Amilyen izgalommal vártam az elsőt,
legalább akkorával az újabbat! Friss, ropogós, még meleg, szinte érzem a víz
illatát, látom a bot görbülését, a... mindent! Mindent látok, mindent érzek...!
A cél a szügyi Berekalja volt.
Már két nappal előtte elkezdődött a
készülődés. Persze fejben már sok napja-hete elterveztem, de más az, amikor ténylegesen
kézbe veszi az ember a dolgokat, zsinórt csévél, előkét köt... Én napijegy
vásárlással kezdtem. Másnap jött az etetőanyag. Semmi cifra, 3 kilogramm TímárMatch Dévér. Na jó, tettem mellé
valami fűszeres-kolbászos kaját is, de olyan kis mennyiségben (30 dekagramm),
hogy szerintem az nem osztott, nem szorzott. Ezt terveztem a kisebbik botra, a pickerre.
A feederre, kereső horgászatra finomabb szemcsézetű, édes kaját kevertem a
maradék (70 dekagramm) kolbászossal. Csalinak csontit, gilisztát terveztem
elsősorban, de vettem kukoricát is, ki tudja...
Az etető bekeverése után összeállítottam
a szerelékeket. A pickeren 16-os főzsinór volt, erre ment egy gumiütköző, 25
grammos kosár, majd a forgókapocs. A kosarat 50 centiméter hosszban hagytam
csúszni, felül megütköztettem. Alul a kapocsba 10-es, 12-es előke került,
hossza a halak kapókedvétől függően 50-70 centiméter. A horog mérete 16-os,
kerek öblű, keszeges horog. A feederen 20-as főzsinór, távdobó kosár, kapocs és
8-10 centiméteres fonott előke alkotta a végszereléket. Illetve mindkét boton
10-es fonott dobóelőkét alkalmazok 2-2.5-szeres bothosszban. Egy harmadik,
frissen vásárolt bot is felszerelve került a táskába, de az végül nem került
bevetésre.
Eljött hát a reggel, és igaz, hogy csak ötkor
kellett volna kelnem, én már fél négy óta a vízparton voltam gondolatban...
Végre valahára, ólomlábakon járt az idő, de elérkezett a hajnal. Enyhe, felhős
volt az idő, 5 fok körüli hőmérséklettel, gyenge széllel. Már előző este
mindent kikészítettem, így csak fel kellett kapni a cuccot és menni vele a
vonathoz. Nem voltam egyedül, barátnőm is elkísért, első közös peca... Jó
ómennek bizonyult. :-) (Más kocsmába jár, bulizni, hát, mi inkább pecázni...
:-) )
Mohorán leszállva, mivel nem akartunk
bicajozni, egy kellemes fél órás séta következett. Fél hét körül értünk a
halőrházhoz, ahol "bejelentkeztem". Nincs "porta", csak
egyszerűen be kell írnia magát az embernek a naplóba. A tó mohorai oldalán
akartam leülni, de a halőrház falán egy felhívás volt kibiggyesztve, miszerint
déltől, telepítés miatt ezen oldal egy részén nem lehet horgászni. Így hát a
gát felé vettem az irányt, és a legelső helyre ültünk le.
A pár héttel ezelőtti
alkalomhoz képest jobban mozgott a hal, folyamatosan pocsoltak a felszínen.
Ráadásul nem is túl messze a parttól, ezt jó előjelnek véltem a pickeres
horgászatra gondolva, mert a rövid, 270-es bottal a 20-25 méteres távolság meghorgászása
a legideálisabb. Az első dobást hét óra tájékán ejtettem meg, mindenféle etetés
nélkül, csak egy kicsit tömtem a kosárba, és olyan 25 méterre dobtam. A csali
két szem csonti volt. Nem kellett soká várni, pár perc múlva már rázta is a
spiccet valami. A kapásból törpére tippeltem volna, de meglepetésként egy
tenyeres keszeg köszönt vissza a horogról. Nagyszerű kezdet!
Ezután gyors egymásutánban fogtam még két
keszeget. Sajnos mohó voltam, és 6 narancsnyi méretű gombócot gyorsan meg is gyúrtam is
bedobtam az említett távra. Ezzel egy jó időre el is zavartam a halakat... Csak
törpéket tudtam fogni bő egy órán keresztül. Bárhová dobtam, csak törpe jött.
Aztán megtört a jég, fél kilenc körül végre jobb hal húzta el a spiccet.
Végre! Egy izmos kárász! "Ha jön még
pár hasonló ma, már megérte kijönni!", gondoltam magamban. Hát, ha tudom,
hogy ő lesz az egyik legkisebb kárász a nap folyamán... Beindult a bolt!
5-6
percenként akadt valami, hol egy keszeg, hol egy kárász, no meg persze törpe.
Egy szebb kárász is lemaradt a part
mellett, jó 80 dekagramm lehetett. Sőt, a távolra bedobott, 12 mm-es lebegő
minimbojlival csalizott feederen is volt egy nagyon erős, botgörbítős kapás, de
éppen horgot szabadítottam, mire bevágtam, már csak az üres cájg jött ki.
És beütött a krach, ekkor, 11 óra tájékán
sztrájkba kezdtek a halak. Pontosabban nem mindenki, mert a korábban csak
egyszer-egyszer jelentkező törpék most egész pályás letámadást indítottak,
bárhol-bármivel próbálkozva csak ők jöttek. Keszegnek, kárásznak híre-hamva sem
volt! A csendet egy picike potyka törte meg a feederen.
Műgiliszta és lebegő bojli kombójára
éhezett meg a kicsike - fene a gusztusát!
A pickeren viszont a korábbi hajtás csak
nem akart visszatérni. Próbálkoztam mindennel, de nem sikerült
"értelmes" halat kicsikarnom. Barátnőm már nagyon unta a csendet, de
feltalálta magát a fotómasinával...
...majd a csontkukacok szétválogatásával.
Félig-meddig az én ötletem volt, mert észrevettem, hogyha van egy piros csonti is
a horgon, akkor szívesebben harapnak rá a halak. A pihenőidőben meg valamivel
el kellett foglalnia magát...
...megtette! :-)))
 |
| "Várni csak várni, mindig csak várni..." :-) |
Jó egy óra is eltelt, mire újra
fehérhalat foghattam a kezembe. Újabb szép kárász került előbb partra, majd
gyorsan vissza a vízbe.
Ezt követően mondhatni beindult a bolt,
újból 6-8-10 percenkénti kapásokkal jelentkeztek a halak.
Igaz, hogy most is akadt törpe, de
legalább folyamatos volt a kapás. Érdekes volt, hogy hullámokban jöttek a
halak fajonként, ami ezen a tavon már szinte megszokott. Most is hol keszegek jöttek, hol
kárászok, hol pedig törpék vették fel a csalit, de vegyesen ritkán.
Aztán elsült a feeder is, ekkor
gumigiliszta és csemegekukorica volt felkínálva csalitüskén. Az erős kapás után
komolyabb halra számítottam, de végül egy csenevész potyka került a merítőbe.
Persze a "nap hala" díjat így is elvitte a kölyök potyka a maga "egyhatvanas" súlyával. :-)
Na ezt követően aztán tényleg beindult a
dolog, délután egytől négyig folyamatosan jöttek a szebbnél-szebb keszegek és
kárászok!
A bandanagy egészen 1.40 kilogrammig
húzta a mérleget, de a legkisebb sem volt 60 dekásnál kisebb!
 |
| Ő már húzott rendesen! |
Még barátnőmnek is jutott egy kapás, amit
sikeresen halra is váltott. :-)
A napot egy gyönyörű fekete kárász zárta.
 |
| "Mindjárt megvagy...!" |
A súlya neki is közel volt az egy
kilogrammhoz.
Ezt követően már csak az összepakolás maradt, majd a nem kis
dagonyában...
...haza indultunk
Így telt hát a második, igen kellemesen sikerül idei peca.
A nap folyamán összesen 14 darab keszeg
jött 25 dekagramm körüli méretben, szintén 14 kárász 0.6-1.4 kilogramm között,
a két potyka, amik közül a nagyobbik 1.60 kilogrammos volt, valamint persze az
elmaradhatatlan törpék, körülbelül 30-35 darab.
Összességében egy nagyszerű napot
zártunk, és bár néha kellemetlenül erős szél kísérte a pecát, a halak és a jó
társaság :-) kárpótolt mindenért!
És ha minden igaz, a következő hosszúhétvégén sem marad zsinór szárazon... ;-)