Pöppet ömlesztve érkezik most iromány s képek, de hát no, ez már nem az az időszak, amikor annyi szabadidővel rendelkezik az ember... Wáh, két hét múlva már vizsgám lesz! Hogy fogom én megtanulni az anyagokat? Még nem tudom... Egyelőre inkább jöjjön némi szabadidő...
11.15.
Még sötétben ébresztett a vekker, de mire elkészültem mindennel, félig-meddig a Nap is felkelt (félig meddig nem kel fel a Nap, hiába a rím...)... ...szóval félig-meddig kivilágosodott. Két cuccal legalább kevesebb: biciklilámpa és két sárgamellény. Heh! Ez aztán a spórolás :-))) Jó-jó, azért tessék elfogadni, bicajos horgászként muszáj minimalizálnom a cuccost... (Persze nem muszáj, csak jó - ma ilyen önmegbeszélős kedvemben vagyok. :-D ) Szóval nincs nagy meleg... Póló, vékony pulóver, még egy, vastag pulóver, széldzseki (a menetszél miatt jobb, mint a szimpla pamut), plusz a táskában egy mellény. Kell, mert a bicajon kimelegszem, de utána órákat állok a hidegben, az meg nem igazán szerencsés. Így, amint odaérek, általában felveszek egy ilyen plusz ruhadarabot, hogy ne fázzak meg. Hiába no, fontos az egészség. :-) Alulra egy jégeralsó plusz az apámtól "örökölt vasutas munkásgatya jut - "ócsó", igénytelen, nem sír egy "kis" sártól, halnyálkától, de legalább vékony. Ezért a jéger. Mégalatta vékony zokni, vastag zokni, surranó. Go to fishing! Na, akkor... Erre a napra csukázást terveztem. Napra, mert hogy ez egy csütörtöki nap. Tudniillik hosszú hétvégém volt ilyen-olyan okokból kifolyólag, én meg galádul kihasználtam. :-) A csukáknál tartottam... Ahhoz ugye nem árt valami csali. Mivel a gumiférgekben csalódnom kellett, maradtak az átlátszó vödörben sorsukat rezignáltan tudomásul vevő baba-kárászok néhány tíz forintért - nem sok, de ha már húszat veszek, mégis. Ez van... Szóval élőhalas-úszós csukázás. Egyik bot: 360-as, 20-as zsinór 10 grammos úszú - hosszú dobásokra, nagyobb mélységekre. Másik cucc: 270-es bot, 18-as zsinór 6 grammos úszó - inkább partközeli cserkelésre, keresgélésre szerelve. Előbb a nagyobbik botot vetettem be, magammal szembe, a medertörésre dobtam, kb. tizenöt méterre, jó kettes eresztékkel - hátha a mélyben lapulnak a tigrisek. Közben továbbra is mínuszok, fagyott is a gyűrű-zsinór rendesen...
Igaz, sok minden miatt nem kellett izgulnom, mert az úszót csak a mélyben mocorgó kis kárász rángatta időnként. Csend honol a tájon, minden téren. Kisebb ködfelhőzet gomolyog az amúgy is párás reggelre, jótékony fehér-szürke paplannal takarva el a felkelő Napot. Elhallgatnak a madarak, mintha éreznének valamit. Hűvös szellő, s hűvös nyugalom ül meg kör'öttem. Hátborzongató. Pár pillanattal korábban még cinegék énekétől volt hangos a táj. Most csak távoli varjak károgása hallatszik a határból. De gyenge még ez a hűs-nedves felleg, az emelkedő Nap sugarai ha lassan is, de elszívják erejét a ködnek. Kékül már az ég, közben bevetettem a kisebb felszerelést is. A szomszéd oldal sás-tövében, majd attól beljebb kelleti magát. Úszója csak időnként imbolyog a meg-megiramló kishal alatt. Alatt? Felett.
Reménytelen eset a túloldal, gondoltam, megnézem a "szokásos" helyet, ami szinte mindig tart halat. Jobb kéz felé, a hadroncs felém eső oldalán van egy kis öböl, partján kisebb vízi-növényzet, előtte enyhén mélyülő víz. Nosza, bepöccintem a kisbotos szerkót a megszeppent kishallal. Be sem állt a úszó, máris mélynek vette útját. Hohó, kapás van! Egy, kettő, három, huss - ül a bevágás! Bár a 18-as zsinór enyhén szólva sem a komolyabb halakra, pláne nem csukákra van kitatlálva (legalábbis ilyen akadós terepen biztosan), nem kell izgulnom, mert spiccem enyhe és gyakori bólogatásából ítélve ő sem lesz rekordlistás, de még méretes sem. Egy-két kör út partra vezetem a mérges kis bicskát. Harminc-egynehány centi - meg sem mérem. Annyi hasonszőrűt fogtam már, szinte centire pontosan megmondom szemre hosszát. 32-es lehet őkelme. Egy 'művészi' erejéig fűre fektettem. No, minden lett az, csak művészi nem...
Nem nagy, de legalább kicsi! :-)
Egy puszi a fejre, s a papa-mama kíséretének ígéretével küldtem vissza.
A mélyre vetett felszerelés továbbra is csendben maradt. Hát ilyen hidegben is a partszélen vagytok? Sebaj, hagytam ott, "a nagyok majd megtalálják" - szokásos horgász-vigasz. Inkább a kisbottal kergetőztem - a partszéli sekély vizeket dobáltam meg. Nem volt komolyabb taktika - 50 centis eresztékkel bepottyantottam, ahová jónak láttam, és ha pár percen belül nem érkezett jelentkező, tovább álltam. Közben azért időnként elkapott a fotózási láz is - ha más nincs, legalább az fűtsön e rideg időkben... :-)
Igen, igen... Mi jön a mély víz után? A Kánaán, vagy a végtelenbe vezető ködös út...? Ej, de sokat ivott valaki! Bár azt mondják, az a jó kép, ami gondolatokat ébreszt a nézőben. No de a készítőben...?
Igazi idill, már ami a csukahorgászokat illeti - fagyos határ, lehullott levelek, hűlő vizek. Mikor eszik a csuka, ha nem most?
Itt fogtam az előbb a kis csukát:
Na, így képzelted el...? :-)
Eztán a keresgélős bottal fogtam még egy apró csukát. Ő sem volt sokkal nagyobb, tán harmincnégyes... Átszereltem inkább sügérezni - a 18-as zsineg pont megfelelő, rá kisebb, hosszú szárú horog, és egy elpusztult csalihal feje. Letettem a mélybe, a csukázó mellé. Pár perccel később az úszó sehol. Nosza, ideje bevágni! Első pillanatra komolyabb ellenfélnek tűnt a bugyliknál, de megszokott ez már sügéréknél. Kellemesen húzott a kicsike, de gyorsan elfáradt. Az akaratlanul hosszú nyeletés miatt kissé mélyre ment a horog, de sértetlenül mehetett további útjára a jó tenyeres kis csíkos.
Vadász...
...és "áldozat":
Egy másik helyen ugyanez, majd még egyszer! De egyre csökkent a halak mérete. Inkább visszaszereltem csukára, hátha... Sajnos az csöndes maradt... De hát ezért van nálam a masina. :-)
Sok minden már nem is történt a nap folyamán, mindössze egy további kisebb csukeszt sikerült horogra csábítanom.
Új taktikát terveztem másnapra. Irány a horgászbolt! Levettem egy pontyos kaját a polcról, meg kértem két deci csontit - hátha esznek bajszos barátaim!
Tizenhat
A szokásos időpontban kelt...ene az óra, ha nem kelnél fel tökéletes pontossággal előtte! A menüben kotorászom, kikapcsolom az ébresztőt - abban a pillanatban az óra át is ugrik a korábbi ébresztési időpontra. Perfect! Jellemző ez, egy idő után rááll a biológiai órám a "nem megszokott" kelési időpontra. Szerencsémre, látván szobatársaim reggeli "szenvedését"... Kikecmeregtem a konyhába - még csak szürkülni sem kezdett. Sebaj, keltem már annyiszor, hogy tudjam, mire elkészülök, pont a megfelelő mértékig világosodik. :-) Ránéztem a hőmérőre - meglepő enyheség, 2 fok. Ez jó! Legalább nem kell annyira felöltözni. Ellenben a légnyomás a tegnapihoz képest sok hektopascallal alászállt. Ez már annyira nem jó... Sebaj, ilyen "apróságok" most nem érdekelnek - horgászni megyek, az pedig úgy is jó és élmény, ha nem is fogok. Persze elcsépelt mondás ez a horgászoktól, de aki ismeri ezt az érzést, az tudja, miről beszélek... Szóval a konyhában tartottam. Kávé fel a gázra, mellé egy kancsó tea. Nincs olyan hűvös mint tegnap, ellenben nem várható napsütés, sőt, inkább hideg szélről 'regéltek' az előrejelzésben, de azért jól fog jönni a termoszba zárt meleg. Reggeli, öltözködés és pakolás után már a ködös tájon hasítok a bringával. Hunyorgó ellenfények, a reggeli munkás-iskolás autók fényszórói jönnek szembe. A város határában érdekes dolgot figyeltem meg - balkézről az Ipoly ártere, jobbkéz felől egy tisztás övezi a huszonkettest. Az értér felőli oldalon tízenméteres fenyők. Mivel keletnek haladok és enyhe északkeleties a szél, a köd is onnan hömpölyög. S az érdekesség, hogy a fenyőerdő ennek alját szinte mérten pontossággal leborotválja. Látványos a dolog, de nem hoztam állványt, nem állok meg érte. Később már bánom a dolgot... Persze ez mindig így van. Jó néhány tempózás után végre már az Őrhalom-tábla mellett tekerek. Gyorsan beérek a faluba, lekanyarodok balra, az ártér felé, és már a saras kis úton kanyargok. A vasúti megállóban bicajosok várakoznak. Odaköszönök, de "válaszra" csak egyikük méltat - hja, kérem szépen, itt így mennek a dolgok...? (Nem helyiek voltak, mentségükre szóljon.) Odaérek. Oda, a néggyel ezelőtti képen is látható szemközti helyre, a két fa közé. Készítettem is egy képet a helyről rögtön az elején:
A kép középpontjában az előbb említett fotózás helye látszik a kis öböllel. :-)
Egy teszthorgászatot terveztem mára. De nem horgászmódszert, csalit, vagy egyéb hasonlót, hanem mindezek megörökítését tekintve - egy horgászatról szóló részletes beszámolót képekkel gazdagon fűszerezve. Első lépés így hát a horgászhely fotózása... :-)
Ahová horgászni terveztem, az a hídroncs bal oldalának, annak is legmagasabb pontjának tükörképe a vízen, ide etettem. (Kell az ilyen pontos támpont, mert különben csak vaktában horgászunk, az pedig a legritkább esetben vezet eredményre.)
Szóval mindent lefotózok.
 |
| Rend a lelke mindennek |
A horgászmódszer - pickerezés. Azaz finom pontyozás.
De előbb az etetőről néhány szót! Egy kiló Haldorádó Vad ponty fantázianevű etetőhöz húsz deka földet és szintén húsz deka körüli Tímár Piros kaját öntöttem. Ez utóbbiakat leginkább azért, hogy valamelyest "sötétítsenek" az eredeti kaján, mert az elég világos színű volt. Valamennyire sikerült is a dolog. Keverés előtt:
Itt még kissé "darabos", gumós, mert még nem törtem át. Sokáig én is azt gondolta, ez csak a versenyzőknek fontos, de be kell lássam, sokkal nagyobb jelentősége van, mint az korábban gondoltam volna! Igaz, az igazán megfelelő eszközöm nincs meg hozzá, de a körülbelül fél-egy centi lyukátmérőjű virágalátét nekem tökéletes megteszi ezen feladatra, szép, homogén keverékké alakítja ez is a fent látható anyagot. Mivel egy pontyos etetőről van szó, melyekben különböző eredetű, nagy méretű darabok találhatóak, ezért, hogy megszívhassák magukat vízzel, jó órán át pihentettem. Ez azért fontos, hogy ne szárazon jussanak a vízbe ezek a szemcsék. Ez azért lehet gond, mert etetésünkről felszállva "elcsalhatják" a halat, az meg nem célunk ugye... Szóval volt időm összeállítani a felszerelést, mely a következőkből állt: 270-esc Shakespeare pickerbot, hozzá pont megfelelő méretű régi, de nagyon jól működő Eurohold HRX 430 orsó 18-as zsinórral feltöltve. Előkém 12-es, ezt egy forgóval csatlakoztattam. Felette gubancgátló, rajta 10 grammos etetőkosár, mindez közepes gumigyönggyel ütköztetve. Az előke 30 centiméteres, a horog 14-es. Íme mindez képekben:
A hűséges társ. Még legelső horgászfelszereléseim közé tartozik. Jó sok éve vettem már, sok mindent látott a kicsike. Mottó: egyszerű és nagyszerű!
Ugyanez a botról is elmondható:
Pillekönnyű, kezes kis pálca. Dobúsúly-tartománya pont megfelel ehhez a nem túl távoli, sőt időnként egészen partközeli, de fenekező horgászathoz. Finomabbik spiccével szerelve a legapróbb jeleket is "közvetíti" a horgásznak. Nagyszerű élmény vele a horgászat. Ő volt az, aki miatt megfertőződtem a rezgőspicces horgászattal. :-) Azóta már egy nagyobb testvérért, egy 360-as feedert is beszereztem. :-)
A felszerelés további részei:
Vékony előke, kis horog, könnyű kosár - lehet még finomítani? Már hogyne lehetne! :-) De mivel idén még nem igazán áll rendelkezésemre minden eszköz, egyelőre ez az abszolút 'light', amit ki tudok hozni. (Tudniillik jövőre komolyabban is bele akarok vágni a rezgőspicces horgászatba, az pedig némi anyagi vonzattal is jár... Csak szépen lassan!)
Negyed tízet mutatott az óra, mire mindennel elkészültem - te jó ég, mit csináltam eddig...? Nem véletlenül mondja anyám minden reggel - én vagyok a 'menyasszony'. :-))) Kezdődött az etetés a korábban már említett helyre. Minthogy egy holtágról van szó, ráadásul kissé íves, így középső részein kijelölhető egy egyértelmű sodorvonal ahol a régi időkben a víz legnagyobb része áramlott. Ez jelenleg körülbelül kettő-két és fél méteres mélységet jelent, de helyenként ez alá is süllyed. Ebben a hideg időben már feltételeztem, ebbe a mély zónába vonultak a békés halak, ezért esett választásom a mederre. Tíz perc alatt végeztem az etetéssel, repülhetett is be a szerelék három szem csontival csalizva. Jó óráig nem történt semmi. Már tíz órára járt az idő, mikor először egy erős rántás, majd hirtelen visszaengedés következett - ejtős kapás, keszeg gyanús! Feltekertem némi zsinórt, majd bevágtam. És igen, hal van a horgon! Nem nagy, de hal! Jobbra húz a kicsike, majd már előttem pocsol. Nem erőltettem a felszerelést, kézzel vettem ki. Kicsit körülményes volt a csúszós parton a vízig merészkedni, de sikerült (ennyi idő alatt nem sikerült előkészítenem a szákot...). Na, jó ez! Gyorsan visszadobtam a szerelést, de semmit. Csalit váltottam - a három csontit egy szemre cseréltem, plusz mellé tűztem egy gilisztát, hátha van még dévér - mert ő éhezett meg egy kis fehérjére. De semmi... Kíváncsiságból feltűztem mellé egy Édes Ananász nevű puha pelletet. Ezen a vízen még sose próbáltam "mű" csalit, de most megtettem. Mit veszthetek? Csontira sem igazán megy a hal, legfeljebb ezzel sem fogok... Bedobás után pár perccel azonban kettő apró pöcc a spiccen. Felszisszenek - hát csak eszik az ilyen kaját nem is ismerő halak is a mesterséges csalit? Szinte hitetlenkedve tekerem ki a felszerelést - csonti, giliszta teljesen ép, a pellet hiányzik. Nosza, tegyük csak a horogra "üresen", élőcsali nélkül! Közben bevetettem a csukázót is a part mellé - egy harmincnégyes csábult el a kárászra. Néhány tíz perccel később újabb kapás pelletre. Na, ez már nem lehet véletlen! Az elsőhöz hasonló - rántás, majd visszaeresztés. Sajnos azonban luftot ütök. A horog üres. Hm... Lehet, hogy nem a csali a lényeg, hanem az, hogy lebeg? Átszereltem - rövid, alig 6 centis előkét kötöttem. A horogra egy szem pufi és egy szem csonti került. Alig tettem le a botot, újabb kapás - el sem hiszem! De azt sem, hogy újra melléütök. Ilyen ínséges időkben minden kapás aranyat ér, én meg sorra rontok. Fene vigye el! De legalább kapás van, a semminél ez is több. ...kellett ám így elkiabálnom! Az elkövetkező néhány óra eseményeit sem hiszem el. Jobban mondva eseménytelenségét. Egy fia kapásom sem volt! Kötöttem újra hosszú előkét, csaliztam, csontival gilisztával, pellett, pufival, ezekkel vegyesen, kis horoggal, nagyobbal, de semmi! Hát ez nem igaz, gondoltam. Sajnos de! Becsületemet még a nap végén befutó csuka sem mentette meg, mert azt is elhibáztam. Pechsorozat... Pedig milyen jól indult...! Azért akárhogy is, elveszi az ilyen az ember kedvét... Ez van sajnos. Terveztem még a következő napokra horgászatot, de inkább nem...
Persze, ha eredménytelen az ember (de ha eredményes is!), keresi az okokat a horgász. S hogy mi lehetett ma az oka a kapástalanságnak? Nos, igencsak triviális lesz, vagy legalábbis erre jutottam - az etetőanyag. Nem, nem a minőségével van gond. Hanem a színe. Túlságosan világos volt, még így, kissé sötétítve is, a mederfenékhez és az erősen letisztult vízhez. Más magyarázatot nem igazán találok. Sajnos elég amatőr hibám hiúsította meg - szerintem - a mai horgászatom. Sebaj, ebből is lehet tanulni, sőt, csak ebből lehet igazán! Ma például azt, hogy mennyit számít a kaja színe! Jövőhéten, ha időm és az időjárás engedi, ki is megyek egy kis tesztre sötétebb kajával, kíváncsi vagyok... Persze a körülmények erősen megváltoznak addig (hűvösebb víz, akár eső is jöhet, tehát zavarosodhat), de hátha jutok valami eredményre!
Nem mondom, hogy "remélem, nem untattalak", mert ilyen hosszú szövegnél ez óhatatlanul is felüti fejét,szóval inkább megköszönöm, hogy velem tartottál eddig! :-)