja a családot, saját életét éli... Hát ez vár rám. Meg persze sok-sok társamra még. :-) Érdekes lesz, várom már. Persze sok minden hiányozni fog, haverok, kézi, horgászat, bicaj... ...de ott lesz Szeged! Nagyon kíváncsi vagyok ,hogy fogom megélni, mert ugyan nem szeretem az efféle éles váltásokat, de... ez más lesz... Van bennem egy kis félsz, de azért el is vágyódom egy kicsit. Elröppen az egy hónap, nemsokára már ez élményről számolhatok be. :-) De addig is eleget teszek a címnek!
Szóval tegnap meg volt az első edzés. Kellemesen kifáradtam, nagyon jól esett már végre egy kis intenzív mozgás.A bicajozással szinten tartottam magam ,de ez azért más, akárhogy is nézzük. Kicsit érdekesre sikeredett amúgy a nap, mert déltől négyig dolgoztam (kicsit előbb eljöttem, mert) előrejelzést írtam, aztán uzsgyi, ötre mentem is edzésre. Nyolc óra tájban értem haza, de sokáig gépeztem még, éjfél után feküdtem le. ...hogy aztán négykor már a berregőmorgó telefon keltsen. :-) Kicsit kómásan, de kimásztam azért valahogy az ágyból, láttam, olyan idő van, amire számítottam - derült, szélcsendes, kissé hűvös. Tökéletes! Minden adott volt hát egy kis Ipoly menti ködhöz Őrhalomban - mi más is lett volna célom... :-) Gyorsan letekertem az alig tíz kilométert a derengő hajnalban, szinte nem is emlékszem rá. Pillanatképek ugranak be, amikor hirtelen felriadtam gondolatmenetemből. Így van ez - ha nincs, mi elvonja figyelmem, szórakoztatom magam - mondjuk beszélgetek hangosan magammal, vagy éppen a tájjal, akármi... Ilyen ez az ember, még ha nem is normális időnként. :-))) Már azért az odaúton is szemezgettem a lemenő Holddal, de az igazi az ártéren volt.
Igencsak látványos kompozíciót adott a Hold a köddel - hát még éjjel milyen lehetett...!
Annyiszor mutattam már nektek a varbói templomot, s bár ti hogy gondoljátok, nem tudom ,de én egyszerűen nem tudom megunni. :-)
Persze mindig csak innen fotózom - ma azért megnéztem más arcát is, de ne rohanjunk ennyire előre... :-)
A ködért jöttem, persze, amiből azért akadt némi más irányban is:
A fasor a kép jobboldalán a szabályozatlan Ipoly egy S-kanyarját övezi - ez az, amiért imádok ide járni! Érintetlen, buja táj, mely az ember romboló kezétől távol a maga világát éli.
Persze a Holdat sem feledtem el, 'ki lassan már lenyugszik virrasztását követően:
Kissé absztrakt a gondolatmenet. :-)
Közben másik égi kísérőnk éppen felkelni készülődött, sőt, már meg is tette azt!
Mindig is szerettem a valóságtól picit elrugaszkodó dolgokat - ím', ma sem feledtem! :-)
Alig pár pillanat, s szinte magasan jár a Nap - gyorsan kell tenni (?) dolgomat (?). ...
Ezek az ellenfényes, arany-tónusú részletek, hjaj, a vesztem! :-)
Lassan mindenki érezhette már hatását az éltető Nap melegének:
A Nap első sugaraiban fürdőző fecskék a szintén korán ébredő rovar-seregeket tizedelték, fantasztikus élmény volt, mikor mindezt tőlem alig karnyújtásnyira tették...
A sok színes kép közt szinte kakukktojásként éktelenkedik a következő, a maga alig egyetlen színével - a fekete csak a fehér hiánya, nem ellentettje. Vagy rossz a gondolatmenet...?
 |
| Nógrádi táj |
S az említett varbói templom, más szemszögből:
Dimbes-dombos Nógrád:
S hogy tényleg ne legyen átlagos napom, kisebb kerülővel, Őrhalom és Gyarmat között félúton az Ipoly felé fordultam s ott jöttem haza.
Egy utolsó kép, már a város alól a mérges és zavaros kis folyóról:
