A változatosság kedvéért szervizben a gép. De egy dolog tuti - utoljára! Nincs kedvem többet szaladgálni, elég volt, unom már. Ha vége akkor vége, ennyi, ez van, elfogadom, hogy nem lesz gép a nyáron. Bár nagyon segítőkész az egyik szervizes kolléga, talán-talán az ő segítségével is sikerül valamit kicsikarni végre... Komédiába illő már szinte, ami történik, talán megérjük a végét. Mindenesetre már csak pár hónap... Ősszel bizony jön a rendszerváltás... Maradnék én szívesen - a hercehurca ellenére is - az Olympusnál, de ha nincs alternatíva...? Na jó, csak arról van szó, hogy vannak az igényeim, meg a pénztárcám. Előbbihez tartozik a jó minőségű, masszív váz, a sok funkciógomb, melyekkel minden beállítás elérhető anélkül, hogy a menüben turkálnék, a nagy és világos kereső, mert gyakran van olyan témám, amit manuálfókusszal kell megoldanom, a jó zajkezelés, mert szívesen elkezdenék beltérben fotózni, illetve - amolyan plusz egy, ráadás - a videó. Ez utóbbi inkább csak azért, mert ki szeretném próbálni, bár néha úgy érzem, kicsit több is ennél - szeretnék néhány filmecskét is forgatni (pl. Őrhalom), ötleteim vannak... Szóval ezek az igényeim, az anyagiak viszont természetesen nincsenek nagyon eleresztve. Konkrét összeget nem tudok mondani, inkább egy "lélektani" határról van szó, de váz+alap objektív+kisebb tartozékok (táska, kártya) jó volna, ha kijönne másfél millió :-D 2-300e alatt. Persze tudom, inkább egy gyengébb váz, jó obi páros... Viszont nem fotózok annyit, hogy egy 100-150 ezer expozícióra tervezett vázat néhány év alatt kihajtsak. A most vásárolandó vázat minimum(!) 5 évig szeretném használni, ennyi idő alatt természetesen a megfelelő objektívparkot is ki tudnám építeni (remélhetőleg). Szóval akkor nézzük a kínálatot!
Olympus
Sajátos elfogultságom nem is tagadom a márkával kapcsolatban. Még ezt az ultra-belépőszintű E-420-at is, ami nekem is van, olyan minőségben építették, hogy egyszerűn öröm kézbe venni. Nem recseg, nem ropog, minden ott van, ami kell, és annyira pici, hogy jaj! :-) Igaz, ez utóbbi nem szempont (már) nálam, de ezzel tényleg lehet egy kézzel lőni. Persze kérdés, aki így tesz, annál minek van tükrös gép...? :-))) Szóval jó és minőségi cuccokat gyárt(ott) az Oly, a ZuikoDigital profi lencséi nem hogy megállják a helyüket, de szinte iránymutatóak a többi gyártónak - ilyet kellene csinálnotok nektek is! Brutális optikai, építési minőség jellemzi őket - persze az árukat is megkérik, de a jó cuccoknak ki nem? De hogy a mai kínálatról is szó essék: fotós termékeik (az összes gyártónál csak a "normális" szenzormérettel rendelkezőek játszanak, azaz kompaktok kilőve) jelenleg a PEN és az OM-D sorozatokban nyilvánulnak meg (utóbbinak jelenleg csak az EM-5 tagja). A PEN-ek (a régi filmes PEN-ek digitális "reinkarnációi". 4/3-osszenzorral, de (beépített) kereső nélküli gépek tartoznak ide. A képminőség jó, viszont a kis 'szappantartó' vázakra nem sok gombot lehet biggyeszteni, a fogás sem kényelmes... Nálam ezzel ki is lőve. Igaz, korábban nagyon rájuk voltam állva, de néhány próba és tapizás után rájöttem, mégsem az én világom az LCD-n komponálás (még ha vehető is hozzájuk - csúnya áron - kereső). Az EM-5, vagyis az OM-D sorozat jelenleg egyetlen tagja maga volna a tökély! volna... Sajnos ez a gyönyörű, minőségi készülék - mint a tükörnélküli Olympusok királya - komoly árcédulát is tudhat magáénak. S ezzel esett ki nálam. Pedig... Imádnám! Kicsi, könnyű, jó minőség, brutálisan jól kezei a zajt, nagyon jó keresője van, sok finom, fényerős lencse érhető el hozzá... De sajnos nem fér bele sehogy sem a keretbe. Fáj a szívem nagyon, hisz Olympus...
Tükrös gépük - sajnos - már csak egy van a piacon, az E-5, amit inkább hagyjunk. :-) (Profi ép, az ára is olyan.)
Sony
Hasonlóan az előző gyártóhoz, ők is kétféle termékvonallal képviseltetik magukat. Egy apró (mg az Olynál is kisebb) NEX-vonallal, és egy tükrös gépekre hajazó SLT-vonallal. A NEX-ek a már korábban is említett kicsiny méretből eredi hibák miatt ne játszanak. Az SLT, mely egy érdekes technológia, már annál érdekesebb. Lényege, hogy benne a tükör fixen rögzül a fény útjában, nem csapódik fel, mivel nem is kell neki - félig áteresztő tükörről van ugyanis szó. Azaz a fény egy része a szenzorra jut, egy kisebbik része pedig a keresőbe. Ebből következik, hogy fényképezésnél nincs a tükrösökre jellemző "kereső-elsötétedés", mivel nem csapódik fel a tükör, ami oda juttatja a fényt. Ráadásul pl. videó alatt is folyamatos és nagyon gyors autofókuszt lehet így elérni. Hátrányként szokták említeni, hogy a keresőbe jutó fény hiányzik a szenzorról, magyarán az kevesebb fényt kap. Ez igaz. Mértéke azonban 0.7 fényérték körül van, ráadásul a Sony gyártja jelenleg a legjobb szenzorokat zaj szempontjából, így ezzel nincs semmiféle probléma. Ami viszont sokkal-sokkal nagyobb baj, az, hogy az objektív-kínálat rendkívül szűkös ezekre a gépekre (mind NEX, mind SLT). És itt bukik meg a dolog. Illetve ott is, hogy sajnos nincsen olyan vázuk, amely elég nagy volna több gomb elhelyezéséhez. Illetve ami van, az brutál drága, így bukta...
Panasonic
Hasonlóan az Olympushoz szappantartókat, de szerencsére komolyabb vázzal rendelkező gépeket is gyárt. A kisgépek most sem játszanak nálam, a nagyobb méretű sorozat már érdekesebb, de csak rövid ideig - sem a formatervük, sem a kevés kezelőszerv nem tetszik. Pedig objektív lenne hozzá (ugyanazokat használja, mint az Oly, és vica versa), de hát ami jó, annak itt is megkérik az árát, nagyon... Más kérdés, ha lenne annyim, akkor sem ezt venném...!
...s most jönnek az érdekesebb gyártók, gépek. Leginkább azért, mert valamiért nagyon oda vagyok a tükrös gépekért. Jók ezek a tükörnélküli cuccok, ld. EM-5, de valahogy... valahogy nekem mégis egy tükrös gép az igazi.
Pentax
Mindig is szimpatikus márka volt számomra. Méghozzá azért, mert sosem voltak olyan nagyok, hogy a piacot uralókat (Canon, Nikon) meg tudják szorongatni, de éppen ezért az ellenfelekkel azonos árszegmensbe készített gépeikbe sok-sok extrát tettek, amelyeket a nagyobb gyártók esetleg csak egy-két kategóriával feljebb tettek meg! Pl. még a belépő vázaik és a hozzájuk valaki objektívek si időjárás-állóak voltak, vagy éppen a funkciógombok sokasága, jó kereső... Szóval relatíve alacsony áron kínáltak jót a konkurenciához képest. Sajnos mára a belépőszintjük teljesen megszűnt, pedig ha lenne, nem volna nagy kérdés, milyen gépet vennék... De sajnos mára csak a K-5 és a K-30 maradt, melyek, bár minőségben nagyon jók továbbra is, sajnos már kiesnek az ár miatt. Illetve még egy komolyabb hátrány a kevés objektív. Ezt azonban ellensúlyozza, hogy a filmes objektívek nagy részévek az autofókuszon kívül minden támogatott - azaz csak feltekered a vázra, és már megy is MF-szal. Ez nagy előny, rengetegen ki is használják. Kár az árért, nagyon kár...
Canon
Mindig is úgy tekintettem a márkára, mint a burzsujok menő márkájára, de persze beláttam és belátom, ez butaság. Ugyanolyan márka, mint a többiek, sőt, rengeteg olyan fejlesztés fűződik nevükhöz a fotótörténelemben, mely nagyon fontos lépésnek tekinthető a fejlődésben. Mégis, számomra kicsit ellenszenves marad a márka. Ne kérdezzétek, miért. Egyszerűn nem szimpatikus. De hogy a gépeikről is legyen szó: van az xxxxD kategória, azaz az 1000-1100D, az abszolút belépőszint. Brr... Mentsen meg az ég mindenkit tőlük, nekem nagyon nem tetszenek, bár zajban abszolúte nyernek mondjuk a jelenlegi Olympusommal szemben, de építési minőségben szerintem meg sem közelítik azt, no meg pár darab gombbal nem sokat lehet kezdeni... A xxxD, vagyis a jelenlegi 650-700D vonal már érdekesebb, de számomra továbbra is kevésnek tűnnek, ráadásul elég komoly árral... (Ők elvileg a belépőszint teteje, amit alá is írok, csak mégis kicsit drágának tűnnek.) Minőségre nincs panasz, csak az ár - meg a Canon. :-))) Ami még nálam labdába rúghat, az a xxD vonal, azaz jelenleg a 60D középkategóriás váz. Megtapiztam, nagyon kellemes a fogása, és így önmagában egy egészen jó kis gép - ha nem nézzük az elődöket és a konkurenciát. Előbbit nem szokás annyira, utóbbi viszont gépvásárlásnál finom szólva is fontos szempont. Márpedig van gyártó, aki ebben a kategóriában sokkal, sokkal jobbat alkotott...! A gép, és úgy egyébként a továbbiak (obikínálat, szerviz) nagyon jó, tehát akinek ilyen gépe van, nagyon nem lőtt mellé. :-) De...! És ott a de!
Nikon
Nem véletlenül hagytam a végére. :-) Hasonlóan a Canonhoz, belépő gépük a Dxxxx sorozat, ennek is a hármassal kezdődő tagjai, azaz a "háromezresek" - D3000, D3100 és D3200. Nem rossz gépek, szerintem építési minőségben magasan verik a Canon xxxxD sorozatát (no persze az Olymat nem :-P), de a kevés funkciógomb, a kis méret megint nem kedvező. Ezt követik az "ötezresek", szintén három taggal az "evolúcióban": D5000, D5100, D5200. Ők a belépőszint teteje, mint Canonéknál a 650-700D. Nem rossz, nem rossz, de itt inkább arról van szó, hogy a háromezres vázakba tettek jobb szolgáltatásokat, picit több gombot. Videóban nagyon ott vannak, főleg az utóbbi két gép, de számomra nagyon kényelmetlenek. S végül, de nem utolsósorban a Nikon középkategóriájának az alja következik, akik még - talán - beleférnek a keretbe. Egy "ezeréves" igásló, már-már legenda, és egy új harcos, aki nagyon megütött egy másik gyártót - a D90 és a D7000. D90... Ilyen vázat sem előtte, sem azóta, sem a jövőben nem fognak gyártani - 5, azaz öt éve van piacon, ma is folyik gyártása, egészen elképesztő! És még mindig versenyképes! Miért? Persze nem a képminősége miatt, már egy belépő szintű gép is megeszi reggelire (no azért nem kell félni, nem zajtengerről van szó, 1600-os érzékenységig bátran használható), de olyan minőséget és kezelést ilyen áron, mint amennyiért kínálják... Senki más nem ad! Ez bizony egy kőkeményen középkategóriás váz, amely csak azért kerül annyiba, amennyibe (210-220e körül), mert már eljárt felette az idő. De még mindig veszik, mert azok, akik - pl. hozzám hasonlóan - egy strapabíró (100e expóra tervezett zár!), jó minőségű vázat használnának, ilyen áron nem találnak jobbat! Ez a gép már akkor is nagyon jónak számított, mára pedig a fotótörténelem nagy alakja lett - pedig él és virul! Tehát ő, a D90 az egyik lehetséges jelöltem tehát.
Vele szemben (vagy inkább mellette? :-) ) áll a D7000. Ő sem mai csirke, bár még csak szűk három éves. Éppen ezért ára már egészen szépe lecsúszott, 280 körül vihető. Persze ez még elég sok, de a korábban említett "Canon-verés" biza az ő nevéhez fűződik. Egyszerűen elmajszolgatta reggelire a Canon 60D-t. Ahogy írtam, az magában egy jó váz, de a kettőt egymás mellé téve... Osztálykülönbség! Nagy csatát nyert itt a Nikon, ez kétségtelen, s ezt még a Canon-fanok is leszegett fejjel vallják be. 16 megapixel, ISO 100-6400, FullHD videó (AVCHD), 100%-os kereső (azaz azt látod benne, ami rajta lesz a képen, faltól falig), 150 ezer expóra tervezett zár! S mindez brutálisan jó minőségben egy nagyon jó vázban, sok gombbal, jó fogással, rendkívül jó zajkezeléssel... Álomgép! Azaz, a D7000 a másik jelölt.
S itt jön a nagy dilemma - megér-e 60 ezer forint pluszt a jobb (sokkal jobb) zajkezelés és a fejlett videó...? Nos, ezt még nem tudom. Sok az a 60 ezer. Nem sokat kellene ahhoz hozzátenni, hogy legyen mondjuk egy brutál fényerős portréobim. S ugye gyengébb váz-jobb obi páros mindig kívánatosabb, mint fordítva... De... Az ördög nem alszik... Nagyon szeretnék videózni. Nagyon. Az ára meg magas. Nagyon...
Szerencsére mér majd' fél évem van addig - meglátjuk! Már a D90 is hatalmas előrelépés volna a könnyű kezelhetőségével, de a D7000... az meg maga az álom volna.