Hülye szóvicc, de legalább megvan a cím! :-))) Avagy nem sok időm volt a héten...
Az említett napon túráztam egy kisebbet a Börzsöny legalacsonyabb nyúlványai közt, egészen pontosan a vonatról Drégelyvár megállóhelyen leszállva visszagyalogoltam Drégelypalánk állomásig. Papíron (pontosabban sínen :-) 8 km, vonattal 15 perc. Nekem Jó négy órámba telt. Persze azért lőttem egy-két képet is. :-) No meg nem mindig éppen a pályát követtem, mondjuk amikor szarvasok után kajtattam... ;-)
Nem is így terveztem a túrát egyébként. Még előtte való héten elterveztem a dolgot: Szokolyáig gondoltam elmenni . gyönyörű völgyben zakatol itt a kis Bézé, pláne a havas táj... Aztán jött az improvizáció - már aznap reggel. Hisz olyan gyönyörűséges volt a napkelte, ami már bőven-bőven a vonaton ért... Aranyba öltözött a havas táj, nem hagyhattam - vagyis ő nem hagyott. :-) Persze nem sikerült jó képet készítenem róla... Maradt hát egy "erre indulok":
Eleinte a sínek mellett haladtam, de gyorsan meguntam a dolgot - ha fotózni is szeretnék, pláne, ha valami "jót", le kell térni az "ösvényről". Ez egyébként a fotózás minden ágára is ráhúzható. :-) Mindig kell valami új!
Ez most egy áteresz volt. :-)
S akiért épült:
Nem nagy, de legalább kicsi. :-) Persze nem s a jelenleg benne folydogáló minimális mennyiség a lényeg - egy-egy hirtelen lezúduló zápor, vagy a hóolvadás okozta vizek elszállítása a feladata.
Gyorsan kiértem az aprócska völgyéből, illetve maga a völgy távolodott el jelentősen a vasúttól, így felhagytam a követésével. Vissza a sínekhez!
Itt az alsó részen, igen, az illesztésnél... Szépen megfestett a havat. Micsoda? A faaljak alatt felgyülemlő olajos-sáros trutyi a hóolvadékkal keveredve. Aztán amikor rámegy a vonat, döccen vagy 6-8 centit az egész le-fel, a sár meg kifelé. Csoda hát a 40-es lassújel...?
Nini, ott megy egy húszas!
Ej... Lementem inkább a völgybe. Rengeteg aprócska völgy található itt, néhol szinte áthatolhatatlan sűrűséggel még most, télen is. Nem kicsit élvezetes a dolog. :-) Rengeteg képet készítettem, ott tetszettek is ezek. Aztán visszanézve őket annyira már mégsem...
Már megint síneskedem!
Na ezért van olyan hangja a Bézének is! Volt vagy 4-5 centi ez az illesztés... Persze a hideg rátesz egy lapáttal, mert zsugorodik a fém, de azért durva...
Ez sem szebb kép... A nagy megterhelés hatására az anyag fárad, törik - jelen esetben lemez-szerűen "hámlik". Nem túl szerencsés...
Újfent inkább a völgynek fordultam. Találtam egy újabb patakot. Elindultam rajta felfelé. Rövidesen észrevettem valamit. Egy kis partomlás volt.
Gondoltam a patak mosta ki, hát megnézem közelebbről.
Hm-hm, kezd bonyolódni a dolog. Ez bizony nem a patak miatt omlik, hisz annak medre mellett állok e fotó készítésekor, az omlás meg messzi ide. Ellenben az egész, képen látható leveles-törmelékes avar cuppogott amikor ráléptem a fagyos tetejére - azaz vizes, vizenyős volt az egész. Még nagyobb hm... Mifene? Jó ideig agyaltam a dolgon, aztán végül megleltem a választ!
Úgy-úgy! Azokon a réseken bizony víz jön ki! Hogy miféle, az jó kérdés. Talán talajvíz? Lehet, hisz 8 méter körüli magasságú volt a fal, és ez egy lejtő vége, magyarán magasabbról érkezik. Nem igazán értek a felszín alatti vizek formáihoz... De azt azért felismertem, hogy nem túl szerencsés a partfal alatt tartózkodni - ki tudja, mennyire stabil, vagy éppen nem az... Szóval pár pillanatig még csodáltam, majd inkább visszavonulót fújtam - szép-szép, de nem akartam alá temetni magam. :-) (Folyamatosan gurultak le oldalán a kisebb darabok, szóval annyira nem lett volna lehetetlen dolog.)
Inkább a kis patakra koncentráltam:
Jó ideig haladtam a völgyben, majd egy szántóra értem, ami egy kisebb dombon volt. Felkapaszkodtam a tetejére. Aztán leesett az állam...
Alig 200 méterre tőlem!!! Táska, állvány le, rejtőző üzemmód bekapcsol! Sokáig figyeltem őket, kicsit közelebb is jutottam hozzájuk, de csak alig pár méterrel Aztán egy óvatlan mozdulat, "reccs" - szólt talpam alatt a száraz ág. Hirtelen nagyon sok szempár szegeződött rám, szinte lámpalázas lettem. :-) Nagyon érdekesen reagálnak az ilyesmire. Először felnéznek, majd ha gyanúsnak találnak, jó pár másodpercig mozdulatlanul szemeznek veled. Aztán, amikor már azt hinnéd, "megúsztad", egy lassú, de gyorsuló mozdulatsorral elindulnak...
Hatalmas élmény volt ez a találkozás, de sajnos gyorsan szem elől vesztettem őket.
Visszamentem hát a völgyek közé, de közelebb a vasúthoz. Az erdőben sokszor, sok felől hallottam, illetve láttam, ahogyan őzek és szarvasok egyaránt élelem után kutatnak, de sajnos fotót nem sikerült készítenem.
Ezt követően már inkább csak arra koncentráltam, hogy időben visszaérjek Palánkra, mert gyorsan elszaladt az idő. Egy fekete-fehér táj:
Nagy élmény volt, mindenképpen meg fogom ismételni! Gyönyörű táj, csendes környezet... Tavasszal ugyanitt! - vagy másutt? ;-) ...