A minap folytattam egy néhány órás ordítozást :D vitát faterommal azzal kapcsolatban, hogy végül is mi az ő világképe, mi az, ami alapján gondolkodik, miben hisz... Kiderültek érdekes dolgok, de leginkább megdöbbentem! Az egész ott kezdődött, hogy néztük a tévét. Ünnepek elmúltak, értelmes műsör nuku (ünnepek alatt sem, illetve számomra a tévé amúgy is csak egy felesleges zajdoboz), csak kapcsolgattunk... Aztán a Spektrumon is majdnem átlendültünk, de végül az én ötletemre megállapodtunk. Az egyik szokásos témáról volt szó - mi történt a dínókkal 65 millió éve, mi történt ezután, mi vezetett az ember kialakulásához... Nem volt egy doktori értekezés, de csipsz meg forralt bor mellett elment. :-) Nem sokba telt azonban, apám kibökte:
- humbuk!
He? Mondom micsoda?
- Hát az evolúció, meg ezek.
Hmm... Miért, mi az, amivel nem értesz egyet?
- Az egésszel.
...de miért?
- Ne akarja már senki elhitetni velem ezeket a hülyeségeket, valaki kitalálta, leírta, aztán már úgy is van?
De hát ősmaradványok, fosszíliák, földtani rétegek stb... (egy kis földrajzos okoskodás :-) )
- És, ki tudja, lehet, hogy műanyag az a sok csont, valaki kitalálta és úgy van...!
Igen-igen, a tudomány erről szól - vannak tények, bizonyítékaink, erre próbálunk ráhúzni egy elméletet mindig a jelen ismereteink szerint magyarázunk dolgokat.
- De ez lehet, hogy csak kitaláció! Te miért hiszed el, mert azt olvastad valahol, valami tudományos írásban, és akkor már igaz?
Én: van egy kialakult világképem, egy tudományos, valamennyire racionális világkép. Ha valamit megfelelő bizonyítékokkal alátámasztanak és mindez beleillik jelenlegi ismereteinkbe, én elfogadhatónak tekintem. Hangsúlyozva, hogy jelenlegi ismereteink szerint.
- Na ezaz, jelenlegi ismereteink szerint! 500 éve valami volt igaz, tegnap valami más, ma meg megint más ugyanazzal a dologgal kapcsolatban. Akkor minek higgyem el, amit mondanak, hisz úgysem igaz, mert holnap már mások lesznek a "jelenlegi ismereteink".
De attól el kell fogadnunk, csak hozzá kell tennünk, hogy jelenlegi ismereteink szerint. Mi ezzel a gond?
- Akkor minek higgyem el, úgysem az az igaz?!
Éppen ez a lényege a tudományos gondolkodásnak; a mindenkori ismereteink alapján állítunk fel elméleteket, majd ha új bizonyítékokat találunk, akkor mérlegelünk, változtatunk...
-...ez hülyeség! Kitaláció, lehet, hogy kitaláció, honnan tudod? Láttad azokat a műanyag csontokat?
Na itt borult el az agyam... :-) Persze ez egy hosszú beszélgetés volt, nem is idézet a fentebbi pár sor, csak röviden összefoglaltam, mi is az ő és az én véleményem. A gondolatai alapján kijelentettem, megmondtam neki, hogy ezek szerint ő egy rendkívül bizonytalan ember lehet az életben, mert hát akkor mit is hisz el maga körül...? Ezt azonban ellenezte. Sajnos arra a kérdésre nem nagyon tudtam választ kicsikarni belőle, hogy mi alapján dönt, mi igaz számára és mi hamis? Illetve mélyebben, hogy akkor most ő miben is hisz pl. az ember eredetét tekintve (mert az evolúcióból indult az egész vita). Válasz: semmiben. Semmiben, hisz ki tudja, hogy igaz-e az, amit mondanak...? Hát nem semmi ez az über-szkepticizmus! :-) Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, hogy oké-oké, a tudományos érvek nem győznek meg és nem hiszel mondjuk abban, hogy 65 millió éve szegény dínók kipurcantak, mi meg aprócska emlősökből fejlődtünk ki. Oké, ne fogadd el; de akkor kell lenni valaminek, ami megmagyarázza ezt - amit elfogadsz, amiben hiszel. De nem! Neki erre is az volt a válasza, hogy nincs, ő nem hisz semmiben! Hmm... Felhoztam egy másik érdekes témát, a holdraszállást. Sejtettem, hogy mi a véleménye róla, nem is lepődtem meg - ki tudja, hogy voltunk-e ott? Hajjajj...! :-) Most mit lehetne erre mondani. :-) A parttalan vitát lezártuk, bár így utólag már tudom, el sem kellett volna kezdeni - méghozzá azért, mert ő rögtön a tudomány, mint olyan "alaptörvényeit", kovencióit nem akarja elfogadni. Hogy mire is gondolok:
Az egyik tanárom, illetve órájának diája ez. (Erkölcs és vallás biológiai alapjai c. kurzus - nagyon jó volt!)
Na most számára a tudomány, ez a gondolkodás ugyanannyira hihető, mint bármelyik vallás - ahogyan azok is, úgy a tudomány is csak egy kitaláció számára. Legalábbis pl. az evolúciót neki ne akarja senki bemesélni... :-)
Szóval, ha én ezt tudom az elején, bele sem kezdek a dologba. (Majd' 3 órán keresztül próbáltuk egymást győzködni - mondanom sem kell kevés sikerrel. :-) )
"Semmit" nem hisz el, amire nem lát, tapasztal kézzel fogható bizonyítékot - legalábbis ezt állította. Na ekkor kérdeztem meg tőle, hogy akkor a fosszíliákkal mi a helyzet, vagy a holdkőzetekkel? - Lehet, hogy műanyag! - volt a válasza. Na de ez egy kicsit paradox: azt állítja, csak azt hiszi el, amit lát, de amikor ott van előtte a bizonyíték (dínócsontra a Természettudományi Múzeumot hoztam fel neki, jártunk ott, láthatta), azt sem hiszi el, mert "lehet, hogy műanyag". Ezt az ellentétet nem tudta feloldani! Igazából nem tudta (akarta?) elmondani, mi is vezérli, mi az, amit gondol mindarról, amit lát, tapasztal maga körül a világban. (Mivel én úgy gondolom, minden embernek van egy rendszere, ahogyan látja a világot. Én tudományos beállítottságú vagyok, nekem ne jöjjenek horoszkópokkal; más hisz a spiritualizmusban, egyéb nyalánkságokban, ami szerintem hülyeség, de egészségére; na de hogy valaki semmiben sem hisz...?]
Mindebből én azt szűrtem le, hogy ezzel a "semmit el nem hiszek" gondolkodással tiszta akar maradni mindenféle "agymosástól", tisztán és objektíven akar gondolkodni, csak abban hinni, amit ő ténylegesen megtapasztal. Viszont ez számomra továbbra sem elfogadható, mármint indoknak - azért, mert valami csak vezérli, ami alapján szelektál számára igaz és hamis, jó és rossz ... között. De nem, neki nincs - legalábbis ezt állítja. (No meg az ellentét továbbra is fennáll: ott van előtte a bizonyíték, vö. fosszília, mégsem hiszi el...? [most tekintsük el attól, hogy mondjuk egy kiállított hiánytalan dinócsontvázban biztosan van műanyag alkatrész is :-)] )
Mindenesetre érdekes volt ez a kis vita. Kissé viccesen ráaggattam az extrém-szkeptikus és materialista jelzőt, ami végül is valamilyen szinten megállja a helyét. Kérdés, hogy ez jó-e (mármint, ha valaki ilyen)? Szerintem nem. Számomra furcsa, ha valaki nem a fentebb beillesztett elvek szerint gondolkodik, látja a világot. Abban mégis igaza van, hogy a "tudományos gondolkodásban" én is csak hiszek. Igen, én úgy hiszem, hogy ez az "igaz", a működőképes, minden más pedig nem jó (nem teljes egészében utasítom el őket, egyes pontjaik lehetnek igazak, de rendszerként semmiképpen sem állják meg helyüket; pl. a teremtés sehogy sem fér bele mondjuk az evolúcióba, meg úgy általában a tudományokba sem...).
Még mielőtt nagyon "lehülyézném" őt, azért annyit el kell mondjak, hogy nem buta, van egy általános műveltsége, átlagos ember. Az élet egyes területeivel kapcsolatban szilárd és megingathatatlan elképzelése, látásmódja van (pl. politika). Mindenesetre ez is furcsa számomra, ez megint paradox - ha valamiről tud dönteni, az azt feltételezi, hogy van egy nagy "rendszer", egy "szabályzat", ami alapján elfogad vagy sem dolgokat (mint pl. számomra a tudományos gondolkodás). Ő viszont - természetesen :-) - azt állítja, nincs ilyen, és meg sem próbál magyarázatot adni pl. az ember fejlődésére, hogyan is jutottunk oda, ahol most vagyunk. Csak tagadja, hogy van pl. evolúció, de nem tud helyette mást felhozni. Nekem ez is zavaros, amit meg is mondtam neki, de igazából erre sem tudott érdemben reagálni, csak annyit, hogy "miért ne tagadhatna valamit anélkül, hogy tudna alternatívát hozni helyette". Ebből is látszik, hogy nem fogadja el a fentebbi alapelveket, így felesleges is ilyen kérdésekben vitázni vele, mert már igazából az alaphang sincs meg.
Hogy ezt most miért írtam le? Igazából magam sem tudom. Unatkozom, bár tanulni kellene. Itthon vagyok még, három nap múlva vizsga, reggel 4 óra 21 perc van jelenleg. :-) Kissé későbbre ütemezem egy kicsit ezt az írást, amikor megjelenik, már túl is leszek a számadáson. :-)
Na lényeg a lényeg, azért semmi bajom nincs vele, meg neki sem velem, nem fogunk egymás torkának esni, meg nem is tagad ki a családból :-))), de azért számomra kissé megváltozott a róla kialakított képem. És itt most nem az a problémám, hogy nem tudok diskurálni vele mondjuk az univerzum lehetséges kialakulásáról, mert ez tárgyi tudás, ráadásul erősen specifikus (nem, én sem vagyok zseni, de azt kijelenthetem, hogy őt nem különösebben érdekli a téma, velem ellentétben :-) ; de mondjuk aktuálpolitikában tuti leverne!). Szóval a problémám az, hogy magát az elveket sem fogadja el, hogyha a jelenlegi tudományos világ elfogadja, hogy x és y történt az univerzum kialakulásakor, akkor az mai tudásunk szerint úgy volt.
Mindegy, nem omlott össze a világ. :-) Sokan vagyunk sokfélék, elfogadom, elfogadjuk egymást - de én azért mindig is harcolni fogok azért, hogy a tudományban való "hit" legyen mindenki számára a természetes, az "alternatív gondolkodás", az EZO-tévé, a kártyajóslás, a világkormány, a chemtrail és társai pedig örökre eltűnjenek a süllyesztőben!
[ui.: tudom-tudom, az ilyen univerzumosdi, evolúciósdi, meg egyéb dolgok, amiket említettem fentebb, hogy hű de tudományos dolgok, szóval ezek kissé amolyan intellektuális f*szverésnek tűnnek, de nem az; nem vagyok én sem prof a témákban, persze, csak érdekel, alap szinten tájékozottnak érzem magam]