Azt hiszem adtam már ezt a címet posztnak, de hát ismétlés a tudás atyja, vagy mifene...? :-)
Végre. Végre nem kell a naptárat nézni és várni, megjöjjön már a szervizből a gép, ami közel sem biztos, hogy működik is majd... Végre, végre megfoghatom, végre tekergethetem, végre nyomkodhatom... Végre!
Persze "csak" egy eszköz, és így is tekintek rá, de azért nem mindennapos (legalábbis a világnak ezen a felén) egy új váz (új rendszer!) a fotó-szerető ember életében. :-) Pláne, ha ilyen komolyat sikerül ugrani. Szép és jó volt az Olympussal eltöltött két és fél év, első tükörreflexes gépként örökké emlékezetemben fog élni. Hosszú ideig hű társam volt sok kalandban és sok fotós trükkre megtanított, de eljárt felette az idő, pláne a szervizes macerával. Így hát új fejezet kezdődik e nappal ebben az aprócska történetben. :-)
Ámen! :-)