Ha nagy sokára is, de végre-valahára vízpartra
jutottam. Március 28-án. Hóesésben... Hát igen, meg kell hagyni, nem éppen
szokásos e kettő így együtt, de hát megesik az ilyesmi. No meg nekem úgyis
mindegy - ha megyek, akkor megyek. :-)
Este hullafáradtan feküdtem le, mégis a
horgászat, az első horgászat izgalma miatt nem igazán aludtam ki magam,
de cseppet sem bántam. :-) Fél ötkor ébresztett az óra. Ablakon kinézve láttam,
fehér még a táj. Persze nem lepődtem meg annyira, annál inkább, amikor láttam,
esik is még valami. Vagyis annyira mégsem, mert az előrejelzések mutatták, csak
mégis, a fíling - március, hó, horgászat, brr... :-) Némi konyhai sürgölődés,
kávéfőzés, tea melegítése a termoszba, s pikk-pakk, el is repült a fél óra -
irány az állomás! Csak az én vonatom állt benn, nem volt nehéz eltalálni, bár a
biztonság kedvéért megnéztem a vágányutat - igen, a megfelelő vágányra állnak a
váltók. :-)
Bicajos horgászként nem ereszthetem túl bőre
cuccaim, most is csak a botok, hátitáska és vödrök tartottak velem - no meg a
fotóapparát. :-)
Némi művészkedés a Bz-mellék panoráma-végéből:
Alig negyedóra alatt meg is érkeztünk Mohorára.
Igaz, a tó Szügyhöz tartozik, de közelebb esik Mohorához, így én is inkább itt
szálltam le. 20 perc alatt kitekertem az elágazáshoz, igaz, két emelkedőt is le
kellett győznöm, szóval kellemesen kifáradtam - pedig még el sem indult a nap.
:-)
A tó felé lefordulva a földúton eleinte jól lehetett haladni, de amint
beértem az erdő árnyékába, 10 centis hóba süppedtem a bicajjal. Na szép... Így
tolnom kellett a járgányt. Nem volt kellemes...
Körülbelül 300 métert kell menni a bekötőúton, hogy elérjük a halőrházat.
Én onnét még kb. 200 métert mentem, és egy olyan helyen ültem le, ahol volt egy kis esőbeálló, meg sütögető hely. Engem inkább persze az előbbi érdekelt, mert hát ugye folyamatosan esett a hó, kellett valami a cuccok fölé.
A horgászhely:
Balra (jobban mondva a padról egyenesen, szembe
:-) ) matcheztem, kissé jobb kéz felé pedig egy feedert dobtam be.
...mögöttem a rengeteg: 
Jó ideig elmolyoltam, a feederrel 7 óra tájékán
kezdtem az etetést. A "célszerszám":
Ponty Piros kaja, némi kukorica, meg egy kis
gyümölcsös aroma. Már tegnap bekevertem, hogy jól átázzon, így már csak át
kellett törni, és készen is állt a bevetésre. Legszívesebben beleharaptam
volna, annyira kellemes illata volt. :-) Tíz kosárral dobtam kb. 30 méterre,
szűk másfeles vízbe, aztán csonticsokorral csalizva be is dobtam.
A 360-as középerős botra a közepes erősségű
spiccet helyeztem, az orsóra 20-as főzsinór került, erre az előbb látott módon
a kosár, ütköző, forgó, majd ebbe egy 15 centis, 14-es átmérőjű előke 10-es
horoggal.
Ezt követően a másik botot és a kajáját
készítettem elő. Némi utánvizezést kívánt a Nagy Dévér és Ponty-Kárász Piros
etetőanyag 1:1 arányú keveréke. Ebbe is került aroma, no meg persze némi
csonti.
Az úszós szerkóval alaposabban mértem ki a
terepet, itt ugye fontosabb a pontos mélység. A 390-es botra 40-es orsó,
dobjára 16-os zsinór került. Az úszó 6+2 grammos fixen rögzítve, alatta a
főólmozás, majd forgó, és ebbe került az 50 centis előke, melynek vastagsága
12-es, rajta 18-as horog.
Jó két órát kellett várni az első kapásra, mely a
feederen jelentkezett. A csalit folymaatosan variáltam, ekkor éppen egy
trágyagili volt a horgon, plusz tűztem mellé ananászos puha pelletet. Éreztem,
hogy nem kárászosan védekezik - nem is az volt!
Hohó, potyka, még ha oly kocsi is. Az év első
hala. :-) Persze lehet, hogy csak nekem olyan nagy dolog, mert én általában
snecizéssel kezdem a szezont. :-)
Gyorsan visszadobtam a botot, s alig tettem le az
ágasra, valaki gorombán húzni kezdte a cájgot. Nofene, vérszemet kaptatok? Úgy
néz ki. De ez sem kárászosan védekezik... Hát újabb potyka!
:-)
Aztán kisebb csend következett. Már jó két órája,
hogy benn volt az úszósnak is az etetése, végre-valahára megmozdult az úszó. Mi
az hogy! Mintha ólomsúlyt akasztottak volna rá, szinte lecuppant. Én sem voltam
rest, bevágtam hát. Kicsit megszeppentem, amikor perecbe hajlott a bot.
Jesszus, új botom első hala, mi lesz ez? :-) Persze finom pálcáról van szó, így
nem csoda, hogy nyélből hajlik. Nem nagyon akartam erőltetni, mert csak 12-es
az előke, no meg a pici horog... Szóval ha menni akart, engedtem. De nem a
fékkel, hanem a visszaforgásgátló kikapcsolásával - sokkal-sokkal jobb és
hatékonyabb, mint a fék, próbáljátok ki! Minden apró mozdulatára reagálni tudsz
a halnak, a fék meg csak egyszer tapadjon le... Szóval jól eljátszadoztam vele,
mire végre sikerült megpillantanom - de szép buksid van aranyos...! Még két kört
futott a part előtt rövid pórázon, majd szákba került a botavató bajszos. Juhú!
:-)
Milyen szép kerek őkelme, alig 42 centi hosszú és
bő két és feles - ez ám a meglepetés!
A kis horog ilyen vékony bőrt fogott, nagy
szerencsém volt...
Giliszta-kukorica szendvicsre éhezett meg őkelme.
:-) Pár fotó, puszi a buksira, és ment is vissza. Már megérte kijönni!
Megmondom őszintén, sok év alatt egyszer nem futottam össze ilyen korán
(naptárilag) ilyen szép potykával, szóval nagy az öröm. :-)
Miután útjára engedtem, dobtam 5-6 gombócot, hisz
nagyrészt az etetésen forgolódott, valahogyan vissza kellene csalni a
többieket. :-)
Délig újra csendben maradtak a botok, majd
hirtelen "robbant a bomba", hol a feedert, hol az úszóst húzta valami
- többnyire retúrpotyka, de néhány izmos kárász is benézett.
Egy nagyobbacska a sok apró között:
...de az átlag ilyen volt:
Ezt követően már csak időnként nézett be egy-egy
kárász, végül öt óra tájékán fejeztem be a horgászatot.
A nyálkás, borús idő ellenére nagyon jól éreztem
magam, sok-sok halat fogtam, volt akció bőven, ráadásul főleg az új matchboton
- ahogyan szerettem volna. :-) Remélem az egész szezon bővelkedni fog
hasonlókban! :-)
Jövőhéten ugyanitt...? No majd meglátjuk... :-)
