[05.20.] Hoppáré!

Idejét sem tudom már, mikor sikerült úgy isten igazából megörökíten valami jóféle időjárási eseményt. (na jó ez nem igaz, mert január végén a havazás ilyen volt. Upsz, bocsi!) Na de akkor beszéljünk csak a zivatarokról! Na olyan már tényleg rég volt, nem is emlékszem rá… Most is csak azért hoztam haza a fénykpezőt, mert ha klasszikusnak ígérkező északnyugati front jön, akkor azért előfordulhat egy s más Nógrád lankái felett. (hű de nem illik ide ez a lanka. sebaj.)

Szóval hét óra tájékán éppen a vacsihoz készülődtem, melegszendvics megsütve, kimentem egy kis zöldért a kertbe, bepattantam a gép elé, mondom nézek néhány WoT-os videót, aztán játszok a hidegfront érkezéséig… …de szerencsére ránéztem a radarra. Huba…!

forrás: met.hu

(A láncolat a hosszanti tengelyével nagyjából azonos irányban, észak-északkelet felé haladt.)

Na akkor öltözködés (mert ha egyedül van az ember nyáron otthon, ruha nem szükségeltetik... :-D ), irány surány! De hová is? Mivel nyugat, délnyugat felől lehetett számítani a mókára, ráadásul nagyon közel pattantak ki a cellák, így sok időm sem volt, nem volt más választásom, csak a vasúti felüljáró. Innen úgy-ahogy minden irányba van kilátásom, szóval nem rossz… …de azért egy Fehér-hegy sem lett volna csúnya a maga panorámájával. De mindegy is. Szóval vasútállomás… Ruha fel, fényképező fel, táska fel, telefon fel le a zsebbe, hogy nézhessem a radart, és usgyi! Pár perc múlva már az állomáson voltam, ez a látvány fogadott nyugat felé.

Időközben a frissülő radarkép alapján további jóságokra számíthattam, így villámléptekkel a felüljáró felé mentem.

A radar ugyan nem mutatta, de erre való a két szép szemünk – ez a felhőalap igen ígéretesnek mutatkozott:

Alig hogy elkattintottam ezt a fotót, el is eresztett egy felhővillámot, melyet egy finom dörgés követett. Ráhangolódásnak tökéletes. :-)

A hídon igencsak kellemes látvány fogadott – cellák sora nyugat felé. Sajnos a viszonylag kedvező nedvességi feltételek miatt sok zavaró felhőzet volt ezek körül, így nem voltak annyira látványosak, mint amilyenek amúgy lehettek volna, de azért így sem voltak csúnyák. :-) Pláne ez a dög:

És az igazi pláne a kép bal oldalán, a legközelebbi ház felett haloványan látható pár alacsonyabb, lelógó felhőfoszlány…

…ami pár perc múlva felöltötte azt a formáját, amitől már a torkomban kalapált a szívem.

Mivel a feltételek kedvezőek voltak multicellás konvekcióhoz, sőt térségünkben marginális szupercellák (azaz olyan zivatarok, amelyek időlegesen felveszik a szupercellás jelleget) sem voltak kizárhatóak, így erősen reménykedtem, hogy ő is az lesz. Nem volt csúnya, az egyszer szent!

Még közelebbről…

Ezen a ponton már totálisan végem volt, elképesztő volt szabad szemmel látni a fejlődését a dögnek!

Mindez alig pár perc leforgása alatt! Így festett ekkor a radar:

forrás: met.hu

Közben a kissé elfeledett „érdekes felhőalap” is egyre kellemesebben muzsikált:

Sajnos aztán a fő attrakciónak ígérkező cella elvesztette falfelhő-kezdeményét, bár egy nagyon látványos beáramlási sáv alakult ki:

…és a látvány is kezdett egyre érdekesebb lenni, méghozzá azért, mert a kialakuló csapadékfüggöny mögött sütött a Nap, megvilágítva azt szürreális fényviszonyok voltak kialakulóban.

Ekkor egy kisebb zápor megtréfált és bezavart az állomásra, fedett helyre, így lőttem egy képet innen is.

 Szerencsre gyorsan elállt, így visszarohantam a hídra. Húha… Extázis közeli állapot, gyönyörű látvány, a fényviszonyok, a folyamatos villámlás és dörgés…

Éppen videókat készítettem, amikor elkezdett csepegni az eső, egy csepp, kettő, tíz, és leszakadt az ég. Na szép! :-) Azért még befejeztem a dolgot, egy ksi eső nem fog ki rajtam. Aztán spuri vissza az állomásra… …ekkor már tényleg hihetetlen fényviszonyok uralkodtak. Keletre sötét fellegek, nyugatról esőfüggöny, de viszonylag keskeny, így a mögötte sütő Nap valami hihetetlenül sejtelmes fílinget adott a dolognak.

Elképesztő volt!

És aztán leszakadt az ég… Készítettem pár képet…

...de ezek nem adják át az élményt. Kevesebb, mint fél óra alatt gyakorlatilag fél havi eső jött le, néha kisebb, borsó nagyságú jéggel. Nem csoda, ha egyszer ilyen a radarkép felettünk…

Aztán szűk fél óra és sok-sok percnyi készülő videó után csendesedett a dolog. Mivel láttam a radaron és a saját szememmel is, hogy nem ez volt az utolsó, de már erősen sötétedett, így gondoltam felveszem a nyúlcipőt – szégyen a futás, de hasznos! Esett azért még ekkor is egész rendesen, de mégsem ömlött… …szóval azért egy perc alatt így is ronggyá áztam. :-D

Gondoltam, mert miért ne gondoltam volna, hazasétálok az utcán…

…aha:

WAT??? Nem, ez nem Velence, ez Balassagyarmat! Alapesetben azért nem így szokott kinézni... :-D

Először nem akartam belemenni, de végül úgy voltam vele, miért ne, ilyet még úgysem csináltam. :-)

Pár perc alatt sajna sokat apadt a víz, a végére már csak így állt a dolog:

De azért így sem volt kutya végigmenni rajta.

Szóval huh, extrém-mega-giga-hiper élmény volt, soha rosszabb élményt nyári zivatarszezon kezdetén!

Ja igen, majd’ elfelejtettem. Videóm is van…

(A vége egy ismerősnek szól, vegyétek tárgytalannak! :-D )

(ui.: mekkora fail már, írtam 5000 karaktert erről a semmiről, bezzeg a szakdogában ennyiért rendesen meg kellet szenvednem… :-D )