Ervin blogja

... végén elején. Huh, van egy kis elmaradásom. :-) Mondjuk hulla fáradt vagyok, Pesten volt meccsünk (kikaptunk... felnőtt is...), most már itt Szegeden, csak hulla fáradt vagyok... Szóval ömlesztve... Másodika Imádom ezt a hidegfront utáni tiszta légkört a középszintűekkel. Igen, ott, azok a szürke sávok... A felhők árnyéka! Hetedike Horgászni voltam Szügyben. És ennyi. :-))) Tizennégy Mikor lesz már nekem makró-obim?! Remélem karácsonyra megjön. :-)

Az utóbbi néhány napban meg sem álltam, hol ködös napkelte, hol apró csukák, mindenféle nyalánkság állta utam. Persze ez a "nyalánkság állta utam" elég furán hangzik, mert nyalánkság nem szokta állni az ember útját. Pláne, mert a "nyalánkság egy pozitívan csengő szú, míg az "útonálló" negatív, így... Ömmm... Oké, inkább visszatérek a képekhez. :-) Szóval hetedike . Egész nap csak erőlködtek a gomolyok, aztán estére végre-valahára úgy tűnt, beadják derekukat, vagy inkább kiadják csapadékukat... (No most már tényleg elég az ócska szóviccekből!) No lényeg a lényeg, szépen növögettek a gomolyok a lemenő Nap finom lapos fényeiben. Nem voltam rest, ki is mentem hát egy picit lövöldözni. Keletre be is röffent ez a kis aranyos: Északnak is növögetett egy cella: Amelyiket az előbb még a repülő kerülgette! Aztán meguntam a helyet, gondoltam ki kellene menni a határba. Igaz, nem volt bicajom, de gyalog sem volt messze. Persze mire kiértem, gyorsan...

Nulla óra huszonhárom. Fülemben lágyan szól a klasszikus, de nem bírok elaludni. 'Órája csak forgolódom. Fejemben hatalmas pontyok, nagy fogások gondolatai cikáznak. Kiveszem a fülest. Fülledt nyári nap után egyre inkább az éjszaka lesz a titokzatos lények ideje, mindenféle neszt hallani. Még néhány madár is csiripel, aztán egy bagoly vészjósló sikítása elfolyt minden zajt. Csak az óra kattog. Sőt, mindjárt kettő! Egy a szobámban, egy a konyhában - mindkettőt hallom. Észveszejtő ütemzavar! Újra az órára pillantok. Mindjárt egy. Na de most már tényleg... Nagy nehezen elalszom. Érdekes álomképek sejlenek fel, nem alszom túl mélyen. Hallom, amint elmegy a ház előtt egy kocsi, de közben Szeged utcáin bóklászom. Kihalt, egyszersmind nyüzsgő város képe tárul elém - ott vagyok, de nem vesznek észre. Aztán éktelen berregés jobb felől - "Reggeli ébresztő - 3:00", olvasom telefonom kijelzőjén. Hát elkezdődött! Kikecmergek az ágyból, s hirtelen libabőrös lettem - hűvös ám a hajnal,...