Jó néhány napja köd üli meg reggelenként medencénk mélyebb völgyeit,
egyre tovább húzza, egyre kevesebb időre tudják már csak a nap sugarai
felszaggatni a párnát. Hideg van. Vizeink erőteljesen hűlnek már. ...s
megmozdulnak a csukák. ........................ Mindez így van
'papíron', sajnos Őrhalomban nem. Vagy lehet, hogy igen, csak nekem nem
sikerül sosem összefutni velük... Éppen ezért - és apám ötletszerű
felvetésére - egy utolsó horgászatot terveztem a Gyarmati tóra. Tudom-tudom, kockató...
de! Sajnos nem vagyok olyan jó horgász, hogy olyan természetes vízen,
mint Őrhalomban az Ipoly-holtágak, szóval ezeken jó halakat fogjak.
Pedig van benne... Mindegy... Most olyan helyre mentem, ahol legalább jó
esélyem van sikerélményre. De még milyenre...
Háromnegyed hatra volt állítva az ébresztőm, de már öthúszkor kinn
voltam az ágyból. :-) Igencsak jól esett a bögre forró kávé. Kint hideg,
nyirkos, ködös idő volt. Vagyis nem is volt olyan hideg, 8 fokot
mutatott a hőmérő. Előző nap négy volt ilyenkor... Szóval legalább ennyi
pozitívum volt - egy réteggel kevesebb ruha és a kesztyű sem kellett a
bicajra. No persze így is felmálházva tekertem le a negyedórát (éppen
félúton kell lekanyarodni Gyarmat és Őrhalom között). Vastag pára ülte
meg a vizet, inkább csak sejteni lehetett a túlpartot. De hogy víz van
előttem, azt csukott szemmel is megmondtam volna. Hol itt locsogott egy
kis keszeg, hol ott ugrott a kapitális ponty, a nádas sarokban meg süllő
kergette zsákmányát. Mintha egy nyári reggelen lettem volna, olyan
nyüzsgés volt. Szinte vártam is hogy gyorsan kisüssön a Nap és pólóban
horgászhassak. Hát, ez azért nem jött össze, illetve ha össze is jött
volt, alapos megfázás lett volna a vége. :-) Sebaj, rétegesen
öltözködtem, így mindig csak annyit vettem le, amennyit a hőmérséklet és
később a szél engedett.
Két bottal terveztem a fő horgászatot - egy 2.70-es pickerrel és egy
3.60-as feederrel. Előbbin 18-as fő- és 15-ös előkezsinór, utóbbin 20/15
volt a kombináció. A pickerre kis horog és csonti került, a feederre
nagyobb horog és csonti, kukorica, giliszta, pellet váltogatva. Semmi...
Na jó, néhány kisebb keszeg-kárász, de hát az nem valami komoly fogás
több óra alatt... Látszott, hogy nem a csalikkal van a gond, mert ott
voltak az etetésen a halak, forogtak is, de valami mégsem volt jó.
Gondoltam egy merészet, a pickeren előkét cseréltem: a rövid, 10 centis,
15-ös átmérőjű előke helyett egy jó 40 centiset tettem, 2-es zsinórból.
Ezzel szoktam snecizni... A szakítószilárdsága 1.3 kg. Lesz ami lesz,
bevállaltam. Meg is lett az eredménye, egyfajta visszaigazolás a
gondolatmenet helyességéről, délidőben: 27 centis bronzos
tőpontyocskának tetszett meg a csonti-csali. Jó órával később újabb
ponty a kis pickeren, ő már 33-as volt. Ment vissza a vízbe. Ez elég is
volt ahhoz, hogy kitekerjem a feedert és arra is vékony előkét
szereljek. Alig hogy bedobtam, a kis bot spiccét újabb hal csavarta!
Újabb, méret közeli pontyocska. Ekkor már elégedett voltam, pedig...
Hosszú szünet jött, kapástalanság. A csendet egy kis kárász törte meg a
pickeren. Gondoltam egyet és kitekertem a feedert - hiába az előkecsere,
nem volt rajta mozgás. Helyette viszont betettem egy csukázót. Pár
perccel később lassú oldalazással eltűnt az úszó két bóbitája. Aki
szokott úszóval-kishallal csukázni, tudja, milyen adrenalin-növelő ez a
látvány... Ha jól figyeljük az úszót, látni azt is, mi is történik
odalenn. Amikor először látjuk jelét az úszón kapásnak, elkapja
valamelyik oldalról. Majd elhúzza néhány méterrel arrébb, ez az
oldalazás. Aztán apró pöccintéseket látunk - na ekkor forgatja befelé a
kishalat. És végül, jóllakottan, elindul. Ekkor kell bevágni! Meg is
tettem. :-) Először csak nagyon enyhe ellenállást éreztem, szinte kijött
a partig - szokás a csukának. Aztán durr, hirtelen lerántott vagy
tizenöt métert a huszonhatos zsinegből. Mivel láttam, hogy nem órási, és
a felszerelés is elég szigorú, fáraszthattam keményen. Persze nem őrült
módjára, de amikor például a nádasba ment volna, nyugodtan fordítottam
vissza, mert tudtam, a szerelés bírni fogja. Kér perc sem tellett bele,
kinn is volt krokodil-pofa. 51 centinek mértem. Szép, egészséges
példány. Nem vagyok nagy halevő, de most... ma "megfogadtam" magamnak,
hogyha már itt vagyok, miért ne? Szóval felkantároztam... Mivel napi egy
ragadozó a limit, betettem újra a feedert. Persze dobtam újat a
pickerrel is, hagy menjen be az etető, csalikat is cseréltem mindkét
boton. Pár perccel később durr, valami olyan szépen lecsavarta az eddig
teljesen "süket" feeder spiccét, hogy öröm volt nézni! Gyors léptekkel
értem a bot mögé, majd bevágtam, bár már szinte felesleges volt,
megakasztotta magát. Bot karikában, a fék elkezdte engedni a zsinórt.
Nofene, ez már darabosabb lesz! Néhány pillanattal később fél szemmel
ránéztem a pickerre is... ...bólogat, jojózik a spicc. Na szép,
gondoltam! Egyik kezemben a feederen küzd valami, másikkal benyestem a
kis botnak. Hát félúton megállt a bot a kezemben... Gyorsan eszméltem,
kiengedtem a féket és hagytam, hagy menjen! Előbb a feedereset akartam
kifárasztani. Jó tíz percig küzdöttem velük, közben kétszer is keresztbe
úsztak egymásnak, de szerencsére mindkétszer sikerült egymás alatt
eltenni a botokat. Ekkor jött a halőr, látta szorult, bár annál
örömtelibb helyzetem. :-) A kis pickert adtam át neki, bár csak arra
kértem, úgy irányítsa a halat, hogy ne jöjjön újra keresztbe az
enyémnek. Meg is tette (amit ezúton is nagyon szép köszönök neki!), így
gyönyörű, közel három kilós tőpontyot szákolhattam. A kis horog éppen
fogta a szája szélét. Gyorsan szákba tettem, majd átvettem a
pickerbotot. Éreztem, kissé nagyobb tán, mint az előző...? Úgy bizony!
Vele még jobban meg kellett küzdenem, rövidebb volt a bot, sokkal
nehezebb vol eltántorítani a part menti akadótól, de sikerült! Olyan
gyönyörű, narancsos színezetű tőpontyot nagyon ritkán látni! Valamivel
három kiló felett volt - jól éreztem.
Nos, ilyen fogások után kellemesen kifáradva, de büszkén és nagy örömmel újságoltam faternak telefonban az "esetet". :-)
Egyrészt az élmények miatt is nagyon megérte, de sokat tanultam ma. Leginkább azt, hogy a finom szerelékes horgászattal tényleg
lehet jó halakat is fogni. Persze ez most furcsán hangzik, hisz
megannyi cikk, kép születik ilyen fogásokról, de mégis, mindig ott volt
bennem a kérdés - egy ilyen átlaghorgász, sőt, amatőr-hobbista horgász,
mint én, tudja-e utánoznia profikat? Nos, utánozni nem tudja, és még
csak horgászni sem tud igazán, de igen, lehetséges ilyen finom
szerelékekkel is komoly fogásokat elérni! Nagyon örülök, hogy ezt végre
saját tapasztalataim bizonyítják. És többet azt sem fogom mondani, hogy
"túl hideg a víz, ilyenkor már nem esznek a halak". De bizony, hogy
esznek, csak szisztematikusan tevékenykedve kel őket meghorgászni - és
megfogni!
...s szolgálhatok még egy pozitív hírrel. Elkezdődött a visszaszámlálás!
No nem a két hónap múlva esedékes világvégével kapcsolatban, hanem...
Egy hét múlva ilyenkor már kezemben lesz A GÉP... Jujj, el sem hiszem,
végre!!! Ráadásul hosszú hétvége, újfent, lesz alkalmam fotózni. Sóval
már csak néhány nap, és újra beindul a blog, ha minden igaz...
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a nem rövid posztot, legyetek jók, ha tudtok! ;-)