Ervin blogja

Nos akkor ahogy ígértem, fagyoskodtam egy jót ma hajnalban. Se az ezt megelőző napokban nem volt megfelelő idő, állandóan köd, ború, pára volt... ...se ezután sem lesz, ráadásul ha lenne is, a túl magasra emelkedő és növekvő Hold fénye lassanként elnyomja égi vándorunk fényét az éjszakai égbolton. Szóval akkor a ZTF, avagy leánykori nevén C/2022 E3 üstökös. 10 sec, F/4, ISO 800; eff. 150 mm, 7 darab képből 6 sec, F/4, ISO 1250; eff. 300 mm, 9 darab képből 2023.01.30, Magyarország. Viszlát égi vándor, legközelebb pár millió év múlva találkozunk! :-)

Lehet a cím akár egy januári kerítésszaggató is, de most éppen nem a pályinka jár az eszemben. Illetve hogy ezt leírtam már igen, de fizikai valójában nem fog, mert szerencsére most nincs is a közelemben ilyesfajta nedű. Még szerencse, mert ha lenne is, már nem lenne. :-))) Mondhatni a világban csak két dolog tud nyomtalanul elillanni - a gondolatok és a pálinka... Na de komolyodjunk! Rögtön hazudok, mert az első kép a tavalyi utolsó. Csak átcsusszant az önkényesen kialakított időmérési fordulópontunkon. A nógrádi táj az nógrádi táj... Felhőkért viszont bárhová érdemes égre tekinteni. Hát még ha ilyen csudi irizálást látni, mint a kép felső harmadában!   Vagy éppen madarakért... Nem éppen az én műfajom, fény sem volt, mondhatni szárnybontogatás részemről... De még az sem. Csak elkattintottam, ha valaki közel szállt. Csip-csip. :-) ...vagy közel volt éppen a földön. Vagy a vízen. Áh... Földön, vízen, levegőben... Mindenütt ott vannak ezek a fránya madárkák. :-) Na ha már szóba került..

 ...köd mögöttem... ...dehogy öttem mög...   Ezt meg csak azért, hogy megjegyezzem, milyen jó téma is lenne ez, ha tudnék valamit kezdeni a gondolattal, de a kivitelezés nagyon gázos még. De lesz jobb. #majd

Ez már az ősz. A nagybetűs, amikor a késő nyári langymeleg szellő játéka már csak távoli emlék. Szépsége azonban ennek is megvan, sőt, tán ennek van csak meg igazán! Ebben a fekete-fehérben van spiritusz, de valami hiányzik még belőle... Az agyam, szemem is be van rozsdásodva, nehezen lendülnek újra mozgásba az agytekervények. De olyan ez, mint a biciklizés - ha egyszer megtanulta, ráérzett az ember, soha nem felejti.   Pusztán dokumentum jelleggel, de annyira megtetszett, ahogy a csiguszok körbetáncolták a bomló barackot. :-)     A harmat és a szitáló esőcseppek csodás kis hangulatot varázsoltak a miniatűr világban. A körömvirág mindig hálás téma, ilyentájt ősszel pedig kifejezetten felértékelődnek szirmainak élénk színei.   Elcsépelt téma, csak magamnak akartam bizonyítani a magvalósíthatóságát. :-)

Az idei év egyik látványos égi jelensége volt az október 25-ei részleges napfogyatkozás. Bár az időjárás előzetesen nem tűnt a legmegfelelőbbnek (sőt, inkább teljességgel kizártnak tűnt a legtöbb helyen az észlelés), hatalmas szerencsével sikerült elcsípnem a viszonylag ritkán látható aprócska csodát. Egy erősebb vágás, színtisztán dokumentum jelleggel: Érdemes megfigyelni a Hold peremén a felszín egyenetlenségeit - azaz a kráterek és hegyek-völgyek játékát. Egyszerű, egyértelmű mégis bámulatos jelenség.

Legszínesebb évszakunk idén is kitett, kitesz magáért. E sorok írásakor már párás, ködös, hideg ősz van, de a képek a még nem is oly régi vénasszonyok nyarán, talán annak utolsó napján készültek. Azóta sok minden változott. Sok? Minden! Még, vagy éppen már a Nap is másképp süt. Ha éppen süt... Ritkán. Amikor beborul az ég, csak egy dolog biztos - hogy valamikor újra szikrázó napsütés ragyogja majd be a tájat. Az élet szükséges körforgása ez. Alkalmazkodjunk hát hozzá!