Na jó, ha igazán szakmai szeretnék lenni, akkor hullámteret írtam volna, merakettőaznemugyanaz!!444négy!4 Akkor egy kis szakmázás:
Az ártér a folyó menti azon térrész, amit
az időnként áradások formájában meglátogat. Egzakt határa ugye nincs, legfeljebb
azt tudhatjuk, mekkora volt a legnagyobb árhullám és az mekkora vízborítással
járt. Na az lesz az ártér. (És akkor bonyolíthatjuk beépítéssel,
folyószabályozással, de maga a folyó is épít és rombol, változik a meder
fekvése, így nem ott és nem annyira önt majd ki, mint korábban, másutt meg
"soha nem láttam még ílllyet, pedig hetven éve itt vagyok...!!!"
blabla.)
A hullámtér majdnem ugyanez, mint a
fenti, csak annyi különbséggel, hogy itt vannak gátak, és azok közé van
szorítva a folyó. Az előző bekezdés gyakorlatilag teljesen megfelelő, ha
kiegészítjük az elejét ily' módon: "A hullámtér a folyó menti azon, gátakkal határolt térrész..." A
többi ugyanaz.
Na de akkor a sok beszéd után jöjjön sok
alja is! Először rögtön egy kivétel, egy olyan kép, ami nagyon nem ezen a napon
készült, de mivel egy képnek nem nyitunk új albumot... Na szóval a kifogás
megvan. :-)
De most komolyan, ennek felesleges is
lett volna... Annyit róla, hogy a sötét részeket picit nagyon túlhúztam,
ezért sok helyen bebukott, illetve közel került ahhoz, ami nem fest túl jó
képet... erről a... képről... Mivan? Szóval nem túl jó így a kép, ennyi.
Inkább havazzunk!
Éppen csak megcsíptük a fagypontot, a
háttérben látszik, aszfalton már olvadt is... Terepen viszont egészen szépen
tartotta magát a meglepetésként érkező hótakarócska.
A hófehér (mi más lenne?) havas rengeteg
nem éppen ingergazdag, ami meg volt, azt is elbacarintottam...
Ötletnek nem lett volna rossz, de nem
tetszik ez a kép. A következő sem, de legalább van mit nézni rajta. (Mint egy
jó n... napraforgótányéron.)
Az ipolyvecei duzzasztó. Nem a milyenké,
északi szomszédunké, mi csak élvezzük (?) áldásos (?) hatásait. Horgász szemmel
az alvíz jó balinos-csukás pergető pálya, fent pedig békéshalakat lehet jól
fogni... Legalábbis így gondolom. Ja persze nem akkor, amikor ilyen jég fedi,
mert ilyenkor picit nehézkes a bedobás.
Itt rámerészkedtem, de már a part
közelében is recsegett-ropogott, néha be is törtem, így hagytam inkább, nem
volt kedvem egy fagyos mártózáshoz. Bár páran biztosan örültek volna, ha így
teszek, pláne ha ott is maradok, de nem akartam örömet okozni nekik. :-)))
A kellemes-hűs séta után még egy kis
vonat is akadt, mer' anélkül az élet olyan, mintha nem lenne se pia, se ...
Ez meg milyen fasza kis búcsúzó kép
lenne, ha az az egy szem a drót nem nyalábolná keresztbe az egészet... Így csak maradt búcsúzó.