Igaz, mintha egész télen itt lett volna. De ez más. Ez már más. Ez már az igazi tavasz. Végre!
Szeged nem ihlet meg. Tölthetek el heteket ott, a táskában lapul a fényképező. Az meg a szekrényben. Annak is legmélyebb bugyrában.
Túl messze van. Túl messze van a táj. Túl messze van minden.
Nem szeretem a nyüzsgést. Nem szeretem a forgatagot, nem szeretem az embereket. Na jó, magamat tán igen, mert önző, mohó és egoista vagyok. A legjobban pedig a szerénységet szeretem magamban... :-)
De mindegy is. Én a természetet szeretem. És az most él, illetve még csak éled. De ami késik...!
Ásáskor érdekes dolgok is előkerülnek:
Ez nem jó így.
...