Hááát, ha az előző posztban "lemaradva" voltam, most úgy néz ki, célba érek. :-) Hosszú nap volt, kezdjük is, mondjuk az elején...! ;-)
Újfent korai ébresztő, de most bot és horog helyett állvány és masina volt eszközöm. Negyed négykor keltem. Kissé felhős volt az ég, főleg a keleti horizonton - ami ugye napkeltéhez nem túl szerencsés. Azért nem csüggedtem, ha már felkeltem, hát megyek! Gyors kávé, zsíros kenyér némi gulyáskrémmel - koránkelők lakomája! Lámpák, mellény fel, kevés enni-innivaló, majd útnak is indulok. Sok szerelés nem húzza most vállam, így jó tempóban haladok. Kellemesen friss, de szerencsére nem túl hűvös a levegő, 13-14 fok lehet - bicajra pont tökéletes! Gyorsan elrepül a szűk fél óra, máris a holtág partján lépkedem. Köd van. Helyenként sűrű, de ez nem meglepő itt az ártéren. Az ég kissé felhős, persze napkeletnek leginkább. Sebaj, találunk mást - találtam is!
A harmatos fűben kutattam érdekességek után, s bár "csak le kell fotózni", mégis, sokat hibáztam. Sebaj, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, így szól a fáma!
Igaz, nem feltétlenül saját hibából eredő problémákkal találkoztam. Egyik: a 18-105-ös objektív optikai minősége nem éri el az Olympus kitobjektívek minőségét. Meglepően hangozhat, pedig nem az. Nem véletlenül mondtam én sokat - az Olympus kitjei a legjobbak a piacon! Mind élesség, mind kromatikus aberráció tekintetében. Előbbi kissé bonyolultabban korrigálható, mint utóbbi, bár a 16 megapixel segít, leméretezéskor a hibák is jelentősen redukálódnak. A másik: a gép fókuszrendszere nem pontos. Vagyis nem teljesen pontos. Távolabbi témáknál nem vészes, de közeli témáknál már feltűnő a félrefókusz, amit kézzel kell korrigálni. Hiába a lehetőség gépen belül, hogy +-20-as skálán állítva beállítsuk, mennyivel tolja el az élességi síkot - -12-n értem el a legjobb eredményt, de úgy néz ki, -11 és -12 közötti érték volna a megfelelő, olyan pedig nincsen. Sebaj, azért megleszek én ezzel ,csak meg kell szokni. No meg úgysem ezzel fogok makrózni. Jut eszembe, egy Nikonos kolléga a Metnetről felénk fog járni a jövőben, méghozzá egy 105-ös Sigma makró társaságában - a fő kiszemeltemmel! Szóval úgy néz ki, lesz lehetőségem kipróbálni egy ilyen obit. Hátha ősszel mg meg is tudnám venni...! No de ne szaladjunk ennyire előre, nem lehetek telhetetlen! Nem is vagyok. :-) No de vissza a reggelhez! Láttam érdekes dolgokat, mégis a legérdekesebb az volt, ahogyan az Ipoly - sokadszorra - megáradván az árteret elöntve duzzasztja a holtágat. Az ártéren folyik a víz, pár centistől akár 20-30 centis mélységig, tocsogók és kisebb gödrök váltják egymást - paradicsom madárnak, békának, szúnyognak egyaránt! Ez utóbbinak nem örülök annyira...
Íme két képecske az átfolyásról:
A sekélyesben piócák úszkálnak, míg "szárazföldi társaik", a hatalmas giliszták menekülnek a víz elől. Érdekes látvány, az egyszer biztos!
A barna hátteret az Ipoly zavaros vize adja.
Az ártéren egerészve gyorsan telik az idő, pikk-pakk, s már ki is futottam "holtidőmből". Haza kellett mennem, mert én főztem e napon (nem lett valami híres, de azért megettük :-))) ).
Délután aztán bicajozásra invitáltak, de nem sok időnk jutott, társamnak elfoglaltsága akadt. Így hát a kelet felé növekedő gomolyokra vetettem szemet. Nem is rossz!
Vonatot is találtam elé:
:-)
De azért "csak úgy" sem nézett ki rosszul, "a'la nature":
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a határból felszaladtam a Fehér-hegyre, már Szlovákgyarmaton. Egészen pazar volt a kilátás! Sajnos kicsit elszámoltam magam, így a zivatarról (mert hogy időközben gyengén dörgicsélt is) nem tudtam képet készíteni. Persze a téma ott hevert előttem!
 |
| Madártávlat |
Ipoly-híddal, panelokkal, háttérben a Szandai várhegy. A kép közepén, illetve kissé fölötte pedig a "határ", ahol az előző képek készültek. :-) Kicsi a világ! :-)
Egy kis Börzsöny:
Érdekes és látványos a "felhősipka", amit a kényszer-emelés (orografikus hatás) hozott létre.
Picit giccsesebb kiadásban:
Ez az 500. képem a géppel! :-)
S egy naaagy panoráma a végére:
Gyönyörű az Ipoly-mente!
De hogy ez a vége volna? Már én is azt hittem. Aztán este tízkor, sejtvén, hogy van esély egy bizonyos dologra, meglestem hát a lenyugvó Nap utolsó fényeit. S láss csodát - én láttam! Végre, végre, a tavalyi ínség után újra világító felhők!!! De még micsoda pompásak!
(Fél)őrült módjára nyomkodtam a gombot a tetőn egyensúlyozva az időnként élénk széllökésekben.
De nem volt hosszú életű, alig fél óra volt a csoda!
Egy röpke videócska a végére, pár darab állóképből összefűzve:
S ez már tényleg a vég'! Lassan ki is fulladok, hisz a korán kelést 2-szer tíz kilométeres bicaj, közben pár órás bóklászás követte az értéren. Aztán itthon délután újabb bicikli, előbb a városban cirka két kilométer, majd ki a határba, s onnan a hegyre - újabb öt. Mindez kevesebb, mint három óra alvás után - kezdek már fáradni. Bár most meg éppen a Konföderációs Kupa brazil-spanyol döntőjét nézem, s ha ennek vége lesz, lassan már érdemes lehet nézni a horizontot északkeletnek, a felkelő Nap előtti világító felhőket keresve...!