Kellemesen szép jó estét kívánnék mindenkinek, ha ismerném kedves olvasóim internetezési szokásait (bár egy-kettőről van sejtésem :-))) ), de mivel nincs ez így, hát nem teszem. De máris van két sor bevezetőm. ;-)
Amint a címben próbáltam rá utalni, most az utóbbi három(-négy?) nap történéseit, képeit próbálom meg összefoglalni. Egy kis infó-morzsa - makró lesz, sok. Télen? Úgy biza! Tessék sejteni egyet s mást...! :-)
No nem is szaporítanám tovább a szót - kezdjük az első nappal, huszonötödikével!
Előző nap kaptam végre újból kézhez a gépet, hát csak természetes, hogy 'felavattam'. :-) Először valami szép túrázgatós-fotózgatós napot képzeltem el, de egyrészt időmbe sem fért bele, másrészt az időjárás sem volt éppen kegyes (fotózási szempontból legalábbis) - borús, párás, "kevés fényes" volt az idő. Ebből max ilyen unalmas, kontraszt-hiányos tucatfotók születtek volna, muszáj volt valami jobbat kiagyalnom. Hogy-hogy nem, hát persze csak a makró maradt. :-) Hullott némi hó a korábbi napokban, gondoltam, kristályozom egyet, de sajnos ez a pár nap is elég volt ahhoz, hogy összetömörödjék a sok kristály 'amorf tömbbé', így sajnos ez is kiesett. Viszont, jobban megfigyelve a hó és egyéb felületeket, észrevettem némi friss "anyagot" - ezek szerint az éjszaka is libegő szél hozott némi zúzmarát is a tájra. Nosza, hát itt van a témám - ha ló nincs, hát jó lesz nekem az a szamár is...! :-)
Látványos, ahogyan a tű alakú kristályokra kis recékként települtek a zúzmara-kristályok. Ezek már rendkívül kicsiny alakzatok, jellemzően milliméter alatti méretekkel (ahogyan a tűk átmérője is mindössze egy milliméter körüli, ez jelenthet viszonyítási alapot a képen a "mekkora?" kérdéshez).
No ezek már érdekesebb képek lettek - a korábbi hófelszínre aprócska, hatszög alakú, üreges hasábok települtek!
Bár már többször is linkeltem, de ezt nem lehet megunni (nem is szabad! :-) )! Kellemes olvasást! :-)
Még egy érdekesebb kép született, íme:
Az alig centiméteres jégcsapocskára, melynek átmérője 2-3 milliméter, a szél felőli oldalon (hol máshol persze, hisz zúzmara) kicsiny dendritek nőttek (jobban mondva 'dendrit-szerű" volt a kristály-növekedés). Érdekes látvány és jelenség, az egyszer biztos!
Ezeket a képeket a megfordított telével lőttem kb. 70 mm-es állásban.
Egy kis OFF:
Nagylátóval nem "portrézunk", de kár volna tagadni - itt kifejezetten mókás hatással bír a perspektivikus torzítás (no, most jól kikáromkodtam magam! :-))) ).
Huszonhatodika
Ez az a bizonyos kérdőjeles "negyedik nap", mert ekkor székesfővárosunkba voltam hivatalos a XXIII. MetNet Szabadegyetemre. Dr. Wantuch Ferenc előadása a villámokról rendkívül érdekes volt, nagyon sok érdekes apróságot hallhatott a nagyérdemű, no meg persze a bükki töbrök mikroklimatikus viszonyairól is hallhattunk néhány érdekes dolgot KerékRobi előadásában (azért a -30 fok az csak -30 fok!).
Szóval olyan túl sok fotó a nap folyamán nem készült, de azért egy-kettő mégis, de inkább csak dok. jelleggel.
Retrósított Bézé (és a többiek) az állomáson a reggeli fénytelenségben:
Szerintem igazán csinos kis gép lett a baloldalt látható 343-as, nekem rögtön szívembe lopta magát. :-)
...s hogy-hogy nem, este vele volt szerencsém hazajönni! Micsoda élmény! :-) Igaz, a fényezésen kívül semmiben sem különbözik sárga csíkos társaitól, de hát a mánia az mánia - legyen az vasút, vagy éppen fotó... ;-)
Huszonhetedike
Az esti órákra már egészen szép, néhány centiméteres friss hóréteg fedte a korábbi havazás emlékét őrző, csúffá kopott 'öreg havat', én pedig azon frissiben ki is használtam a lehetőséget egy kis fotózásra. Egy probléma azonban akadt - a fény. Pontosabban annak hiánya. Persze a vaku, de hát az nem az igazi...
Jó-jó, a nagyítás (inkább leképezés) egészen tekintélyes, de hát ha egyszer benne van a nevében, hogy fényképezés...?
Valamit ki kellett találnom... Hát nem éppen a spanyolviaszt, de kábé a meleg vizet - szóval diffúzorként egy szimpla fehér A4-es lapot képzeltem el. Sajnos maradt csak képzelet, mert este folyamatosan esett a hav, ráadásul egészen nagy pelyhekben, amely most nem volt túl szerencsés. Maradt hát a kelés másnap reggel - úgyis el kell túrni a ház előtt... :-)
Huszonnyolcadika
Reggel már csak szép csendesen pötyörészett a hó, alig esett, az is apró szemű volt - nagyszerű! Közelebbről megnézve még inkább megörültem, hisz lapok, oszlopok, tűk és ritkásan dendritek hullottak, mindez vegyesen! Hát nem hittem volna, hogy ekkora szerencsém lesz! Siettem is a lapátossal, nehogy lemaradjak a dologról! Persze ez most furán hangzik, mert hát - gondolhatja az ember - azért elég gyakran szokott esni télen a hó, ergo lehet kristály fényképezni, hova a sietség...? Nos, mivel a Kárpát-medence nem éppen a "hideg" havazás (erősen fagypont alatti hőmérséklet a csapadékhullás alatt) jellemző területe, márpedig ilyen szép különálló kristályok csak e feltétel mellett hullanak, ráadásul most gyengén, nem "centiméter-gyarapító" mennyiségben, azaz könnyű fotózni, könnyű már belátni, miért is örültem meg annyira a dolognak. Kisebb problémát már csak az A4-es lap gépre rögzítése jelentette, de némi szigszalag, meg egy kis kreativitás (azaz szegény ember azzal főz, ami van), sikerült megoldanom a problémát. :-) Előző nap, bár nem említettem, de már a nagylátószögű optikát fordítottam a gép elé, érve el ezzel jobb leképzési arányt. Ez így bizony már 1:1, sőt kicsivel nagyobb leképzést is jelent, ami azért inkább csak a dedikált makró-optikákra jellemző. No persze azok minőségéhez nem érhet fel a házi barkács, de a semminél bizony több, és ha már több, ki is használtam!
Eleinte a "favágós" rönkön fényképeztem - alacsonyan van, szabadon hullhatnak rá a kristályok, könnyen tudok támaszkodni - minden klappol. Azért fontos, hogy könnyen tudjon az ember támaszkodni, mert már a legapróbb mozgás (légzés, kéz remegése) hatására is teljesen elmászik az élességi sík. Apropó, élesség. Az élesség tartománya simán milliméter körüli-alatti, azaz most tessék elképzelni, mennyire könnyű komponálni, élesre állítani a megfelelő pozícióban, majd úgy megnyomni az expógombot, hogy az előbb beállítottak ne másszanak el - hát, nem egyszerű, ha finoman szeretném kifejezni magam. De az eredmény mindenért kárpótol!
Persze néha elkerülhetetlen a baki, ahogyan a fenti képen is "ráleheltem" (véletlenül) szegény kristálykára - elég is volt neki, el is szégyellte magát... :-)
Próbáltam eztán már jobban figyelni, hogy ne csináljak további ehhez hasonló bakikat.
Érdekesek az apró levegő-zárványok a kristályban!
Nem lett ám egy jó kép, de a milliméter 'hosszú', aprócska, súlyzóra emlékeztető, egy üreges oszlopból és annak két végére települt lapocskából álló formáció tán legérdekesebbike volt a fotózottaknak. :-)
Aztán rendkívüli képességeimmel sikerült rájönnöm, hogy bár szép, szép, de sötét háttér előtt csak jobban látszódnának az apróságok! Kivágtam hát egy 10*10 centis darabot a tüzelőt takaró fekete fóliából. Azért is volt jó, hogy nem bentről, a házból hoztam valamit, mert ez így már eleve fagypont alatti hőmérsékletű volt, nem kellett kivárni, míg átveszi a környezet hőmérsékletét, így rögtön megmaradtak rajta a ritkásan hulló kristályok.
No, ez mán döfi! :-)
Gondolkoztam, hogy itt most a távolabbi nagyon legyen-e az élesség vagy itt középen, végül ez utóbbinál döntöttem - így még látszik a hátsó lapocska belső formája, a másik esetben ez aligha lett volna így. :-)
Hát ilyen aprócska csodákkal is találkozhat az ember, ha nyitott szemmel járja a világot - ha valamiért, hát ezért érdemes!