Van biza! Újra gépem! Végre! December végén nyekkent meg megint, tegnap(előtt :-), ez a hajnalozás mindig mezavar) kaptam vissza. De...! A papíron ez áll: "próbáink során nem állt fenn a hiba." Azaz, mivel nem találtak hibát, nem is volt mihez hozzányúlniuk, így nem történt semmi változás. A gépet visszakaptam, és működik. Voila! Varázslat! No mindegy... Megy, amíg megy, remélem, azért nem nagyon kell szaladgálnom a következőkben...
De ilyen ám az ember, alig kapja meg féltve őrzött kis kedvencét, már a másikat nézi... Valljuk be, sokan vagyunk így, ilyenek. Egy tesztekkel foglalkozó oldalon olvastam e nagyon találó kifejezést - kütyürajongó. Minden benne van ebben a szóban, azt hiszem. :-) Olyan esetlen szó a "kütyü", gyerekes, játékos, kissé bolond(os) - mint a "cím" birtokosa. :-))) És igen, rajongok a technikáért, pláne a fotóért, annak minden porcikája magával ragad... De ez most más... Ez valami új... Igen... Mondjuk már ki - új gépet akarok! Imádom a kis Olyt. Imádom, hogy egyszerű amatőrsége ellenére is mindene ott van, ahol kell. Imádom kezelni. Jó kézbe venni, külsőre is fényképezőgép benyomását kelti. Nem úgy, mint a sok más gyártó által lenézett belépőszintű gépek. Ő más... Ő egy gép, számomra pedig csak a gép! Marad ez az'tán is, ha ő már nem lesz... Szerelem örökkön-örökké - mily romantikus. :-) De hát no, nem mondanám, ha nem így volna!
...s hogy ki az, ki átveheti helyét...? Nagy kérdés. Sokat töprengtem már rajta. Mire is van nekem egyáltalán szükségem? Fontos persze az is, hogy mindez azért valami ésszerű anyagi keretben játsszék... Szóval... Nem tudom... Még most is csak tapogatózom. Egy olyan gépet szeretnék, ami kicsi, könnyű, könnyen kezelhető, azaz sok gomb van rajta, egy-két tárcsa is, hogy minden beállítást el lehessen érni a menü turkálása nélkül. Ennyi. Se több, se kevesebb. Mint Olympus tulaj, nagyon is tetszetősnek (talán valamennyire "evidensnek" is) tűnt a Micro 4/3 vonal. De sajnos egészen egyszerűen nincs számomra megfelelő gép a rendszerben, pedig nem egyet, nem kettőt kínálnak... Illetve egy van! Csak az ára... Ó, Olympus OMD E-M5, ó te drága... Drága... Pedig ő volna a tökéletes számomra... 14-42 mm-es kitobjektív, mellé a fényerős portréobi, egy makró, nagylátó-zoom... Nyami! Persze ez így nem kis összeg lett volna, még annak ellenére sem, hogy az obik használtan volnának, ráadásul a teljes rendszer felépítésére 1-2-3 év rámenne... No de a váz... Több, mint 300 000 forint...! Annyim összesen nem lesz (lesz?) idén, pedig annyiból kell majd gazdálkodnom... Szóval ez a vonal storno... Vagyis maradt még az olcsó vonal, mondjuk az Olympus PEN vázai. És bár kompromisszumokra hajlamos vagyok, túlságosan is egyszerűek ezek a vázak, több sebből is vérezne egy ilyen gép. Bár az objektív számítana, de nem mindegy, milyen gépet fogunk kezünkbe - sokkal jobb fotókat készíthetünk, ha szeretjük gépünket, szerintem... Szóval ez a vonal sajnos nem játszik, pedig az objektívek nagyon csábítóak... De hát ez van. Viszont nagyobb gond, hogy más, a korábbi igényeimnek (leginkább méretben) megfelelő gép nincs a piacon. Tehát ebben a fájdalmas pontban leszek kompromisszumra kényszerítve... Viszont ez egy új lehetőség is egyben! Méghozzá a tükörreflexes vonal. Nem volna ez új számomra, hisz most is azt használok. Viszont kérdés, mely gyártó mely gépe tudná "teljesíteni" elvárásaimat. Nos, ezek most már leginkább arra vonatkoznak, hogy: a gép jó fogású legyen, bár ezzel általában nincs probléma; sok kezelőgomb; az objektívek terén pedig elérhetőek legyen (emberi áron) a korábban is jelzett általános objektív, egy fényerős portéobjektív, egy makróoptika, és egy nagy nagylátószögű zoom. Nos és a legfontosabb - tetsszen külsőre! Tudom, ez egy nagyon hülye szempont, de hát egyszerűen hiába, rá sem tudok nézni a Pana G3-ra - pedig azzal maradna a Micro 4/3 vonal... Szóval mindezek alapján számomra kiesik a Sony, mivel rettentően gyér és módfelett drága az objektív-kínálatuk. A Pentax, mivel nincs olcsó gépük, középkategóriával kezdenek. A Canon, mert... Mert egyszerűen nem szeretem a Canon márkát... Meg a gépeiket, külsőre... Belsőben sok minden oké, de egyszerűen nem bírok rájuk nézni (legalábbis az elérhető árkategóriában...). Szóval egy, csak egy legény maradt hátra - a Nikon. S mondhatnám, hogy bezárult a kör, mert anno, amikor az első tükrös gépem után kutakodtam, a Nikon volt az elsődleges márka. Sőt, azt is el kell mondjam, az elsődleges gépem is az volt, amit most is szeretnék - egy Nikon D90! Szóval nem ma kezdődött már ez sem... :-) Nem mai darab hát, kétség sem férhet hozzá. De mindent elérul róla, hogy azóta is forgalomban van és gyártják! Több, mint 4 éve! Az elektronikai iparban ez óriási idő! Mutatja ez is a konstrukció megbízhatóságát és minőségét...
Gyönyörűséges masina! Egy 18-105 mm-es optikával pedig már lefedem a nagyjából számomra szükséges "általános" tartományt. Ezen felül jönne egy 50 mm-es porté, egy 90-105 mm közötti makró, és egy nagylátószög - ebben a sorrendben. Persze, amint mondtam, nem egyik napról a másikra, csak szépen lassan... No de egy rendszer felépítése sosem lehet kapkodós! Ez már nem az, mint amikor megvettem a kis Olyt a két kitobjektívvel - akkor azért vettem, mert egy jobb minőségű gép kellett, amivel fotózhatok általános dolgokat. Most, két év után, azonban már tudatosan olyan rendszert szeretnék felépíteni, mely fotózási igényeimnek felel meg, nem általános jellegű. Tehát nem veszek csak azért teleobjektívet, hogy legyen. Nem, nem kell! Nemes egyszerűséggel azért, mert nem használom ki! Illetve igen, de mindössze azért, mert időnként csak azzal tudok olyan háttérelmosást elérni, amit szeretnék. De erre ott lesz a nagy fényerejű 50-es fix! Illetve később a makró optika.
De mindez még csak fikció, agytekervényeim szüleménye. Hogy lesz a belőle valami? Az idő eldönti. S hogy mi lesz kedvesem sorsa, ha igen...? Fater már bejelentkezett érte, családban marad... ;-)
Szóval... ...ennyi! Kissé sok információt zúdítottam most ide, kellemes "emésztést"! :-)