Ervin blogja

...Berekalja. Szügy. Imádom! :-) Jó kis nyugodt, csendes, amolyan vénasszonyok-nyara nézett ki szombatra. Hát, nem az lett belőle... Matchbotos horgászatot terveztem, nem az lett belőle. A szél sajnos keresztül húzta számításaim. Ez még nem is lett volna akkora probléma, ha az erre az esetre betervezett könnyű fenekező pickerbotot nem hagyom otthon... Így hát a durvább feederrel kellett boldogulnom. Az utolsó előtti nap, hogy még pótlóbuszok jártak a Gyarmat-Kövesd vonalszakaszon. Mondjuk engem nem zavart, elvitt horgászni, haza is hozott, ez a lényeg. :-) Kevés volt a felhő, még csak köd sem volt, amikor felkeltem, majd pár perc alatt megérkezett a ködpaplan. A tó felett is volt egy kis ideig, szerencsére nem volt tartós. Ködív Sikerült lekapnom ezt a ködív et is. Persze ez csak a vájtszeműeknek (?! vájt szemmel mit lehet látni?) tűnik fel. :-) A Nappal átellenes oldalon keletkezik, a vízcseppekben megtörik a fény... ...és így lesz a Chocaphic! :-) Kábé mint a sziv...

...legény vagyok ééén... A frászt! Csak voltam Őrhalomban horgászni egyet. Szűk három óra alvás, szokásos ébresztő háromkor, csak annyi nem volt szokásos, hogy szinte nem is kellett felöltöznöm - egy szál rövidnaci és póló - mindez hajnalban fél négykor. Király! :-) Ez az egyik dolog, ami miatt szeretem a nyarat. Nagyon jólesett tekerni egyet a hűsben, bár mire kiértem, így is teljesen leizzadtam, szóval lehetett volna még egy picit hűvösebb is a hajnal. (Alig mentünk húsz fok alá, persze mi még szerencsések vagyunk a nagyvárosi területekhez képest, ahol 23, 24 fokok is simán előfordultak...) Szóval amíg ki nem értem az ártérre minden hepi és börszdéj szép és jó. Aztán szabályosan megtámadtak a szúnyogok, valami egészen elképesztő mennyiségben. Ilyet még nem nagyon pipáltam. Sz*rrá csipkedtek - má' elnézést... Persze nem csoda, hetekig tocsogós volt az ártér sok-sok hektáron keresztül, meg ugye azért hideg sem volt, szóval... ...brr. 5-kor viszont mintha elvágták volna, pikk-pakk...

Nulla óra huszonhárom. Fülemben lágyan szól a klasszikus, de nem bírok elaludni. 'Órája csak forgolódom. Fejemben hatalmas pontyok, nagy fogások gondolatai cikáznak. Kiveszem a fülest. Fülledt nyári nap után egyre inkább az éjszaka lesz a titokzatos lények ideje, mindenféle neszt hallani. Még néhány madár is csiripel, aztán egy bagoly vészjósló sikítása elfolyt minden zajt. Csak az óra kattog. Sőt, mindjárt kettő! Egy a szobámban, egy a konyhában - mindkettőt hallom. Észveszejtő ütemzavar! Újra az órára pillantok. Mindjárt egy. Na de most már tényleg... Nagy nehezen elalszom. Érdekes álomképek sejlenek fel, nem alszom túl mélyen. Hallom, amint elmegy a ház előtt egy kocsi, de közben Szeged utcáin bóklászom. Kihalt, egyszersmind nyüzsgő város képe tárul elém - ott vagyok, de nem vesznek észre. Aztán éktelen berregés jobb felől - "Reggeli ébresztő - 3:00", olvasom telefonom kijelzőjén. Hát elkezdődött! Kikecmergek az ágyból, s hirtelen libabőrös lettem - hűvös ám a hajnal,...