Ez már az ősz. A nagybetűs, amikor a késő nyári langymeleg szellő játéka már csak távoli emlék. Szépsége azonban ennek is megvan, sőt, tán ennek van csak meg igazán!
Ebben a fekete-fehérben van spiritusz, de valami hiányzik még belőle... Az agyam, szemem is be van rozsdásodva, nehezen lendülnek újra mozgásba az agytekervények. De olyan ez, mint a biciklizés - ha egyszer megtanulta, ráérzett az ember, soha nem felejti.
Pusztán dokumentum jelleggel, de annyira megtetszett, ahogy a csiguszok körbetáncolták a bomló barackot. :-)
A harmat és a szitáló esőcseppek csodás kis hangulatot varázsoltak a miniatűr világban.
A körömvirág mindig hálás téma, ilyentájt ősszel pedig kifejezetten felértékelődnek szirmainak élénk színei.
Elcsépelt téma, csak magamnak akartam bizonyítani a magvalósíthatóságát. :-)
