...már megint. De hát mit csináljak, oly' sok első van az ember életében! Pl. idén még nem fényképeztem. Pontosabban már igen, éppen ma (ami tegnap persze, mert már egy óra is elmúlt). Szóval az idei első...
...ami kezdődött azzal, hogy már majd' befényképeztem. Mivel sok időm nem lévén, ahogy halak után, úgy fényekért sóvárogva is az Ipoly partjára vágyódtam. Nem volt mit tenni, mint menni! No lám, nocsak, kik, ti ott! A rend éber őrei éppen délutáni pihenőjüket töltik. Tehetik is, fűtött kocsiban a cirógató napsütésben én is szívesen szunyókálnék... De én galád felébresztem szegény párát! Már megy is lefelé nyikorogva az ablak:
- Jó napot! - szólít.
Viszonozni sincs időm a jókívánságot.
- Személyije van-e?
- Persze...
Kisvártatva:
- ...és lakcím?
- Természetesen...!
Pár pillanat...
- Rendben, köszönjük, további szép napot, viszontlátásra!
- Köszönöm, maguknak is, viszlát'!
Hát ilyesfélék történnek az emberrel, ha első fényképeit készítené az újévben. Pedig nem vagyok ám én akkora gazfickó, de sebaj, ez a biztos! Biztos...?
Akad még, ami tán üti az összeset, de az még nem publikus. Majd!