Igen-igen, a cím előtti, tulajdonképpen tök felesleges "dátum jelző szögletes zárójel"-ből kimaradt egy szám. Méghozzá azért, mert egy picit ömlesztve jönnek most a finomságok. Július elejéről.
No, miután - megint, szokásomhoz híven - jól kimagyarázkodtam magam, csináljunk is valamit! Azaz csak úgy, ahogy szoktam - az elején!
Másodikán székesfővárosunkban tettem rövidke látogatást valami meló céljából - jelentkezés leadva, hátha akad majd valami... Persze a fotómasina is velem volt. :-) Az már más kérdés, hogy ilyen-olyan okokból nem is nagyon állt rá a szemem a témákra. Valahogy nem ment, amolyan erőltetett volt a dolog, hogy a nyakamban lógó géppel lövöldözzek. Tiszta turista-feelingem volt. Mondjuk akad az is egy pár, néha egészen lehetetlenül felesleges fényképezőkkel. No de ez a kutyát nem érdekli, így inkább mutatok egy képet!
Hááát-őőő... Ennyi... Vele ki is merült a repertoárom. Télleg nem ment, na...
Aztán már otthon, este a laposabb fények egy kicsit megmozgatták a fantáziámat. Pedig az csak a kert volt!
A témákért néha csak egy picit kell(ene) kimozdulni!
Negyedikén egy röpke villámtúrát ejtettünk meg egy olvtárssal a Börzsönyben. Neeem, nem olyan villámtúra, mondjuk én az efféle evőeszközöket sem bántam volna, de tán most jobb is volt, hogy elmaradtak, hisz akadtak így is izgalmak. :-) Lényeg a lényeg: egy szűk húsz kilométeres túrát terveztünk, ami bár magasságilag (jajjdehülyénhangzik) erősen tagolt lett volna, cserébe az irányt - elvileg - szinte nem is kellett volna nézni - nyílegyenes észak! Aham... Hát mi aztán mentünk mindenfelé, csak a helyes iránynak nem! :-))) A Börzsöny keleti részén kellett volna mennünk, ehelyett már-már átkeveredtünk a nyugati oldalára, alig pár kilométerre voltunk Bernecebarátitól - ultra fail. :-))) Még szerencse, hogy egy "földrajzos" sem volt velünk............... :-))) No ennyit a tájékozódási képességemről. Azért nagy nehezen eljutottunk Drégely várához is, és a gyönyörű panoráma kárpótolt a több órás bolyongásért (engem legalábbis biztosan :-))) ). Néhány képecske:
 |
| Diósjenő - 492 méterről |
A falu és a tó. Nappal szembe, mert miért ne? Mit nekem, hogy az az első - "Nap a hátad mögött!". Egy doku képnek megteszi, más sorsot nem is szánok neki.
Akár azt is mondhatnám, szokásos jelenet - a mester (már megint) cipőt köt. :-)))
Na az ilyesmiért már megéri felmenni! Csend, nyugalom... ...kivéve, ha mi ott vagyunk! :-)))
Egyébként innentől kezdett érdekessé válni a dolog. Konkrétan először tilosban jártunk, majd már "szabadon", csak rossz felé. :-) Aztán végül sikerült a "helyes útra térni", bár nem kicsit meglepődtem, amikor a táblán a "Nagyoroszi vá. 14.3 km" feliratot elolvastam. Kb. az egyhetedére számítottam. :-) De legalább nem volt kilométer-hiányunk! :-))) No meg végül ilyen szépséges panorámában gyönyörködhettünk:
(Az a domb az előtérben... Biza, a szarvasok!)
Már-már az idegösszeroppanás szélén:
:-)))
De legalább már célba értünk. Bár pár percig még nyitott kérdés volt, vajon meg is áll-e a vonat, vagy csak szépen elcsattog majd orrunk előtt... Végül a fékek hangos csikorgása megnyugtatott minket - ezzel biza hazajutunk. :-)))
Szép volt, jó volt, ismétlés biztosan! ;-)
Ötödike
Igazából nem sok semmi, főként az előző napi fáradalmak kipihenése. Azért egy-két fotóra a nagy lustulás közepette is futotta. :-)
Mondjuk a kertben virágokról lőni közelit... Nem egy fantáziadús dolog. No de jussak csak ki Őrhalomba egy jóféle sekélyködös napkeltére...! Addig is be kell érnem hasonlókkal:
Délután, este akadt némi "légköri mozgolódás" is, de nem sok érdemleges jutott.
Hatodika
Még mindig a lustálkodás jegyében telt, és bár délután már egészen szépen beröffent a légkör, végül se látvány, se komolyabb jelenség nem okozott szívbajt. Illetve majdnem - de csak az, hogy minden centire elkerült...
A holnap (vagyis már ma...) megint nem tűnik vérmesnek, sőt, az lesz a csoda, ha kialakul egy nyeszlett zápor. Igazán nem bánnék már egy harmincöt fokra ráfutó heves északnyugati frontot kemény zivatarlánccal, villámokkal, persze előtte izolált, jól vadászható-fotózható szupercellával az Ipoly mentén... ...a biliből meg kiemelem a kezem...! No de álmodozni már csak szabad, mert ha csak egy is valóra válik...!